Útvonal
42 nap, 320 település, 2100 kilométeres futás
péntek, június 11
6/11/2010 | Bejegyezte:
Drogmentes
Szombaton megérkeztünk Miskolcra. A csapat Ildi, Zsófi, Riki és jómagam. Bálintot délutánra vártuk.
Egy román rendszámú autót sikerült kapnunk a projekthez Melitől, amin még egy nagy "T"-betű is az optikai tunning részét képezte. Ezt tetéztük egy nyomtatott "ÁRVÍZVÉDELEM" felirattal, és a telefonszámommal. (másnap ez még nagy szerepet kapott)
Megtudtuk, hogy a pénteki Edelényi gátszakadás miatt Edelényben kélne el a legnagyobb segítség. Odaérve egy olyan település látványa fogadott, ami Velence és a Niagara keveréke lehetne. A központban lévő házak között hömpölygött a víz, de nem csak lassú, komótos tempóban, hanem nagy sebességgel és dübörgő hanggal. A néhai Bódva patak a híd alatt már nem fért el, ezért megkerülte... a városon át.
Az autónkat letettük és választanunk kellett a két helyi taxi között, amivel át kellett mennünk a városközpont zubogóin. Egyik egy kanalas kotró, aminek a kanalában állva lehetett utazni, a másik egy hókotró, aminek a platóján. A platóst választottuk, mert arra több ember fért.
A túloldalon elég nagy szervezetlenséget találtunk. Nem volt olyan ember, aki felülről összefogta volna a munkálatokat. Azaz lehet, hogy volt mert gyakran érkeztek olyanok, akik nagyon okosak voltak...
Ide az ország minden szegletéből érkeztek tűzoltók és közéjük álltunk be a híd alatti rész gátját megerősíteni. A gát tetején még jó méteres magasítás lett kiépítve homokzsákokból. A gát túloldalán lent, lakóházak voltak.
Sok erős fiatalt és idősebb embert láttunk, akik rendes ruhában kijöttek nézelődni, fotózgatni, és ezt nem volt valami jó látni, de ellenpélda annál több volt.
Annál a gátszakasznál, ahol dolgoztunk, az utca legutolsó háza előtt napernyős pados egyenpólós sürgésforgás volt. Mint megtudtuk, a helyiek kis csoportja megszervezte, hogy a gáton dolgozók el legyenek látva vízzel és étellel. Később megtudtuk, hogy a Boldva polgármesterének háza az, ahol ez a történés van, és a kis csapat vezetője a polgármester úr felesége.
Ők mindig mosolyogva és érdeklődve fogadtak minket, akárhányszor arra jártunk. Ildi hálából vitt nekik jégkrémeket, aminél aranyosak voltak és csodálkoztak, hogy ők kapnak azoktól valamit, akik az ő házaikat mentik.
Csatárláncba állva pakoltuk a homokzsákokat és férfiakat megszégyenítő erővel ott állt a lánc közepén két törékeny tündérke a maratonos mezben és ők is teljes gőzzel rakták a nem ritkán vizesen, nehezen és sarasan érkező zsákokat. Zsófi arcán egy negyed homokzsáknyi sár is helyet foglalt, ami idővel valahogy eltűnt onnan.
A tűzoltókkal olyan jól sikerült együtt dolgoznunk, hogy teljes értékű csapattagként kezeltek és amikor ebédelni mentek a szállásukra, akkor hívtak minket is. Így a helyi iskola éttermében több száz tűzoltóval ebédeltünk. Bálint is megérkezett, vonattal, busszal és stoppal.
Mivel mi maratonos pólókban voltunk, elég feltűnőek lehettünk és sokszor szóba került, kik is vagyunk. Volt, aki már évekkel ezelőtt futott is velünk. :) Kaptam mailcímeket is, hogy szóljak jövőre, ha arra tart a maraton, mert jönnek.
