Mottó

„A boldogság a fontos.


A képesség, hogy az életet és a környezetet úgy rendezzük el, hogy jobban lehessen élvezni a létet;

a képesség, hogy eltűrjük embertársaink gyarlóságait;

a képesség, hogy meglássuk egy helyzet valódi tényezőit, és az élet problémáira pontos megoldást adjunk;

a képesség, hogy elfogadjuk és gyakoroljuk a felelősséget – ezek a fontos dolgok.”


L. Ron Hubbard

Útvonal

Útvonal
42 nap, 320 település, 2100 kilométeres futás
szombat, április 24
Na nemá, nemá…

Azt mondják, szombat van megint.

És hogy állítólag éppen egy hete indultunk el Budapestről.

Budapestről?

De hát már nem is emlékszünk már Budapestre..
Nem is igaz, hogy az embernek van egy „normális élete”, van otthona és vannak szomszédai.
El sem hiszem, hogy volt egy közért, ahová naponta bevásárolni jártam, hogy van piros lámpa a zebránál, ahol meg kell állni és még ezernyi furcsaság, ami néhány napja még a mindennapok része volt.

Most már nincsen más, csak az 5 matricás autó, amiben élünk, a táskák, amiben a holmijaink velük együtt járják körbe az országot.

Csak a minden reggel megérkező rendőrök és polgárőrök vannak, akik beállnak elénk villogva és biztosítják a futást, a napközben átvett szendvicsek vannak, amivel este 6-ig ki kell tartani, mert akkor jön a vacsora.

És persze települések sorban egymás után, gyereksereg itt, gyereksereg ott, tanárok, akikkel kezet fogunk, polgármesterek, akik beírnak a vándorkönyvbe, TV kamerák, akik mohón tapadnak a futókra és persze az út szélén tapsoló emberek.

Egy hét alatt teljesen felfordul a világ, és az embernek a maraton lesz az élete, és 18 másik baráttal osztja meg minden percét és gondolatát.

És hogy ez milyen jó dolog!

Micsoda boldogságot jelent az egész napi munka és a végén az édes pihenés, remek emberekkel, egy olyan építő célért, amivel nem csak, hogy mindenki egyet tud érteni, de még büszke is rá, ha csatlakozhat hozzá…

Reggel egyébként mulatságos az indulás Győrből, mert 3 srác odasétál a kocsihoz és mesélik, hogy „Hát tegnap nálunk tartottatok előadást”. Ketten gyorsan be is állnak a futó mellé, hogy nagy sebesen fussanak velünk egy közös szakaszt, még a röplabdameccs előtt, ahová éppen tartanak.


Szombat van, egy településen vár ma ránk csatlakozás, mégpedig azon a Kónyon, ahol futottunk már napsütésben és futottunk szakadó esőben, de bármilyen volt is az idő, az utunk mindig biztonságos volt, köszönhetően a csodás polgárőröknek, akik a kedves kis település keresztútjaiban bringával zárták a forgalmat, hogy semmi ne akadályozhassa a drogmentes menetet.



Ma sincs ez másként.

És ahogyan az a hétvégi csatlakozásoknál már megszokott, amolyan kis családi program kerekedik belőle, együtt hallgatja az előadást gyerek, szülő és polgárőr, szinte ugyanazzal a tágra nyílt szemmel.

Mert bizony, ahogy az alkoholról és a kávéról esik a szó - amiknek ugyanúgy rabjává válhat az ember, mint a többi drognak - látszik, ahogy a felnőttek fején is átszalad a kérdés: „Vajon tényleg minden rendben van azzal, hogy csak a második kávé után tudom elkezdeni a napom?”

Így aztán nem meglepő, hogy egy ilyen szeretettel teli és összetartó településen az 55 jelenlévőből 55 Drogmentes Kapitány születik!





De ha már az együttműködésnél tartunk, még tegnap Győrben az aláírásgyűjtésnél Szikla a buszpályaudvaron az egyik busz sofőrjével íratja alá a lapot. Majd mikor kiderül, hogy a busz csak 4 perc múlva indul tovább, megbeszéli a buszvezetővel, hogy akkor már aláíratná az utasokkal is, ha egyetért ezzel.

