Útvonal
42 nap, 320 település, 2100 kilométeres futás
szombat, május 29
5/29/2010 | Bejegyezte:
Drogmentes
Jöhet itt nekünk a szombat azzal, hogy ez már hétvége és úgyis alig van ember az utcákon…
Hát, ha alig van ember az utcákon, akkor nyílván mindenféle ünnepségeken és fesztiválokon vannak.
Úgyhogy a futás megindul szépen a maga tisztességes kis ütemében, alig 50 kilométer vár ránk, hát akkor nosza, a futósorrend kidolgozva, az idő jó, és igaz, hogy 42 napja úton vagyunk már, de a lábakban még mindig van erő, és a szív még mindig visz előre.
Közben persze a többi kocsi víg rohangálásba kezd az útvonal mentén, hogy mindenféle rendezvényeket látogasson meg.
Ott van pl. az Üllői Csülökfesztivál, ahová eléggé időben érünk oda ahhoz, hogy belekóstolhassunk a mennyei fínomságokba, de ahhoz még korán vagyunk, hogy magát a programot és a tömegeket is elérhessük, ugyanis még csak a főzőverseny nevezettjei hajolnak szorgosan az üstök fölé.
Nem úgy Gyömrőn, ahol a gyereknapi programokra toppanunk be.
Az Alpolgármester úrnak röviden bemutatkozunk, hogy ugye éppen tegnap futottunk be hozzájuk, és hogy most is tartanánk egy kis Kapitány avatást, lehetne felvilágosító anyagokat osztani stb.
Végtelenül kedvesen végigvezet minket a sátrak során, hogy nézzük meg a lehetőségeket és válasszuk ki a helyet, ahol le szeretnénk telepedni.
Természetesen a színpadon is kapunk időt, sőt, részesei lehetünk a „zseton rendszer”-nek.
Ugyanis a részt vevő gyerekek zsetonokat nyerhetnek a vetélkedőkön, amiket aztán beválthatnak finomságokra.
Így a drog témájú kérdésekre helyes választ adó apróságok között zsetonokat osztunk szét.
Végül pedig, egyfajta csattanóként kiderül, hogy az Alpolgármester úr a helyi TV egyik vezetője, így meglehetős örömmel fogadja a dvd-inket, mert mint mondja, ezeket nagyon jól fogja tudni játszani a különféle műsorokban.
Persze ma is van drogellenes aláírásgyűjtés. Az egyik benzinkútnál Chevy kiszúr egy kocsit és azt mondja: „Fogadjunk, hogy ez a Radó kocsija!”
Akár fogadhatnánk is, mert mi még nem tudjuk, amit a Chevy tud.
Hogy Radó István rally versenyzőről van szó.
Mikor Gabi bemegy a büfébe is, hogy aláírásokat kérjen, bizony találkozik egy emberrel, akinek ismerős a maraton és meg is kérdezi, hogy a Chevy itt van-e.
Nos, ő a Radó István, egy arany szívű ember, aki azzal kezdi, hogy akkor ő is adna valamit, és előkap egy rally újságot.
Aztán még azt pedzegetjük, ha lesz rá módja, kijöhetne a vasárnapi befutóra egy versenyautóval, mert az mesés volna!
És ha már holnap befutó, akkor le kell mosni a kocsikat is, hogy csillogjanak-villogjanak a nevezetes napon.
Az autómosóba Xéni és Móni viszik el a legnagyobb kocsit, az Előkészítőt.
Már éppen nekiállnának, amikor egy kedves férfihang megszólítja őket a hátuk mögött: „Hölgyeim, megengedik, hogy lemossam a kocsit?”
Drága barátunk Macsek István volt az, aki még este a szállásunkon is meglepett minket egy hatalmas halom süteménnyel.
Ja, és amikor az autómosó vezetője megnézte a kocsit és megtudta, mit is csinálunk, az utolsó fillérig visszaadta a pénzt, amit az automatába dobáltunk.
Sőt, meghívta a lányokat ásványvízre és búcsúzóul adott még két palackot a csapatnak is.
Ezen úgy látszik annyira megilletődtek a kislányok, hogy sebesen elszáguldottak a kocsival és otthagyták a vizet.
De hát az ember nem hagy ott ilyen szíves ajándékot.
Visszamentek hát nagy szabadkozva, hogy az itt maradt vízért jöttek.
Ezen meg úgy látszik a mi emberünk hatódott meg, mert kárpótlásul adott még két palackkal…
Egyébként a mai napon már betettük a fél lábunkat Budapestre.
Ugyanis a VIII. kerülettől meghívást kaptunk ugyanarra a gyereknapi rendezvényre, amin már tavaly is voltunk.
Az egyik kocsi tehát felment Pestre azt Imivel és az Atival, meg két csapattag mamájával (Imi mama és a Gergő mama) és négyesben képviselték a maratont: előadást tartottak, kapitányt avattak, és persze aláírásokat gyűjtöttek.
Este pedig…
Az utolsó közös este kicsit különleges a meeting.
Nem csak a torták miatt, amivel az idei maraton eredményeit ünnepeljük, hanem azért is, ahogyan az eltelt másfél hónap eseményeit felidézzük, hol kacagva, hol könnyezve megyünk végig a legszebb pillanatokon.
