Mottó

„A boldogság a fontos.


A képesség, hogy az életet és a környezetet úgy rendezzük el, hogy jobban lehessen élvezni a létet;

a képesség, hogy eltűrjük embertársaink gyarlóságait;

a képesség, hogy meglássuk egy helyzet valódi tényezőit, és az élet problémáira pontos megoldást adjunk;

a képesség, hogy elfogadjuk és gyakoroljuk a felelősséget – ezek a fontos dolgok.”


L. Ron Hubbard

Útvonal

Útvonal
42 nap, 320 település, 2100 kilométeres futás
szombat, május 29
Jöhet itt nekünk a szombat azzal, hogy ez már hétvége és úgyis alig van ember az utcákon…

Hát, ha alig van ember az utcákon, akkor nyílván mindenféle ünnepségeken és fesztiválokon vannak.
Úgyhogy a futás megindul szépen a maga tisztességes kis ütemében, alig 50 kilométer vár ránk, hát akkor nosza, a futósorrend kidolgozva, az idő jó, és igaz, hogy 42 napja úton vagyunk már, de a lábakban még mindig van erő, és a szív még mindig visz előre.

Közben persze a többi kocsi víg rohangálásba kezd az útvonal mentén, hogy mindenféle rendezvényeket látogasson meg.
Ott van pl. az Üllői Csülökfesztivál, ahová eléggé időben érünk oda ahhoz, hogy belekóstolhassunk a mennyei fínomságokba, de ahhoz még korán vagyunk, hogy magát a programot és a tömegeket is elérhessük, ugyanis még csak a főzőverseny nevezettjei hajolnak szorgosan az üstök fölé.


Nem úgy Gyömrőn, ahol a gyereknapi programokra toppanunk be.
Az Alpolgármester úrnak röviden bemutatkozunk, hogy ugye éppen tegnap futottunk be hozzájuk, és hogy most is tartanánk egy kis Kapitány avatást, lehetne felvilágosító anyagokat osztani stb.
Végtelenül kedvesen végigvezet minket a sátrak során, hogy nézzük meg a lehetőségeket és válasszuk ki a helyet, ahol le szeretnénk telepedni.
Természetesen a színpadon is kapunk időt, sőt, részesei lehetünk a „zseton rendszer”-nek.
Ugyanis a részt vevő gyerekek zsetonokat nyerhetnek a vetélkedőkön, amiket aztán beválthatnak finomságokra.
Így a drog témájú kérdésekre helyes választ adó apróságok között zsetonokat osztunk szét.

Végül pedig, egyfajta csattanóként kiderül, hogy az Alpolgármester úr a helyi TV egyik vezetője, így meglehetős örömmel fogadja a dvd-inket, mert mint mondja, ezeket nagyon jól fogja tudni játszani a különféle műsorokban.

Persze ma is van drogellenes aláírásgyűjtés. Az egyik benzinkútnál Chevy kiszúr egy kocsit és azt mondja: „Fogadjunk, hogy ez a Radó kocsija!”
Akár fogadhatnánk is, mert mi még nem tudjuk, amit a Chevy tud.
Hogy Radó István rally versenyzőről van szó.
Mikor Gabi bemegy a büfébe is, hogy aláírásokat kérjen, bizony találkozik egy emberrel, akinek ismerős a maraton és meg is kérdezi, hogy a Chevy itt van-e.
Nos, ő a Radó István, egy arany szívű ember, aki azzal kezdi, hogy akkor ő is adna valamit, és előkap egy rally újságot.
Aztán még azt pedzegetjük, ha lesz rá módja, kijöhetne a vasárnapi befutóra egy versenyautóval, mert az mesés volna!

És ha már holnap befutó, akkor le kell mosni a kocsikat is, hogy csillogjanak-villogjanak a nevezetes napon.
Az autómosóba Xéni és Móni viszik el a legnagyobb kocsit, az Előkészítőt.
Már éppen nekiállnának, amikor egy kedves férfihang megszólítja őket a hátuk mögött: „Hölgyeim, megengedik, hogy lemossam a kocsit?”
Drága barátunk Macsek István volt az, aki még este a szállásunkon is meglepett minket egy hatalmas halom süteménnyel.
Ja, és amikor az autómosó vezetője megnézte a kocsit és megtudta, mit is csinálunk, az utolsó fillérig visszaadta a pénzt, amit az automatába dobáltunk.
Sőt, meghívta a lányokat ásványvízre és búcsúzóul adott még két palackot a csapatnak is.
Ezen úgy látszik annyira megilletődtek a kislányok, hogy sebesen elszáguldottak a kocsival és otthagyták a vizet.
De hát az ember nem hagy ott ilyen szíves ajándékot.
Visszamentek hát nagy szabadkozva, hogy az itt maradt vízért jöttek.
Ezen meg úgy látszik a mi emberünk hatódott meg, mert kárpótlásul adott még két palackkal…