És hogy mennyire jól tette…
Volt egy hölgy a buszon, aki kapott egy marihuanáról szóló füzetet, mire felcsillant a szeme, hogy neki éppen most kell majd előadást tartania a témáról, és hogy „ez a füzet éppen mennyire kapóra jön”…

A piacon Gabi bement a mosdóba, és a wc-s néni is aláírta a lapot, de láthatóan valamiért igencsak szomorú volt. Kiderült, hogy van egy rokona, aki rendszeresen drogozik, és ő sehogyan sem tud segíteni neki, pedig nagyon jó lenne, de annyira reménytelennek látja a dolgot, hogy már nem is beszél vele.
Gabi elmondott pár dolgot neki a drogokról és hogy hogyan is lehetne mégis tenni valamit, majd adott egy füzetet és végül abban maradtak, hogy mindenképpen ír a néni a rokonnak egy levelet, és újra beszélni kezd vele.

És valójában ez a célunk.

Hiszen az ember néha szembenéz szinte lehetetlennek látszó kihívásokkal és egy idő után, ha semmit nem tud tenni, hajlamos beletörődni és feladni.

Ezért kell néha új erő, egy kis löket, pár jó szó és ötlet, hogy mit lehetne mégis tenni.
És az emberben új remény ébred és teleszívja a tüdejét levegővel és újra nekiveselkedik.
És végre újra esély lesz arra, hogy a dolgok jó irányba menjenek.


Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán

péntek, április 23
Tisztelettel jelentem, hogy az eddigi „nyugodt” napok után teljes hatékonysággal üzemel a maraton „logisztikai szekciója”.

Mert hát nyilvánvaló, hogy a csatlakozásokat, az előadások időpontjait és a kocsik mozgását koordinálni kell.
Ezt csinálja a Melcsi, aki már az indulás előtt összefogta és megválaszolta az iskoláktól beérkező csatlakozási igényeket, és ezek alapján előre kijelölte, hogy az egyes napokon melyik autónak hová és hányra kell megérkeznie.

Ma olyanok vagyunk az autókkal, mint valami mesés koreográfiát táncoló balett csoport.
Zenénk a maratoni kocsiból hangzó rikkancs szöveg, ami bemutatja a maratont, közönségünk vagy 10 település gyerekei és felnőttjei, színpadunk pedig nem más, mint Magyarország térképe.

Reggel 9-kor ugye indulás a pápai szállásról, a futót kísérő kocsi még gyorsan elugrik tankolni, és ha már ott van, beszerez két példányt a Veszprémi Napló–ból, amiben a tegnapi 2500 fős rendezvény képes beszámolója szerepel, aztán a villogó rendőrautó nyomában megkezdi 50 kilométere napi túráját.


De addigra… haaaaj, addigra a Deszant autó már javában tartja az előadást Győrben az egyik iskolában 210 gyereknek, hogy aztán ha befejezték, azonnal zúduljanak át a következő suliba hogy csaknem 300 gyerek előtt beszéljenek a drogokról.




Míg az előadás után a fiúk sebesen elpakolják a hangfalakat, a tanárnő megkérdezte Szilvitől, hogy hány iskolába mentek be így előadást tartani Győrben. „Hát összesen kettőbe, - mondja a Szilvi, - mert 11-re már Gyönyün kell lennünk.”

Mire a tanár néni: „Összesen kettőbe? És abból az egyik MI vagyunk? Hát ez nagyon megtisztelő! Ennek nagyon örülök, köszönjük szépen!”

És 11-kor persze már ott volt a kocsi Gönyün, ahol az egész iskola vesz részt a programon.

A suli felé haladva az út szélén tüneményes csöppségekkel találkoznak, akik integetnek és kiabálnak, és feltartott mutatóujjal „stopolnak”. Rövid csevej és hatalmas kosárnyi mosoly után indulnának tovább, de a néhol megszeppent, néhol felháborodott gyerekarcok gyanússá válnak.

Kérem szépen az ovisok nem csak úgy integetni jöttek ám ki, hanem ők FUTNI akarnak!
De futni ám!
Besorolnak a futó mellé és víg kacajjal robognak a rendőrautó mögött.