Furcsa érzés, hogy ma este le kell feküdni.
Valahogy senkinek nem akaródzik igazán…
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
Hát, ha alig van ember az utcákon, akkor nyílván mindenféle ünnepségeken és fesztiválokon vannak.
Úgyhogy a futás megindul szépen a maga tisztességes kis ütemében, alig 50 kilométer vár ránk, hát akkor nosza, a futósorrend kidolgozva, az idő jó, és igaz, hogy 42 napja úton vagyunk már, de a lábakban még mindig van erő, és a szív még mindig visz előre.
Közben persze a többi kocsi víg rohangálásba kezd az útvonal mentén, hogy mindenféle rendezvényeket látogasson meg.
Ott van pl. az Üllői Csülökfesztivál, ahová eléggé időben érünk oda ahhoz, hogy belekóstolhassunk a mennyei fínomságokba, de ahhoz még korán vagyunk, hogy magát a programot és a tömegeket is elérhessük, ugyanis még csak a főzőverseny nevezettjei hajolnak szorgosan az üstök fölé.
Nem úgy Gyömrőn, ahol a gyereknapi programokra toppanunk be.
Az Alpolgármester úrnak röviden bemutatkozunk, hogy ugye éppen tegnap futottunk be hozzájuk, és hogy most is tartanánk egy kis Kapitány avatást, lehetne felvilágosító anyagokat osztani stb.
Végtelenül kedvesen végigvezet minket a sátrak során, hogy nézzük meg a lehetőségeket és válasszuk ki a helyet, ahol le szeretnénk telepedni.
Természetesen a színpadon is kapunk időt, sőt, részesei lehetünk a „zseton rendszer”-nek.
Ugyanis a részt vevő gyerekek zsetonokat nyerhetnek a vetélkedőkön, amiket aztán beválthatnak finomságokra.
Így a drog témájú kérdésekre helyes választ adó apróságok között zsetonokat osztunk szét.
Végül pedig, egyfajta csattanóként kiderül, hogy az Alpolgármester úr a helyi TV egyik vezetője, így meglehetős örömmel fogadja a dvd-inket, mert mint mondja, ezeket nagyon jól fogja tudni játszani a különféle műsorokban.
Persze ma is van drogellenes aláírásgyűjtés. Az egyik benzinkútnál Chevy kiszúr egy kocsit és azt mondja: „Fogadjunk, hogy ez a Radó kocsija!”
Akár fogadhatnánk is, mert mi még nem tudjuk, amit a Chevy tud.
Hogy Radó István rally versenyzőről van szó.
Mikor Gabi bemegy a büfébe is, hogy aláírásokat kérjen, bizony találkozik egy emberrel, akinek ismerős a maraton és meg is kérdezi, hogy a Chevy itt van-e.
Nos, ő a Radó István, egy arany szívű ember, aki azzal kezdi, hogy akkor ő is adna valamit, és előkap egy rally újságot.
Aztán még azt pedzegetjük, ha lesz rá módja, kijöhetne a vasárnapi befutóra egy versenyautóval, mert az mesés volna!
És ha már holnap befutó, akkor le kell mosni a kocsikat is, hogy csillogjanak-villogjanak a nevezetes napon.
Az autómosóba Xéni és Móni viszik el a legnagyobb kocsit, az Előkészítőt.
Már éppen nekiállnának, amikor egy kedves férfihang megszólítja őket a hátuk mögött: „Hölgyeim, megengedik, hogy lemossam a kocsit?”
Drága barátunk Macsek István volt az, aki még este a szállásunkon is meglepett minket egy hatalmas halom süteménnyel.
Ja, és amikor az autómosó vezetője megnézte a kocsit és megtudta, mit is csinálunk, az utolsó fillérig visszaadta a pénzt, amit az automatába dobáltunk.
Sőt, meghívta a lányokat ásványvízre és búcsúzóul adott még két palackot a csapatnak is.
Ezen úgy látszik annyira megilletődtek a kislányok, hogy sebesen elszáguldottak a kocsival és otthagyták a vizet.
De hát az ember nem hagy ott ilyen szíves ajándékot.
Visszamentek hát nagy szabadkozva, hogy az itt maradt vízért jöttek.
Ezen meg úgy látszik a mi emberünk hatódott meg, mert kárpótlásul adott még két palackkal…
Egyébként a mai napon már betettük a fél lábunkat Budapestre.
Ugyanis a VIII. kerülettől meghívást kaptunk ugyanarra a gyereknapi rendezvényre, amin már tavaly is voltunk.
Az egyik kocsi tehát felment Pestre azt Imivel és az Atival, meg két csapattag mamájával (Imi mama és a Gergő mama) és négyesben képviselték a maratont: előadást tartottak, kapitányt avattak, és persze aláírásokat gyűjtöttek.
Este pedig…
Az utolsó közös este kicsit különleges a meeting.
Nem csak a torták miatt, amivel az idei maraton eredményeit ünnepeljük, hanem azért is, ahogyan az eltelt másfél hónap eseményeit felidézzük, hol kacagva, hol könnyezve megyünk végig a legszebb pillanatokon.
Furcsa érzés, hogy ma este le kell feküdni.
Valahogy senkinek nem akaródzik igazán…
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Kis türelmet kérünk, a kommentek moderálás után jelennek csak meg.