Egyébként a mai napon már betettük a fél lábunkat Budapestre.
Ugyanis a VIII. kerülettől meghívást kaptunk ugyanarra a gyereknapi rendezvényre, amin már tavaly is voltunk.
Az egyik kocsi tehát felment Pestre azt Imivel és az Atival, meg két csapattag mamájával (Imi mama és a Gergő mama) és négyesben képviselték a maratont: előadást tartottak, kapitányt avattak, és persze aláírásokat gyűjtöttek.

Este pedig…

Az utolsó közös este kicsit különleges a meeting.

Nem csak a torták miatt, amivel az idei maraton eredményeit ünnepeljük, hanem azért is, ahogyan az eltelt másfél hónap eseményeit felidézzük, hol kacagva, hol könnyezve megyünk végig a legszebb pillanatokon.

Furcsa érzés, hogy ma este le kell feküdni.

Valahogy senkinek nem akaródzik igazán…



Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán


péntek, május 28
Hát ha szabadna egy hasonlattal élnem…

Olyanok vagyunk itt ezekben a napokban, mint egy nagy, erős gőzmozdony, ami a kemény acélsínen száguld előre feltartóztathatatlanul. Kéményéből ömlik a füst és a fű táncol mellette a felkavart széltől.
A fűtők folyamatosan lapátolják a szenet, fekete kezükkel a homlokukat törölgetik.
A kanyarokban őrülten sikítanak a kerekek, és a mérnökök már attól félnek, hogy egyáltalán bírja-e a tempót a masina, míg a mozdonyvezető el sem engedi a kürtöt.

Na, és erre ma még rátettünk 4-5 lapáttal és úgy repesztünk, hogy már senki nem mer kihajolni az ablakon, a sín meg izzik utánunk a talpfákon.

Ma kérem szépen – és tessék kapaszkodni – 21 településen volt valamilyen akciónk!

És ma aztán volt minden a maraton teljes palettájáról: rendezvény, előadások, kapitány avatás, médiainterjú, hivatalos PR találkozó, aláírásgyűjtés, és persze futás.


Mondanom sem kell, hogy a Futó kísérő kocsin kívül mind a 4 másik autó, mint a felbolydult méhkasból kiszáguldó méhek, ide-oda cikázott a települések között.


Természetesen reggel Vácé az elsőbbség, ahol van egy 1000 fős rendezvény Shaolin kung-fu bemutatóval és Monroe-val, és persze 3 másik előadás, ahol kitűnő Védnökünk, Madaras Ádám világbajnok öttusázó is jelen van, és beszélget a gyerekekkel.


A Boronkay középiskolából is jönnek vagy 400-an.
Namost itt annyira jó beszélgetés kerekedik az igazgató úrral, hogy emlékül megkapjuk az iskola zászlaját és a 2008-2009-es évkönyvet is, amiből egészen elképesztő dolgokat tudunk meg. Az még hagyján, hogy végigtarolják a megyei versenyeket, legyen az sport, vagy tantárgyi verseny, és hogy a sulin kívüli versenyekben is élen járnak a diákjaik, de 2000 óta az iskolai tanulók átlaga 4,27!
Úgyhogy nagy örömmel vesszük az igazgató úr javaslatát, hogy jövőre legyen az ő udvarukon a rendezvény, ott 4000 gyerek szépen elfér, van profi kihangosítás és szerveznek profi programokat is!


A Deszant kocsi is arról számol be, hogy a megkeresett iskolák gyerekei fantasztikusak!
A tanárok nem kevésbé, mert mikor meglátják a felvilágosító füzeteket és a dvd-ket a drogfelvilágosító kisfilmekkel, szabályosan lecsapnak rá.
Volt, akiből szinte kiszakadt a megkönnyebbülés: „Hú de kellettek ezek az anyagok!”


Acsán például éppen gyereknapi program zajlik, 130 gyerek van még a suliban.
Nagyon jó az előadás, imádják a gyerekek is és a tanárok is, nem is akarják elengedni a csapatot. Gyorsan előkerül a gulyásleves, meg a sajtos-tejfölös lángos, és mikor tele hassal elindulnának, még utánuk kiáltanak: „El ne menjetek még! Vigyetek magatokkal almát is!”