A suliban remek az előadás, sok az ismerős arc, aki pontosan emlékszik a korábbi évek előadásaira is.
A Kapitány avatás után pedig jöhet a futás, amibe nem csak a friss iskolások csatlakoznak, hanem a megállíthatatlan óvódások is, akik ezen a délelőttön már másodszor rendeződnek be izgatottan és visongva a maratoni kocsi elé…



Mókás dolog ez, mert a Győri szervezőnk és barátunk, aki Gyönyün lakik, este eljön hozzánk és mosolyogva meséli, hogy épp a könyvelőjénél volt, amikor betoppant annak gyereke, büszkén lobogtatva egy kék színű oklevelet, hogy „Ezt nézd, mit kaptam! Drogmentes Kapitány lettem és ez az oklevelem! És az előadást tartó Bálint, még alá is írta!”


A Rendezvényes autó reggel a futókkal együtt Pápán indítja a napot, 3 iskolából 70 gyereknek tartja az előadást a Pápai TV kamerája előtt, aztán irány Tét 80 gyerekkel, ahol a tornatanárnak annyira tetszett a maraton célja és maga a maraton működése, hogy az előadás után már arról érdeklődött, hogy hogyan tudna ő jövőre csapattagként csatlakozni a 42 napra.




Fél óra múlva már Győrszemerén zajlott a program igazi gyereksereggel, a teljes suli kint van 160 rettenthetetlen harcossal.


Éppen az előadás végén jártunk, amikor egy tanár néni érkezett egy pityergő gyerekkel. El nem tudtuk képzelni, hogy mi lehet a baj, miféle dráma húzódhat a háttérben és vajon mit tudunk majd tenni mi, hogy orvosoljuk a helyzetet…

Kiderült, hogy a kisfiúért megérkezett a mamája, és már el kellene mennie, de ő meg maradni akar, mert ő Kapitány akar lenni, és az nem igazság, hogy ő nem lehet Kapitány!

Nosza, tanárnői és maratonista segédlettel már áll is be a sorba, a Thimmy éppen kezdi az esküt, ő meg mosolyogva és emelt fővel szavalja utána a pontokat, hogy aztán büszkén baktasson a mamájához és mutassa neki az oklevelét, átszellemült, boldog arccal, amin nyoma sincs már könnyeknek.


Miközben mindezek az előadások zajlanak, a PR autó 11-re Győrbe robog, mert az ETO Parknál, a stadionnál 6 suliból 350 gyerek és tanár gyűlik össze Győr központi maratoni programjára.
A legtöbben felsősök, laza, vagány csajok és srácok, akik nem különösebben törődnek a „társadalmi korlátokkal és szabályokkal”, mint ahogyan ez a kamaszoknál megszokott.

De itt egy olyan apró kis történet részesei lehetünk, ami igazán ritkaságnak számít, és szívet melengető…
Az előadás után a srácok valahogyan a mikrofonhoz keverednek és énekelni kezdenek.
Együtt énekelnek, jó érzéssel énekelnek és szépen is énekelnek.
Csak úgy, a maguk gyönyörűségére.

Aztán egyszer csak elkezdenek a tanárnőjüknek énekelni, név szerint köszöntve őt.
Majd ezt a kedves, középkorú hölgyet egyszerűen bevonják a kórusba és diák és tanár együtt énekel Győr városában, kint az ETO parknál, egy vidám pénteki napon, nagyjából dél felé.
És akárhogyan is nézem, olyan jó dolog ezt látni.
Hogy ilyen tisztelet és szeretet van ezek között a srácok között és a kedves tanárnőjük között…
Remélem, a példa ragadós…

És hogy ne legyen unalmas a nap, ma még ott volt Székesfehérvár is…

A Fehérvári szervezőnk, Kerék Tamás, ugye már szerdán jelezte, hogy ma 3 suliban várnak minket, hogy előadást tartsunk. Tamás jön el két maratonistáért a saját autójával, mert az 5 maratoni autóból mindegyik akcióban van, tehát nem tudna elmenni vele.

A 3 fehérvári iskolában összesen 600 gyerek hallgatja meg az előadást és kap felvilágosító füzeteket, mindezt úgy, hogy mind a 3 suliban volt projektor is, és levetítik a drogfelvilágosító kisfilmeket!


Jó kis hajtós nap volt, egyik lábunk itt, a másik ott.
De nincs kérdés abban, hogy megérte-e vagy sem…

Csak ma több mint 2000 gyerekhez jutottunk el a drogmentesség üzenetével, kiosztottunk több mint 5000 db különféle felvilágosító anyagot, gyűjtöttünk 620 aláírást és emellett lefutottunk 50 kilométert..

Szép álmunk lesz azt hiszem.


Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán

csütörtök, április 22
Felkerültek a helyükre az 5. és 6. napi videók! Nézd meg mind a hármat!
Nade kérem!

Most aztán…

Már megint Veszprém…

Hogy ezek nem tudnak nyugton maradni!

Mert egyrészt Veszprém az elsők között volt, ahol rendezvényt szerveztek a maraton kapcsán. Már 2002-ben is, a legelső maratonon volt itt rendezvény.

Aztán létrejött az első vidéki csoportunk, a Drogmentes Veszprémért Alapítvány, és ezek a drága emberek elkezdtek nagyobb nagyságrendben gondolkodni, és megcsinálták az első 2000 fő feletti rendezvényt és gyakorlatilag 4 éve nem lehet őket letaszítani a trónról, mert minden évben megnyerik a legnagyobb rendezvény szervezéséért járó díjat.

Hagyomány az is, hogy a beérkezés estéjén a szervezőkkel van egy terepbejárás, ahol előre tisztázzuk a másnap részletei, úgymint futás útvonal, kamerák helyzete stb., aztán jöhet a közös vacsora dalolással és sztorizással.

És Veszprémben az is hagyomány, hogy a rendezvény előtti este olyan fekete az ég, és olyan szépen szemerkél a jéghideg eső, hogy az ember borsónyira húzza össze magát és szó szerint bemenekül a szobájába.

Majd amikor másnap izgatottan kimerészkedik a szabadba, a felhők ugyanott álldogálnak, mintha egy tapodtat sem mozdultak volna, ugyanolyan feketék, most is ott pöffeszkednek felettünk és röhögnek puha pamacs markukba.

Az estéhez képest annyi a változás, hogy eső nincs, van viszont helyette jó kis jeges szél, ami cibálja ez emberen a széldzsekit.

De azt mindenki tudja – a helyi szervezők, a csatlakozó iskolák és a maratonisták is – hogy ez csak színjáték, mert mire a rendezvény kezdődik, az idő kiderül majd és még kellemes meleg is lesz az Óváros téren.

A Veszprémieknek van egy csodafegyvere. Úgy hívják: Fazekas Heni, az időjárás-felelős.

Nem is kell erre több szót vesztegetni, lehet szakadó eső és lehet jégvirággal teli a kocsi ablaka, mire a rendezvény kezdődik, a Heni úgyis megoldja.

Én sem értem, senki sem érti, de működik.
Idén is…

Mire a színpad körül összegyűlnek a gyerekek, az idő kitisztul és kellemes meleg lesz…


Maga a színpad a szokásos: profi megjelenés nagy molinóval a háta mögött, a téren matricás terelőtáblák mindenfele, Narconon drogfelvilágosító asztal, és külön kis színpad a tae-kwon-do bemutatóknak, ahol nem csak nézni, de kipróbálni is lehet, lesz is szép sorban állás egész délelőtt.


11 óra felé már 2500 gyerek zsibong, beszélget a téren, ajándék fagyit majszol, mindezt persze hagyományos Veszprémi maratonos pólóban.


A rock and roll bemutató után maga Debrecenyi János Polgármester Úr, a Veszprémi rendezvény Védnöke fogadja a futókat és a gyerekeket, majd a maratonisták töltenek egy percet a színpadon, majd Drogmentes kapitány avatás harsogó gyerektorkokkal.




Mondjuk azt azért nem lehet felülmúlni, amikor a csatlakozási versenyben győztes iskolákat hirdetik ki, mert akkor a helyezettek olyan orkánnal felelnek, mintha a Juventus egy tétmeccsen egyenlítene ki a 89. percben.



Röviddel később Erdei Jázmin és Braun Mónika Elnök asszony közösen énekelnek a színpadról a gyerekekkel, aztán jön az Emotion Fitness és levezeti a bemelegítést.



Riki a csapattagunk időnként elbeszélget, elsősorban a nagyobbakkal, drogokról, buliról egyebekről. Cigi füstöt vesz észre, odamegy, tisztázza, hogy mégiscsak egy drogmentes rendezvény, mi lenne, ha most nem gyújtanának rá. Már nyomják is el a cigit.
Összesen további 3 kis csoporttal teszi ezt meg 10 percen belül, de utána teljesen füstmentes lesz a tér…


Közben a gyereksereg szép lassan a bejárat felé orientálódik, ahol már készenlétben állnak a felvezető rendőrautók, és már ott állnak a maratonisták zászlóval a kézben, futásra készen.


