Útvonal
42 nap, 320 település, 2100 kilométeres futás
szombat, május 22
5/22/2010 | Bejegyezte:
Drogmentes
Hát nem azért mondom, de maratoni viszonylatban is ritka az ilyen szép szombat.
Olyan kis csendes-pihenős-szuszugós napnak indul, aztán a végére csak lesz belőle 5 településen csatlakozás.
Többségükben lelkes ifjakról van szó, akik a településük nevében csatlakoznak a hétvége ellenére, mindenféle komolyabb tanári közreműködés, vagy előszervezés nélkül.
Ilyen Borsodnádasd, Bükkerzsébet és Pétervására is.
De nem ilyen Mátraszele, ahol a csodálatos intézményvezetőnek köszönhetően vagy 30 gyerekkel zajlik a Kapitány avatás.
Bálint nagyszerű újításának köszönhetően úgy tartjuk az előadásokat, hogy teljes mértékben bevonjuk a gyerekeket is.
Például, az ugye tiszta sor, nem volna egyszerű szóban elmagyarázni, hogy „a drog részecskék hogyan akadályozzák az idegpályákban az impulzusok áramlását”
De ha mindezt átalakítjuk egy fajta kis „játszd le magad” karnevállá, akkor mindjárt minden világos lesz és a gyerekek nem csak hogy érteni fogják, hogy mi történik a drogos szervezetében, hanem még imádják is a bemutatót.
Ehhez mindig közülük kérünk segítőket.
Közösen kijelöljük, hogy „hol megy az idegpálya”: „mondjuk ez az ösvény itt”.
Aztán, hogy kik lesznek a drogrészecskék és kik lesznek az „üzenetek”, amiknek az idegpálya egyik végéből el kell jutnia a másik végébe, mondjuk a fejből el kell jutnia a lábhoz.
És a csibész kis drog részecskék bizony akadályozzák őket.
Az ilyen előadásokból nem csak kacagós mulatságok lesznek, hanem igazi játékos tanulás is, hiszen a gyerekek így nagyon jól megértik, hogy a drog TÉNYLEG akadályozza a normális testműködést, és ez az eljátszott példa eszükbe is fog jutni, amikor szükségük lesz rá.
Józan paraszti ésszel belátható, hogy ha az ember meg akarja érteni, hogy valami hogyan működik, abban nagyon sokat segít, ha a száraz szöveg mellett ott van egy bemutató, egy modell, egy fotó, egy ábra, vagy bármi más, ami segít elképzelni, hogy az adott dolog hogyan is működik a valóságban
Ezt a jelenséget többek között L. Ron Hubbard is felfedezte, amikor a tanulás akadályait kutatta.
A mai 65 kilométeres futótávot egyébként két szakaszban teljesítjük.
A második egység Mátraterenyén kezdi a napot.
Mátraterenyén, ahol a hétvége ellenére is ápoljuk a csatlakozás hagyományát, hiszen egy jó 50 fős csoportnak tartunk előadást.
Ez a kedves település az egyik stabil bástya a 42 napos futás menetrendjében.
Jó barátunk az iskola igazgatója, és persze a tanárok közül nagyon sokan, a sportélet vezetője és maga a Polgármester úr.
Namost ő nem tud ott lenni az előadás elején, mert egy másik rendezvényt nyit meg éppen.
Mégpedig a térségi roma „ki mit tud” vetélkedőt, ami pont a szállásunkként szolgáló vendégház udvarán zajlik.
Gyorsan összeismerkedünk a kisebbségi Önkormányzat vezetőjével, egy folyamatosan mosolygó, 3 diplomás aranyszívű emberrel, aki már a legelején megjegyzi, hogy mivel a drogkérdés számára is nagyon fontos ügy, ezért amikor úgy gondoljuk, rendelkezésünkre bocsátja a színpadot.
Érdemes elolvasni, hogy milyen tiszta és milyen bölcs üzenetet írt a Maraton Vándorkönyvébe:
Maga a vetélkedő nagyon jó buli, vannak táncosok, vannak énekesek, mindenféle színes fellépő, 7 évestől a 77 évesig.
Őszintén szólva nem irigylem a zsűrit.
A szünetben Riki veszi kézbe a mikrofont, röviden beszél a drogokról, majd Drogmentes Kapitánnyá avatja a nyüzsgő ifjakat.
Namost még le sem jön a színpadról, amikor az őt felkonferáló vezetőnk legnagyobb meglepetésünkre 3 rapper srácot szólít a színpadra, akik egy drogellenes dalt adnak elő!
És nem is akármilyet!
A szöveg zseniális, a ma divatosnak számító trenddel ellentétben egyetlen trágár szó sincs benne, viszont annál több eredeti gondolat!
Az egyikük egy félig roma, félig néger srác elmondja, hogy nem ez az első ilyen jellegű számuk, van két másik is, a közönség egyébként is visszatapsolja őket, hát eléneklik azokat is.
Búcsúzóul az egyik dalszövegükből írnak be a Vándorkönyvbe:
Valami azt súgja, még találkozni fogunk velük!
Nagyon élvezetes és tanulságos volt a ki mit tud részesének lenni.
Öröm volt látni a felszabadult szórakozást és azt, ahogyan mindenki őszintén tudott örülni a másik sikerének.
Ezúton is gratulálunk a győzteseknek!
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
Olyan kis csendes-pihenős-szuszugós napnak indul, aztán a végére csak lesz belőle 5 településen csatlakozás.
Többségükben lelkes ifjakról van szó, akik a településük nevében csatlakoznak a hétvége ellenére, mindenféle komolyabb tanári közreműködés, vagy előszervezés nélkül.