Érdekes, de ma két „cigiznek a szüleim” történet is kerekedik.
Az egyiknél a Lilla van ott, aki életében először, de igazán tökéletes profizmussal Drogmentes Kapitányokat avat. Egy kislány megy oda hozzá utána és elmondja, hogy ő most esküt tett, hogy „segít a családjának és a barátainak drogok nélkül élni”. És hogy előtte az előadásban hallotta, hogy bizonyos szempontból a cigi is drog. És akkor ő szeretne segíteni a mamájának, hogy le tudja tenni a cigit.

Egy másik suliban Felsőpakonyon a tornaórára megyünk be. Az előadás és a Drogmentes Kapitány avatás után egy srác odamegy a Bálinthoz és azt mondja: „Én szeretnék egy jobb Magyarországot!”
És nehogy azt higgye valaki is, hogy ez csak amolyan felvett, tartalom nélküli üres szlogen!
Ezt a fiút Tamásnak hívják, mindössze 9 éves, de már elérte a szüleinél, hogy letegyék a cigit!
Hogy hogyan csinálta?
Azt mondja, egyszerűen csak kérte őket.
Sokszor.
És mindig tisztelettel és szeretettel.
Egyszerűen csak kérte.
Azt kérte, hogy ne cigizzenek, mert az nem jó.
És olyan kitartással kérte, hogy a szülei végül is abbahagyták a dohányzást.
Egy 9 éves gyerek!
Mit fog elérni, ha majd felnőttként tényleg azért a célért dolgozik, ami megfogalmazott: „Egy jobb Magyarországért!”




Amúgy zárás és összefoglalásként leírom, hogy melyik autó mit csinált ma, mert érdemes végigfutni ezen a listán:

  • A futó kocsi természetesen a futás biztosította, 56 kilométeren át, összesen 170 gyereket kísérve.
  • A PR kocsi 5 iskolában járt és csaknem 900 gyereknek tartott előadást.
  • A Deszant kocsi a Váci rendezvény 1000 résztvevője után még 4 iskolában szervezett programot
  • Az Előkészítő kocsi bejárta a fél megyét és 262 gyerekkel futott, akikből mindenki Drogmentes Kapitány is lett.
  • A Rendezvényes kocsi pedig összesen 10 (tíz) településen jutott el az iskolákba és 300 gyereknek tartottak előadást!


Este 5 felé érkeznek meg a kocsik a szállásra.
És ezek az emberek ez után a nap után nem egyszerűen „kiszállnak” a kocsikból hanem szinte kipattannak!
Kiugranak, kiszakadnak, kiviharzanak, egymás nyakába ugrálnak és úgy örülnek egymásnak, mintha hetek vagy évek óta nem találkoztak volna.
Pedig csak reggel váltak el.
De egyetlen nap ennyi eseménnyel, akár egy egész hónapnak is beillene…


És ahogy nézem őket, megerősödik bennem a bizonyosság, hogy a „fáradtság” bizony nagyon csalóka fogalom.
Az ember azt hinné, hogy a sok munka, vagy a sok tennivaló fárasztja ki.
Pedig nem az.
A sikertelenség igen, a lelketlenül végzett munka igen.
De ha célja van, amiért élvezettel dolgozik, akkor nincs az a munkamennyiség, ami kimerítené.
A teste lehet, hogy pihenést kíván, és ez rendben is van így.
De Ő MAGA a végtelenségig képes teremteni, alkotni, előre lépni, létrehozni új dolgokat.
És képes mindezt végtelenül élvezni.
Mert végül is mi más a boldogság, mint, hogy értékes célokért tevékenykedhetünk saját magunk és mások örömére.

Hát ezt kívánom mindenkinek!



Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán


csütörtök, május 27
Azt hiszem, tartozom egy elmaradt magyarázattal…

Mégpedig azzal kapcsolatban, hogy hogyan kerül a napi beszámolókba annyi olyan település neve, ami nincs is az útvonalon.

Hát az úgy volt, hogy a hétfő esti meetingen, a pünkösdi pihenés után elindítottunk egy játékot.
Mert igaz ugyan, hogy a programok az orrunk hegyéig érnek, és hogy alig látunk ki mögülük, de az is igaz, hogy az évek során egyre több megkeresés érkezett az útvonal melletti településektől, hogy hogyan tudnának ők is bekapcsolódni a maraton programjaiba.