Namost a történetíró nyugodtan kardjába dőlhetne, ha megpróbálná elmesélni, hogy milyen az, amikor 2500 gyerek készül arra, hogy egy 3 méter széles sávon kitörjön.
Persze, a megfontolt középiskolások a végén majd higgadtan végigbaktatják a távot, de az elején az ifjak serege pattanásig feszült idegekkel és izmokkal várja a visszaszámlálást.

Miért?

Mert le van zárva a minimum 4 sávos Budapesti út, minden sarkon rendőrautó fogja a kereszteződéseket és alig pár másodperc múlva birtokba vehetjük Veszprém legszebb részeit és megmutathatjuk járókelőknek, haveroknak, sőt, az egész ország-világnak, hogy milyen az, ha ez ember felszabadultan nekilendül a futásnak…


Tulajdonképpen igazságosan megosztjuk a főnök-beosztott feladatköröket.
Az elején én kérem meg őket, hogy ne előzzenek, tartsák a sort, maradjanak egy vonalban, aztán a megfelelő pillanatban elengedem a mezőnyt és azok úgy iramodnak el mellettem, mintha nem is futnék, hanem békésen ücsörögnék kávéval a kezemben.



Mikor az emelkedő tetejéről visszanézünk a hömpölygő menetre, még maguk a gyerekek is elámulnak.

Vannak, akik az utolsó métereket húzzák meg és lihegve robognak a célba.

És persze vannak, akik inkább csak felsétálnak az emelkedőn, de ez rendben is van így, ha a drogmentesség zászlaja alatt most ennyi fér bele, akkor ennyi fér bele..

A lényeg a hozzájárulás.

Egyébként érdekes, kiszúrok egy srácot, hatalmas, vagány napszemüvegben – mint utóbb kiderült, az egyik lánytól kérte kölcsön – ott sprintel el mellettem a szélen.
Láttam lent a rendezvényen is a haverokkal, amolyan igazi laza srácok voltak, egymással beszélgettek, szórakoztak.
Le mertem volna fogadni, hogy maximum sétálni fognak felfelé.
De nem, ő nemcsak, hogy futott, hanem a végét még tisztes hajrával meg is húzta!
Ott ül a kövön lihegve, oda is megyek hozzá, még magam is lihegve és mondom neki, hogy láttam lent és nem gondoltam volna, hogy ilyen becsülettel fog futni…
Azt mondja: „Hát dehogynem. Hát fussunk már egy kicsit, ezért jöttünk. Jó buli!”

És azt kell mondanom, tisztelem ezért.
Tisztelem, mert a többiek lazasága és nemtörődömsége ellenére, a divatos, nem éppen futásra tervezett utcai ruhában igenis odatette magát, és mindentől függetlenül nagyon korrekt  hozzájárulást tett le az asztalra. Egy olyan ügyért állt ki ezzel, melyben kortársai álláspontja bizony erősen megoszlik.

És ha megnézed a videót, látni fogod, hogy ezzel az eltökéltséggel nem volt egyedül.


Veszprém…

Egy város, ahol 14 iskolából (még a Pannon Egyetemből is) 2500 gyerek jön el egy drogmentes rendezvényre, ahol a Polgármester úr nem csak Védnöke a rendezvénynek, hanem személyesen részt is vesz rajta.



Egy város, ami példa lehet minden más magyarországi település számára…

Őszintén gratulálunk!



Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán

szerda, április 21
Reggel az a nagy szerencse, hogy a szállásunk gyakorlatilag a rendezvény helyszínén van, pont a sportközpont bejárata mellett.

Persze a maratoni legénység ma is megoszlik, mert az egyik kocsi megindul előadást tartani az egyik Fehérvári iskolába, a másik pedig a futóval együtt zúdul előre, hiszen Csór és Várpalota iskolái is visszajeleztek, hogy ma csatlakozni szeretnének.



A Fehérvári rendezvény már a bejáratott modell szerint zajlik, reggel állítják a színpadot, mi meg előre összeállítjuk a kiosztásra váró anyagokat.