A nap végén a "kotróstaxival" átkeltünk a zubogókon és Miskolcra mentünk, ahol Erikánál megpróbáltuk kipihenni a napi hajtást.
- Chevy
Egy román rendszámú autót sikerült kapnunk a projekthez Melitől, amin még egy nagy "T"-betű is az optikai tunning részét képezte. Ezt tetéztük egy nyomtatott "ÁRVÍZVÉDELEM" felirattal, és a telefonszámommal. (másnap ez még nagy szerepet kapott)
Megtudtuk, hogy a pénteki Edelényi gátszakadás miatt Edelényben kélne el a legnagyobb segítség. Odaérve egy olyan település látványa fogadott, ami Velence és a Niagara keveréke lehetne. A központban lévő házak között hömpölygött a víz, de nem csak lassú, komótos tempóban, hanem nagy sebességgel és dübörgő hanggal. A néhai Bódva patak a híd alatt már nem fért el, ezért megkerülte... a városon át.
Az autónkat letettük és választanunk kellett a két helyi taxi között, amivel át kellett mennünk a városközpont zubogóin. Egyik egy kanalas kotró, aminek a kanalában állva lehetett utazni, a másik egy hókotró, aminek a platóján. A platóst választottuk, mert arra több ember fért.
A túloldalon elég nagy szervezetlenséget találtunk. Nem volt olyan ember, aki felülről összefogta volna a munkálatokat. Azaz lehet, hogy volt mert gyakran érkeztek olyanok, akik nagyon okosak voltak...
Ide az ország minden szegletéből érkeztek tűzoltók és közéjük álltunk be a híd alatti rész gátját megerősíteni. A gát tetején még jó méteres magasítás lett kiépítve homokzsákokból. A gát túloldalán lent, lakóházak voltak.
Sok erős fiatalt és idősebb embert láttunk, akik rendes ruhában kijöttek nézelődni, fotózgatni, és ezt nem volt valami jó látni, de ellenpélda annál több volt.
Annál a gátszakasznál, ahol dolgoztunk, az utca legutolsó háza előtt napernyős pados egyenpólós sürgésforgás volt. Mint megtudtuk, a helyiek kis csoportja megszervezte, hogy a gáton dolgozók el legyenek látva vízzel és étellel. Később megtudtuk, hogy a Boldva polgármesterének háza az, ahol ez a történés van, és a kis csapat vezetője a polgármester úr felesége.
Ők mindig mosolyogva és érdeklődve fogadtak minket, akárhányszor arra jártunk. Ildi hálából vitt nekik jégkrémeket, aminél aranyosak voltak és csodálkoztak, hogy ők kapnak azoktól valamit, akik az ő házaikat mentik.
Csatárláncba állva pakoltuk a homokzsákokat és férfiakat megszégyenítő erővel ott állt a lánc közepén két törékeny tündérke a maratonos mezben és ők is teljes gőzzel rakták a nem ritkán vizesen, nehezen és sarasan érkező zsákokat. Zsófi arcán egy negyed homokzsáknyi sár is helyet foglalt, ami idővel valahogy eltűnt onnan.
A tűzoltókkal olyan jól sikerült együtt dolgoznunk, hogy teljes értékű csapattagként kezeltek és amikor ebédelni mentek a szállásukra, akkor hívtak minket is. Így a helyi iskola éttermében több száz tűzoltóval ebédeltünk. Bálint is megérkezett, vonattal, busszal és stoppal.
Mivel mi maratonos pólókban voltunk, elég feltűnőek lehettünk és sokszor szóba került, kik is vagyunk. Volt, aki már évekkel ezelőtt futott is velünk. :) Kaptam mailcímeket is, hogy szóljak jövőre, ha arra tart a maraton, mert jönnek.
A nap végén a "kotróstaxival" átkeltünk a zubogókon és Miskolcra mentünk, ahol Erikánál megpróbáltuk kipihenni a napi hajtást.
- Chevy
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Kis türelmet kérünk, a kommentek moderálás után jelennek csak meg.