Ráadásul az esőzés miatt sok program el is maradt idén, ezért úgy döntöttünk, hogy az utolsó héten szabadabban értelmezzük az „útvonal” témakörét és a kocsik sokkal nagyobb mozgásteret kapnak, hogy bebarangolhassák a környéket.

Ezt már kedden megkezdtük, szerdán folytattuk és kétségtelen, hogy a mai nap is a „Ne vedd komolyan az útvonaltervet” jelmondat szellemében zajlik


Dunakeszi mondjuk rajta van az útvonalon, ott négy iskolában tartunk előadásokat.

Viszont Csömör nincs rajta. A Polgármesteri Hivatalban a titkárnő már előre jelzi, hogy a polgármester úr nagyon elfoglalt, maximum 5 perce lesz majd.
Ebből végül jó egy óra lett.
Ez a kitűnő ember elmondja, hogy már 1990 óta Polgármester és hogy polgármesternek, vagy vezetőnek lenni bizony igazi „szolgálat”, és ezért örül nagyon a maratonnak is, hogy végre valakik egy ilyen fontos ügy mellé állnak!

A Sződi suliba viszonylag későn érünk be, nem nagyon van ott nebuló, viszont azt megbeszéljük, hogy a kb. 200 gyereknek mindenképpen kellene előadást tartani, meg felvilágosító anyagokat biztosítani.
Ezt a kérdést kapjuk: „Mi lenne, ha június 14-én visszajönnének, ugyanis akkor lesz az egészségnap, ott egész nap tudnának a gyerekeknek felvilágosítást és programokat biztosítani?”
Vissza fogunk menni…

Csömörön éppen aláírásgyűjtés zajlik, sorban egymás után telnek meg a lapok, egy kedves idős hölgy csatlakozik a célunkhoz, aztán a maratonista továbbsétál és már adja is másoknak a tollat…
Pár perccel később egy idősebb bácsi áll a papír előtt, mire vagy száz méterről a mi nénink átkiált neki: „Írd alá te is Pista! Ez egy nagyon nemes dolog!”

Gödöllőn, az autóbusz pályaudvaron a Gabi gyűjti az aláírásokat. Jön vele szemben egy buszsofőr, már írja is alá, aztán ő maga megy be az irodába és hívja ki a többieket, hogy ők is aláírhassák…

De a jövő szempontjából kétségkívül legizgalmasabb történések mégiscsak Kerepesen zajlanak.
Móni beszélget a Polgármester úrral, aki szabályosan – és jogosan – felháborodik azon, hogy Kerepes nincsen rajta az útvonalterven! Mi az, hogy egy ilyen programban nem tudnak részt venni!
Mindenesetre szó szót követ, a múlt csorbáit gyorsan sikerül kiköszörülni, és a figyelem a jövőre terelődik át.
Mert ha mondjuk 2011-ben, amikor a jubileumi 10. maraton lesz… ha esetleg… ha mondjuk… ha netán mégiscsak Kerepesen is lenne program, akkor a Polgármester úr akár abban is tudna segíteni, hogy a rendezvény a Hungaroringen legyen.
Nem hangzik rosszul:  „Futóverseny a Hungaroringen”
Azt hiszem, ez olyan program lenne, amibe nem lenne nehéz bevonni az iskolákat és a gyerekeket…
A beszélgetés és tervezgetés zárásaként Móni a könyvespolcon felfedez néhány érdekes könyvet.
A polgármester úr ugyanis író, egyik központi témája a cigányság, és mivel Móni félig cigány, pillanatok alatt büszke tulajdonosa lesz két névre szóló dedikált könyvnek.



Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán


szerda, május 26
Tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy megérkeztek a fényképek. Az alábbi írásokhoz utólag pótoltam a fotókat:  36. nap  39. nap


Továbbá, a 32. nap videója is megkerült (egészen a 36.-ig, melyeket épp töltöm fel):




Továbbá, szeretnék átadni egy üzenetet Chevytől, a csapat videósától:

"Pár napig nem küldök videót, mert Edelényben nagy szükség van a segítségre az árvíz miatt. Délután kapott Soose egy telefont Miskolcról, hogy gáz, akarom mondani víz van. Lemondtam 4 (!) szülinapot 1 legénybúcsút és estére összeszerveztem egy autónyi bátor maratonistát, akikkel hajnalban el is indulunk és felvesszük a harcot a vízzel. Nagy szükség van a segítségre és bár csak pár nappal ezelőtt értünk haza, de úgy érezzük mennünk és segítenünk kell. Remek kis csapatom van, már most büszke vagyok rájuk! Nem sok szabadidőm lesz de viszek egy pici kamerát, csinálok ott is valami felvételt az utókor számára."
Valami furcsa módon, a mai iskolásokra úgy általában jellemző, hogy kifejezetten lelkesek!
Nem csak úgy totyognak a futásban, hanem épen ellenkezőleg, nekünk irdatlan energiákat bevetnünk ahhoz, hogy féken tartsuk őket.
És ez nem rosszaság, hanem jó irányba ható erő!