Ezek ugye a konkrétan a következők:
Szórólap a maratonról és a drogokról a gyerekeknek
Drogfelvilágosító füzetek a gyerekeknek (Ecstasy, Fű, Alkohol)
Oklevelek a Drogmentes Kapitányoknak
PR mappa a tavalyi év kiadványával és egyéb bemutatkozó anyagokkal a tanároknak
A Maratonról készült filmet és a drogokról szóló társadalmi célú hirdetéseket tartalmazó dvd az iskoláknak
Út a boldogsághoz ajándék DVD az Út a boldogsághoz alapítvány jóvoltából (Egy általános érvényű erkölcsi útmutató zseniális kisfilmekben bemutatva)

Magán a rendezvényen vagy 200 fő előtt énekel Tőzsér Dávid, majd jön egy rögbi bemutató, és mindez persze a Fehérvár Tv kamerái előtt.



De nincs sok idő pacsizni és parolázni, mert a kihagyhatatlan előadás és a közös Kapitány avatás után csak rövid búcsúzkodásra van idő, aztán nyomás a futómenet után, hiszen maga a maraton eddigre már jó 30 kilométerrel odébb jár.


Mindenesetre Tamás, a helyi szervezőnk jelzi, hogy volna még néhány iskola, ahol jó lenne külön előadást tartani, ezért ha belefér, ugyan jöjjünk már vissza pénteken és tartsunk ott is előadásokat, mert szeretettel várnak minket..
Könnyű azt mondani…
De azért szerintem megoldjuk…

Csóron viszonylag kevés gyerekre számítunk, de legnagyobb meglepetésünkre szinte az egész suli kivonul, összesen 140 gyerek hallgatja az előadást és kivétel nélkül le is teszik a Drogmentes Kapitányok esküjét.



Várpalotán két suliból jönnek gyerekek több mint 160-an. A Nepomuki Szent János tanárnője kifejezetten örül az ajándék dvd-knek, mert pont egy egészséghét előtt állnak, és már tervezgeti is, hogy melyik filmet melyik témakörhöz illesztheti be. A kisfilmeken szó van az egészségről, a személyes higiéniáról, a magunk körül tartott rendről, de még a mások felé mutatott tiszteletről is, úgyhogy igazán szép, színes kis program kerekedhet a vetítésükből.



És mielőtt véget érne a nap, és befutnánk Veszprémbe, Hajmáskéren egy bringás jön oda hozzánk és érdeklődik a futásról. Aztán gondol egyet és beáll a futó mellé.
Olyan jól elcsevegnek, hogy végül úgy dönt, ha már egyszer itt van, és a drogok elleni demonstráció a cél, akkor ő bizony elkerekezik velünk Veszprémbe.
Aztán majd hazateker magában…

Egyébként érdekes dolog ez a „véletlen”..

Szikla meséli, hogy tegnap, mikor aláírást gyűjtött Fehérváron, egy padon 3 fiatal üldögélt, olyan 15-16 évesek.
Oda toppan hozzájuk és kérdezi, hogy aláírnák-e a drogmenteségért.
Mind a hárman rácsapnak, az egyikük a szája sarkában elmosolyodik.
Mi az? – kérdezi Szikla.
Á, semmi – mondja a srác és tovább mosolyog.
Nade, mégis, miért mosolyodtál el?
És erre a srác elmeséli, hogy ugye ültek itt és éppen beszélgettek mindenféléről, osztálytársakról, haverokról, és szóba került a drog. És hogy tiszta hülyeség, hogy így divatot csinálnak belőle, holott tiszta gáz az egész… És milyen jó lenne valami olyan dolog, ami kifejezetten a drogok ellen van… Merthogy az osztálytársaik 90%-a drogozik. És ez elég hülye helyzet. Ők meg nem. És ezért néha úgy érzik, ki is vannak közösítve kicsit.
És tessék, erről beszélnek, hogy jó lenne ezzel valamit csinálni, erre megjön egy futómezes fickó és azt kérdezi, hogy „Aláírnátok a drogmentességért?”, merthogy ők bizony körbefutják az országot a drogok ellen és előadásokat tartanak és aláírásokat gyűjtenek, hogy az ember állás foglalhasson a józan ész mellett.

Na, hát ennyit a véletlenekről…


Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán

kedd, április 20
Na a mai nap…
Hát az igazán különleges a maga nemében…


Egyrészt azért, mert ma van az idei maraton első úgynevezett stratégiai rendezvénye, ahol nem csak a szokásos futás, az előadás és a kapitány avatás zajlik majd, hanem lesz színpad is és lesznek fellépők, egyszóval olyan igazi „rendezvény” rendezvény lesz.