Ilyen Borsodnádasd, Bükkerzsébet és Pétervására is.
De nem ilyen Mátraszele, ahol a csodálatos intézményvezetőnek köszönhetően vagy 30 gyerekkel zajlik a Kapitány avatás.
Bálint nagyszerű újításának köszönhetően úgy tartjuk az előadásokat, hogy teljes mértékben bevonjuk a gyerekeket is.
Például, az ugye tiszta sor, nem volna egyszerű szóban elmagyarázni, hogy „a drog részecskék hogyan akadályozzák az idegpályákban az impulzusok áramlását”
De ha mindezt átalakítjuk egy fajta kis „játszd le magad” karnevállá, akkor mindjárt minden világos lesz és a gyerekek nem csak hogy érteni fogják, hogy mi történik a drogos szervezetében, hanem még imádják is a bemutatót.
Ehhez mindig közülük kérünk segítőket.
Közösen kijelöljük, hogy „hol megy az idegpálya”: „mondjuk ez az ösvény itt”.
Aztán, hogy kik lesznek a drogrészecskék és kik lesznek az „üzenetek”, amiknek az idegpálya egyik végéből el kell jutnia a másik végébe, mondjuk a fejből el kell jutnia a lábhoz.
És a csibész kis drog részecskék bizony akadályozzák őket.
Az ilyen előadásokból nem csak kacagós mulatságok lesznek, hanem igazi játékos tanulás is, hiszen a gyerekek így nagyon jól megértik, hogy a drog TÉNYLEG akadályozza a normális testműködést, és ez az eljátszott példa eszükbe is fog jutni, amikor szükségük lesz rá.
Józan paraszti ésszel belátható, hogy ha az ember meg akarja érteni, hogy valami hogyan működik, abban nagyon sokat segít, ha a száraz szöveg mellett ott van egy bemutató, egy modell, egy fotó, egy ábra, vagy bármi más, ami segít elképzelni, hogy az adott dolog hogyan is működik a valóságban
Ezt a jelenséget többek között L. Ron Hubbard is felfedezte, amikor a tanulás akadályait kutatta.
A mai 65 kilométeres futótávot egyébként két szakaszban teljesítjük.
A második egység Mátraterenyén kezdi a napot.
Mátraterenyén, ahol a hétvége ellenére is ápoljuk a csatlakozás hagyományát, hiszen egy jó 50 fős csoportnak tartunk előadást.
Ez a kedves település az egyik stabil bástya a 42 napos futás menetrendjében.
Jó barátunk az iskola igazgatója, és persze a tanárok közül nagyon sokan, a sportélet vezetője és maga a Polgármester úr.
Namost ő nem tud ott lenni az előadás elején, mert egy másik rendezvényt nyit meg éppen.
Mégpedig a térségi roma „ki mit tud” vetélkedőt, ami pont a szállásunkként szolgáló vendégház udvarán zajlik.
Gyorsan összeismerkedünk a kisebbségi Önkormányzat vezetőjével, egy folyamatosan mosolygó, 3 diplomás aranyszívű emberrel, aki már a legelején megjegyzi, hogy mivel a drogkérdés számára is nagyon fontos ügy, ezért amikor úgy gondoljuk, rendelkezésünkre bocsátja a színpadot.
Érdemes elolvasni, hogy milyen tiszta és milyen bölcs üzenetet írt a Maraton Vándorkönyvébe:
„A ma élő, vezető cigányoknak óriási a felelősségük abban, hogy figyelmeztessék gyermekeinket: eddig és ne tovább! Figyeljünk másokra, figyeljünk a külvilágra, csak együtt, közösen tudjuk megállítani azt a poklot, amit úgy hívunk: drog!
Csikós Árpád, a Kisebbségi Önkormányzat Elnöke
Maga a vetélkedő nagyon jó buli, vannak táncosok, vannak énekesek, mindenféle színes fellépő, 7 évestől a 77 évesig.
Őszintén szólva nem irigylem a zsűrit.
A szünetben Riki veszi kézbe a mikrofont, röviden beszél a drogokról, majd Drogmentes Kapitánnyá avatja a nyüzsgő ifjakat.
Namost még le sem jön a színpadról, amikor az őt felkonferáló vezetőnk legnagyobb meglepetésünkre 3 rapper srácot szólít a színpadra, akik egy drogellenes dalt adnak elő!
És nem is akármilyet!
A szöveg zseniális, a ma divatosnak számító trenddel ellentétben egyetlen trágár szó sincs benne, viszont annál több eredeti gondolat!
Az egyikük egy félig roma, félig néger srác elmondja, hogy nem ez az első ilyen jellegű számuk, van két másik is, a közönség egyébként is visszatapsolja őket, hát eléneklik azokat is.
Búcsúzóul az egyik dalszövegükből írnak be a Vándorkönyvbe:
„Az életed egyetlen története az, ami a születésedtől a halálig kísér. A történeted hitelesítője te vagy, egyedül és csak te tudhatod hogy miért. Te használod a drogot? Vagy ő téged?
Amiben napjaidat éled, csak egy cukormázas felszín, van alatta egy másik, hidd el, az az igazi!”
Valami azt súgja, még találkozni fogunk velük!
Nagyon élvezetes és tanulságos volt a ki mit tud részesének lenni.
Öröm volt látni a felszabadult szórakozást és azt, ahogyan mindenki őszintén tudott örülni a másik sikerének.
Ezúton is gratulálunk a győzteseknek!
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Kis türelmet kérünk, a kommentek moderálás után jelennek csak meg.