Hévízgyörkön például a Melcsi fut a gyerekekkel, és ahogy a rendőrautó nyomában zúdul a menet, a gyerekek az oldalt parkoló kocsikba is be-be kurjantanak a sofőröknek, hogy „Ne tessék drogozni!”
Béla, a csodálatos tornatanár hozta ki idén is a gyerekeket, és még azon szabadkozott, hogy „csak ennyien vagyunk”.
Mellesleg összeállítottak 3 Hévízgyörki ajándékcsomagot a maratoni futás tiszteletére, benne sapkákkal, naptárakkal stb.


Zsámbékon meg, ahol egy kisebb, de annál elszántabb csoport jön ki a tanár úrral, úgy látszik, erősen emlékeznek még a tavalyi futásra, mert egyszer csak elkezdnek a futás közben kiabálni, hogy „Drog-men-tes Ma-ra-ton!”
Én alig kapok már levegőt a rohanásban, ők meg kiabálnak mellettem.
Tiszta ciki!
Biztos, ami biztos, átváltunk központosított kórusra: én beszámolok, ők meg zengik a „Drog-men-tes Ma-ra-ton”-t.
Mikor vége a jó másfél kilométeres futásnak, egyenként mindenkivel kezet fogok, ők megkapják az okleveleket, a futás pedig a következő maratonistával szólóban indul tovább.
Én még ott maradok a másik kocsival lenyújtani, a srácok meg, ahogy mennek el mellettem, még odajönnek egy-egy pacsira.
És ahogy elhagyják a kocsit, csak úgy, a maguk gyönyörűségére újra rákezdnek a kórusra.
Vonul a csapatnyi gyerek, mellettük a kiváló tanár úr, kezükben az oklevél és zengik teli torokkal, hogy „Drog-men-tes Ma-ra-ton!”.
Néha ritmusra rázzák az öklüket hozzá, és elszánt léptekkel baktatnak, és látszik rajtuk, hogy nem csak úgy a hangzás kedvéért mondják, hanem a szavaik mögött valódi szándék van!
Hihetetlen a látvány és tényleg megindító.


Tápiószecsőn nincs egyeztetett csatlakozás.
Míg a többiek a tanárokkal beszélgetnek, Imi csak úgy odamegy az udvaron egy kupac gyerekhez. Hallgatja kicsit, hogy miről beszélnek, aztán egyszercsak bekapcsolódik, valami olyasmivel, hogy „Ja, az marha jó!”.
Aztán már őt is bevonják a társalgásba, hogy-hogynem a drogokra terelődik a szó és az Imi már tartja is az előadást, lassan vége a szünetnek, 2 tanár jön egyre közelebb, hallgatja, hogy miről is folyik a szó, elégedetten bólogatnak, és jelzik az Iminek, hogy „még 2 perce van…”

Szinte pontosan ugyanez ismétlődik meg Kókán, annyi különbséggel, hogy ott meg a kóláról és az energiaitalokról mondja el nagyon helyesen az egyik srác, hogy bizony azokban is olyan anyagok vannak, amik nem annyira tesznek jót a szervezetnek.


Turán az előadás után az egyik vagány kölyök odamegy Imihez és azt mondja: „Imi bácsi szeretnék négyszemközt beszélni.”
Merthogy tanácsot szeretne kérni. Elmondja, hogy már ötödikes korában szívott füvet. (!) A szülei megtudták, és nagyon kemény szigorral kezelték. Szinte minden szórakozásról le van már tiltva. És már nem szív füves cigit sem, nem is akarja csinálni, de nem tudja mit tegyen, nem tudja „hogyan állítsa helye a bizalmat és a jó viszonyt”. Mikor Imi azt tanácsolja neki, hogy legyen teljesen tiszta és őszinte a szüleivel, és hogy tartsa be a megállapodásokat, először furcsán néz, de aztán megérti.
Mikor pedig Imi kérdezi, hogy valójában mit szeretne csinálni, akkor kiderül, hogy ő bizony sportoló akar lenni.
És mire zárásként Imi azt javasolja neki, hogy akkor írja le magának pontosan, hogy mit is szeretne csinálni, azt hogyan csinálná, hová szeretne eljutni egy év múlva, két év múlva, akkor már láthatóan felderül, erő és hit költözik belé, és igazi, felszabadult mosollyal köszöni meg az Iminek.
Lám csak lám, ha visszatér egy tiszta cél az ember életébe, az mindig új erővel tölti fel…


