Mottó
„A boldogság a fontos.
A képesség, hogy az életet és a környezetet úgy rendezzük el, hogy jobban lehessen élvezni a létet;
A képesség, hogy az életet és a környezetet úgy rendezzük el, hogy jobban lehessen élvezni a létet;
a képesség, hogy eltűrjük embertársaink gyarlóságait;
a képesség, hogy meglássuk egy helyzet valódi tényezőit, és az élet problémáira pontos megoldást adjunk;
a képesség, hogy elfogadjuk és gyakoroljuk a felelősséget – ezek a fontos dolgok.”
L. Ron Hubbard
Korábbi bejegyzések
-
▼
2010
(60)
- ► május 30 - június 6 (1)
- ▼ május 23 - május 30 (9)
- ► május 16 - május 23 (10)
- ► május 9 - május 16 (5)
- ► május 2 - május 9 (8)
- ► április 25 - május 2 (11)
vasárnap, május 23
Na végre, egy amolyan igazi vasárnap…
Már nem azért, mintha ma nem futnánk, hanem inkább a jó idő miatt, meg a sok kiránduló felnőtt és gyerek miatt, meg az egymással mulatozó osztálykiránduló csapatok miatt Egerben.
Ugyanis ma ide futunk be a gyermekded 40 kilométeres futószakasz után.
Egyébként még tegnap este lelátogatott hozzánk a háttér csapat két kiválósága, az Ildi és a Zsófi, akik hites uraikat jöttek meglátogatni.
Naná, hogy ma ki is veszik a részüket a futásból.
Az út békés, és mondhatni eseménytelen, ha nem számítjuk bele az irgalmatlan emelkedőket, amin a kocsik is úgy kapaszkodnak felfelé, mint a rajzfilmek saját személyiséggel bíró kisautói: pöfögnek, hörögnek és a dombtetőn meg-megállnak szusszanni egyet.
El lehet képzelni, hogy mit csinálnak akkor a futók.
Namost az időt arra használjuk fel, hogy Egerben drogellenes aláírásokat gyűjtsünk.
Egy csíptetős táblán megvonalazott lapok, a tetején felirat: „Drogmegelőző oktatást minden gyereknek!”
Ahogy gyűlnek az aláírások, úgy gyűlnek a bíztató, támogató útravalók is.
„Na ez az, végre ezzel is foglalkozik valaki!”
„Hajrá, sok kitartást kívánok a munkájukhoz!”
„Kívánom, hogy legyen eredményes a futásuk!”
„Köszönöm, hogy csinálják mindannyiunkért!”
S mikorra a futás beér Egerbe, és az aláírások számában is elértük, amit akartunk, mindannyian bepattanunk a kocsikba és irány Egerszalók, a csodálatos fürdő, ahol már tavaly is vendégül láttak minket, hogy felfrissítsük a tagjainkat.
Ha nem volna ott más, csak a mesés környezet a fenyvesekkel, a megszámlálhatatlan különböző hőfokú medence, meg a külön világ a szaunákkal, már akkor is mennybe mennénk.
De van mellette szeretetteli fogadtatás, végtelen gondoskodás és tiszta, segítő szándék.
A tavalyi oklevelünk pedig kint díszeleg a falon…
Ez a 37. napunk.
Ez azt jelenti, hogy ötödik hete vagyunk úton egyfolytában és 250 települést érintve összesen 2600 kilométert futottunk az országban a drogok ellen.
Végtelen jóleső volt a pihenés, hálásan köszönjük!
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
Már nem azért, mintha ma nem futnánk, hanem inkább a jó idő miatt, meg a sok kiránduló felnőtt és gyerek miatt, meg az egymással mulatozó osztálykiránduló csapatok miatt Egerben.
Ugyanis ma ide futunk be a gyermekded 40 kilométeres futószakasz után.
Egyébként még tegnap este lelátogatott hozzánk a háttér csapat két kiválósága, az Ildi és a Zsófi, akik hites uraikat jöttek meglátogatni.
Naná, hogy ma ki is veszik a részüket a futásból.
Az út békés, és mondhatni eseménytelen, ha nem számítjuk bele az irgalmatlan emelkedőket, amin a kocsik is úgy kapaszkodnak felfelé, mint a rajzfilmek saját személyiséggel bíró kisautói: pöfögnek, hörögnek és a dombtetőn meg-megállnak szusszanni egyet.
El lehet képzelni, hogy mit csinálnak akkor a futók.
Namost az időt arra használjuk fel, hogy Egerben drogellenes aláírásokat gyűjtsünk.
Egy csíptetős táblán megvonalazott lapok, a tetején felirat: „Drogmegelőző oktatást minden gyereknek!”
Ahogy gyűlnek az aláírások, úgy gyűlnek a bíztató, támogató útravalók is.
„Na ez az, végre ezzel is foglalkozik valaki!”
„Hajrá, sok kitartást kívánok a munkájukhoz!”
„Kívánom, hogy legyen eredményes a futásuk!”
„Köszönöm, hogy csinálják mindannyiunkért!”
S mikorra a futás beér Egerbe, és az aláírások számában is elértük, amit akartunk, mindannyian bepattanunk a kocsikba és irány Egerszalók, a csodálatos fürdő, ahol már tavaly is vendégül láttak minket, hogy felfrissítsük a tagjainkat.
Ha nem volna ott más, csak a mesés környezet a fenyvesekkel, a megszámlálhatatlan különböző hőfokú medence, meg a külön világ a szaunákkal, már akkor is mennybe mennénk.
De van mellette szeretetteli fogadtatás, végtelen gondoskodás és tiszta, segítő szándék.
A tavalyi oklevelünk pedig kint díszeleg a falon…
Ez a 37. napunk.
Ez azt jelenti, hogy ötödik hete vagyunk úton egyfolytában és 250 települést érintve összesen 2600 kilométert futottunk az országban a drogok ellen.
Végtelen jóleső volt a pihenés, hálásan köszönjük!
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Kis türelmet kérünk, a kommentek moderálás után jelennek csak meg.