Másrészt viszont – és amitől igazán különleges – az a stratégiai rendezvényt szervezők személye.
Tatabányán már a korábbi években is nagyszerű csatlakozások voltak, például a futóklub, akiket az ország legjobb sportegyesületének választottak, a veterán világbajnok Feri bácsival, aki 60 évesen kezdett el futni, és amikor becsatlakoztak hozzánk, úgy húzta az egész mezőnyt maga után, hogy lihegve kellett utána szólni, hogy „Feri bácsi, lassabban!”

A tavalyi rendezvényen kint volt Füsti Edina olimpikon gyalogló is és annyira megtetszett neki a maraton, hogy eldöntötte, idén ő is segít a szervezésben, sőt, ő lesz a feje a Tatabányai rendezvénynek.
Első lépésként beszélt néhány tatabányai élsportolóval, többek között Soós Ildivel, a válogatott vízilabdázóval.


Ildi ott is volt idén februárban a Maratoni csoportoknak szervezett tájékoztatón, ahol az idei stratégiát egyeztettük és a csoportok meg tudták osztani egymással a maratoni rendezvények szervezésében szerzett sok éves tapasztalatukat.

Reggel nagy örömünkre a Magyar Biztonsági és Testőrakadémia Elnöke, Keresztesi Zsolt nyitja meg a programot a kb. 360 gyereknek.

Kint van Nemes Koppány, a Jorkyball Szövetség elnöke (speciális foci, 2-2 fős csapattal), és persze kint van a 24 óra, a Forrás rádió és a Tatabánya TV.

Monroe énekel, aki már tavaly is fellépett a programjainkon, aztán jön egy olyan judo bemutató, amitől még a mi szavunk is elakad.

Tudjuk mi, hogy az erő nem minden és sokszor az ügyesség többet ér.
Tudjuk ezt mi elméletben.

De saját szemünkkel látni, hogy egy fiatal lány hogyan hajít a levegőbe egy nála jó 60 kilóval nehezebb férfit, az azért meghatározó élmény.

Persze a végén nyilatkozik ő is és egy másik fiatal judos, és nagyon jó, amit mondanak, érdemes meghallgatni őket a napi videó összefoglalóban…


Közös a Kapitányavatás és közös a futás is, a zászló mögött hömpölygő gyereksereget Tyipü próbálja egy irányba terelni, de mint a vízből kiemelkedő sziklaszirtet a hullámok, úgy folyják körbe minden oldalról a gyerekek.


Ez volt az első olyan program a maraton történetében, amit olyan élsportolók szerveztek, akik egy maratoni rendezvényen találkoztak velünk és ott kaptak kedvet a saját rendezvényhez.
Őszinte elismeréssel köszönjük mindenkinek, aki részt vett a szervezésében, vagy VIP vendégként eljött, és beszélt vagy bemutatót tartott!

Közben egyébként, míg a tatabányai központi rendezvény zajlott, az úgynevezett „deszant autó” bement az egyik suliba, hogy a teljes iskolának, összesen 450 főnek tartson előadást.




Ezalatt a másik 3 autó már javában úton volt az útvonalterv szerint.
A „futó kocsi” ugye biztosította a futást, hiszen neki nincs is más dolga, viszont az úgynevezett „rendezvényes autó” már nem sokkal 9 után Környén volt, ahol 140 gyereknek tartottak előadást, aztán irány Oroszlány, ahol 3 suliból jöttek össze a gyerekek.


A Kapitány avatás végére a menetrend szerint megérkező futóhoz a 2 rendőrautó és a polgárőr autó biztosítása mellett csatlakozott be a 110 gyerek és az Oroszlány TV.



És csak, hogy el ne feledjem, ma még itt volt Mór is, ahol először a gyerekekkel zajlott az előadás és avatás, majd amikor jó másfél órával később megérkezett a futás, a Móri TV sportriportere, a Megyei Labdarúgó Játékvezetői Szövegség elnöke csinált még egy interjút a futókkal és azt tervezgették, hogy hogyan lehetne jövőre még nagyobb sport programot szervezni a maraton köré.





Este a meetingen volt is mit összesíteni, hiszen ez volt idén az első nap, amikor egy nap alatt több mint 1000 gyereket értünk el közvetlenül!


Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán

Köszönet illeti az L. Ron Hubbard Libraryt, amiért engedélyezte részletek közlését L. Ron Hubbard szerzői joggal védett műveiből.