Tóalmáson a Polgármester asszony elmeséli, hogy ő ugye rendszeresen kapja tőlünk a hírleveleket, sőt a havi újságba be is tette a legutóbbiból a cikket, és már veszi is elő az ajándék példányt.
És ha továbbra is küldjük neki a leveleket, akkor ő minden hónapban be fogja tenni az újságba és el is fog küldeni nekünk egy példányt belőle.

Aszódon az előadás alatt egy srác megkérdezi a Thimmyt, hogy leülhet-e oda a szobor szélére.
Persze – mondja a Thimmy, ad neki egy szórólapot majd pár perccel később odamegy hozzá beszélgetni, hogy ki ő, mit csinál, és hogy érintett-e a drogkérdésben.
A srác elmondja, hogy nagyon is érintett, korábban meglehetősen keményen drogozott, de megtalálta a kiutat. Konkrétan ő behelyettesítette a drogok által okozott érzéseket a sportból megszerezhető érzésekkel.
Semmi extra nem kellett hozzá, csak a megértés és a döntés, és azóta rengeteget sportol és nagyon sokat olvas.
És ezekkel tökéletesen elégedetten él, semmi szüksége olyan hülyeségekre, mint drogok.

Folytathatnám a futás és előadás sztorik végeérhetetlen sorát, de úgy látszik ma a minden évben kiírt művészeti pályázataink szálai is itt futnak össze.
Aláírásgyűjtés közben, miközben egy hölgy boldogan kanyarítja oda a nevét a lapra, a mellette lévő lányára mutat és azt mondja: „A lányom volt az egyik nyertese a novellapályázatnak, amit csináltatok. Márciusban ott is voltunk a díjátadón.”

Riki pedig ma kap levelet a tavalyi kabalafigura-pályázatunk egyik győztesétől, akiről kiderült, hogy azóta kőkemény rocker lett.
Róla azt is tudni kell, hogy igazi sportoló, ezért Riki a levélben többek között a következő intelemet intézte hozzá:
„Csak ne drogozz, meg igyál, meg cigizz, mert rocker vagy.:)”

És íme a válasz:
„Nem a stílustól függ, hogy drogozol-e...mert ha mondjuk EMO-s vagy, akkor is drogozhatsz...XD De én már letettem 2-szer a Drogmentes esküt szóval biztos nem fogok drogoz, cigihez meg piához se nyúlni...XD meg amúgy se nyúlnék semmi ilyesmihez, mert a sportolóknak nem tesz jót...:D XD”


És zárásként álljon itt egy nagyon rövid kis pillanatkép, ami nem csak a mai csodálatos napot, de az egész maratont is tökéletesen szimbolizálja:
Egy tündéri, 6-8 év körüli szőke copfos kislány nézi Xénit aláírásgyűjtés közben.
Pár perc néma figyelés után egyszercsak odalép hozzá és azzal a tisztasággal, ahogyan csak egy gyerek tudja megfogalmazni a legnagyobb igazságokat azt mondja:
„Olyan kár, hogy nem olyan jó a világ…”
Xéni ránéz, elmosolyodik és azt mondja:
„Igen, de jobbá tudjuk tenni…”

A kislány eltűnődik egy pillanatra, visszamosolyog, és elsétál.

A gyerekek formálják tovább a jövőt, és nekik annyi dolguk lesz majd a világ jobbá tételével, amennyit mi rájuk hagyunk…

Hát tegyük most egy kicsit jobbá, amit lehet...




Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán
kedd, május 25
Fogadjátok szeretettel a 28. napi beszámolót:

Tegnap ugye nem volt mód az érintett településeken programokat tartani az ünnep miatt, így gyakorlatilag ma két nap rendezvényeit kell összesűrítenünk egy vékonyka kis napba.

Bár a maratonon 5 autóval vagyunk, ma mégis 6 kocsit állítottunk csatarendbe!

Elmondom hogyan történt…

A Deszant autó természetesen visszamegy Egerbe, hogy ott megtartsa a központi programot, amiben az előadás és a kapitány avatás mellett a táncok széles skálájáé a főszerep. Van ugyanis néptánc bemutató a klasszikusabb ízek kedvelőinek, és van hip-hop bemutató az extrémebb igényűeknek.


A Rendezvényes kocsi közben szintén a tegnapi útvonal településeire robog vissza, többek között Mezőkövesdre, ahol 4 sulinak tartanak előadásokat, és Füzesabonyba, ahol hosszú évek csatlakozási hagyományait éltetjük tovább.



Az Előkészítő autónak elméletileg szendvicseket kellene gyártania a csapattagok részére, de ma új területen jeleskedik, hiszen ők tartják a rendezvényeket a mai első településen, Hevesen.
Az egyik általános iskolában a ragyogó előadás kapcsán beszélgetve kiderül, hogy ezek a srácok bizony komolyan veszik az iskolát, az átlaguk 4,2 felett van, és a 33 fős osztályból 32 ment tovább azonnal gimnáziumba!


A maratonhoz sem először csatlakoznak, a tanárnő elmondja, hogy mennyire imádta már tavaly is a maratoni dvd-t, amit kapott, és hogy milyen jól tudták használni a rajta lévő drogfelvilágosító kisfilmeket.
Idén is nézte már az interneten, hogy hogyan haladunk, merre járunk és mik is történetek eddig velünk.

A negyedik kocsi természetesen megindul a futó mögött a standard útvonalon, neki nincs is más dolga, mint a futás folyamatos biztosítása.


Az ötödik autó - a PR - már reggel előremegy Jászberénybe, hogy egyrészt előadásokat tartson az iskolákban, másrészt pedig lebonyolítsa a Jászberényi központi programot.
Namost a történések finoman szólva is szoros időrendben zajlanak.
Ugyanis a találkozó 9.30-kor van a tűzoltóság előtt, ahová vagy 8 iskolából érkezik 50-50 gyerek, hogy közösen fussunk be a Bercsényibe, ahol a hatalmas tornateremben majd maga a program zajlik.
Viszont 9-től már előadásnak kell mennie egy másik iskolában!
9.40-től pedig a következőben.
És 10.40-kor a harmadikban.
És mi összesen egy autóval vagyunk, és nem ismerjük igazán Jászberényt. Viszont el kell juttatni az előadót az első suliba, plusz be kell vinni mellé a hangfalakat és az anyagokat, majd időben át kell vinni őt a következőbe suliba, és aztán a következőbe.
És közben még előre fel kell mérni a rendezvény helyszínt, ahová a futás érkezik.
És mindezzel szinte egy időben ott kell lenni 9.30-kor a gyülekező színhelyén, majd gördülékenyen le kell bonyolítani a futást és magát a programot.
Erre van 4 ember és egy autó.
Ugye erre mondják, hogy „fizikailag lehetetlen”?

No és ekkor jött a 6. kocsi!

Ugyanis a rendezvény egyik fellépőjét, a hip-hop világbajnok Mikey-t a háttér csapat egyik tagja, az Ildosz hozta le ma reggel Pestről. És ha már itt van és kocsival is van, hát nosza, beáll a fuvarba és ő szállítja a Bálintot a 3. előadásra.

Ha nincs 6. kocsi, istenemre nem tudom, hogyan oldjuk meg.

Mindenesetre több mint 400 gyerek fut be a rendezvény helyszínére, végigtapsolják a táncot, aztán esküt tesznek a drogmentességért a tündéri Darács Rózsával, aki Európa-bajnok és olimpiai 5. gyorskorcsolyázó, és aki nemrég vett át egy nagyon magas állami kitüntetést, mint Jászberény büszke szülötte és kiváló élsportoló.

Mikor rövid beszélgetés után elolvassuk, hogy mit írt a Vándorkönyvünkbe, szó szerint leesik az állunk:

 „Nagyon köszönöm, a meghívást! Rendkívül jó ötletnek tartom a gyerekek ilyen fajta bevonását és tájékoztatását. A mai napon döntöttem el, hogy a pályafutásom befejezése után valamilyen módon szeretnék csatlakozni a Drogmentes Magyarországért programhoz!”

Egyébként nemcsak a Rózsa, és nem csak a szervező Szántai Tibor sportreferens volt szó szerint csodálatos, hanem a Polgármester úr is, aki a Jászberényi rendezvény Védnöke volt!

Ugyanis tudnivaló, hogy sajnos Jászberényt is erősen érintette az esőzések nyomában járó árvíz és belvíz és mikor egy héttel ezelőtt telefonon beszéltünk, még az is kérdéses volt, hogy a tornaterem szabad lesz-e, vagy még mindig ott lesznek az elszállásolt mentőalakulatok.

De mindent elintéztek időben…
Mikor pedig ma délután a 80 teendő közepette időt szakított egy rövid találkozóra velünk, és beszélhettünk picit a droghelyzetről, valamint a maraton tevékenységéről, ez volt a kérdése: „És mit tehet még ehhez hozzá Jászberény városa?”

Csak csendben jegyzem meg, hogy úgy kerültünk kapcsolatba vele, hogy még annak idején írtam neki egy gratuláló levelet, mert 3:41 perc alatt futotta le a Firenzében a 42 kilométeres maratont!

Nem volt nehéz közös nevezőre jutnunk abban, hogy miért fontos a sport és a mozgás a fiatalok számára és miért jelent remek alternatívát mindez a drogokkal szemben.



Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán


hétfő, május 24
Pünkösd hétfő van.

Nem is történik ma más, mint hogy reggel felkerekedünk Egerből, kitereljük az első futót a kocsi elé és megkezdjük a mai 54 kilométeres táv teljesítését, vígan, szorgalmasan, kacagva.

Rendezvény sehol sincsen, csak futás van, Füzesabonyban és Tenken áll be mellénk 3 gyerek, hogy kedvükre kocogjanak velünk egy szakaszt.

Vagy 10 csapattag még beszalad Egerbe, hogy újabb 800 embernek adjon módot, hogy állást foglaljon a drogmentesség mellett.

A legnagyobb izgalom estére marad, hogy vajon minden kocsi odatalál-e a szállásra, a mesés Pintér tanyára, ami jó 15 km-re van a futás végállomásától.

Cserébe viszont árnyas fái, frissen nyírt füve és kellemes tavacskája szolgál ideális háttérként a pihenéshez.

Holnap nagy vágta lesz, irány az alvás…


Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán
vasárnap, május 23
Na végre, egy amolyan igazi vasárnap…
Már nem azért, mintha ma nem futnánk, hanem inkább a jó idő miatt, meg a sok kiránduló felnőtt és gyerek miatt, meg az egymással mulatozó osztálykiránduló csapatok miatt Egerben.

Ugyanis ma ide futunk be a gyermekded 40 kilométeres futószakasz után.
Egyébként még tegnap este lelátogatott hozzánk a háttér csapat két kiválósága, az Ildi és a Zsófi, akik hites uraikat jöttek meglátogatni.
Naná, hogy ma ki is veszik a részüket a futásból.

Az út békés, és mondhatni eseménytelen, ha nem számítjuk bele az irgalmatlan emelkedőket, amin a kocsik is úgy kapaszkodnak felfelé, mint a rajzfilmek saját személyiséggel bíró kisautói: pöfögnek, hörögnek és a dombtetőn meg-megállnak szusszanni egyet.

El lehet képzelni, hogy mit csinálnak akkor a futók.

Namost az időt arra használjuk fel, hogy Egerben drogellenes aláírásokat gyűjtsünk.
Egy csíptetős táblán megvonalazott lapok, a tetején felirat: „Drogmegelőző oktatást minden gyereknek!”
Ahogy gyűlnek az aláírások, úgy gyűlnek a bíztató, támogató útravalók is.
„Na ez az, végre ezzel is foglalkozik valaki!”
„Hajrá, sok kitartást kívánok a munkájukhoz!”
„Kívánom, hogy legyen eredményes a futásuk!”
„Köszönöm, hogy csinálják mindannyiunkért!”

S mikorra a futás beér Egerbe, és az aláírások számában is elértük, amit akartunk, mindannyian bepattanunk a kocsikba és irány Egerszalók, a csodálatos fürdő, ahol már tavaly is vendégül láttak minket, hogy felfrissítsük a tagjainkat.

Ha nem volna ott más, csak a mesés környezet a fenyvesekkel, a megszámlálhatatlan különböző hőfokú medence, meg a külön világ a szaunákkal, már akkor is mennybe mennénk.
De van mellette szeretetteli fogadtatás, végtelen gondoskodás és tiszta, segítő szándék.
A tavalyi oklevelünk pedig kint díszeleg a falon…

Ez a 37. napunk.
Ez azt jelenti, hogy ötödik hete vagyunk úton egyfolytában és 250 települést érintve összesen 2600 kilométert futottunk az országban a drogok ellen.

Végtelen jóleső volt a pihenés, hálásan köszönjük!


Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán


Köszönet illeti az L. Ron Hubbard Libraryt, amiért engedélyezte részletek közlését L. Ron Hubbard szerzői joggal védett műveiből.