Útvonal
42 nap, 320 település, 2100 kilométeres futás
szombat, április 17
4/17/2010 | Bejegyezte:
Drogmentes
Reggel kinyílik a szem..
Az ébredés első pillanataiban a megszokott szoba, az ismert csillár, a függöny és a bútorok…
Lassú visszatérés az álmok kedves-ködös tájairól, aztán ahogy az ember hirtelen eszmél, mint a villám hasít bele a gondolat: „Indulunk!!!”
Semmi máshoz nem hasonlítható a maraton indulásának reggelén az öltözés, a készülődés, a pakolás, ahogy az ember a fogát mossa és fejben már egészen máshol jár…
Gyors ellenőrzés, hogy minden megvan-e, hogy a hűtő ki van-e húzva, hogy a lámpa tuti lekapcsolva és az ember az ajtóhoz lép, táskákkal és szütyőkkel megrakodva kievickél valahogy, és bár az egyik lába már kint van a lakásból, egy pillanatra megáll, keze a kilincsen, utoljára körbefut a tekintet, és az ember elbúcsúzik, másfél hónapra elköszön a kedves tárgyaktól és útnak ered.
És ahogy kitette a lábát, mintha a másik, „otthoni” világ bezárulna mögötte, a lépcsőház már nem is annyira ismerős, tele van izgalmas kalandok ígéretével.
A kocsi ajtaja nyílik, bekerülnek a táskák és az ember kerekre nyílt, várakozó szemmel megindul a találkozó helyszíne felé…
A Deák téren már ott áll a „Gödör” előtt a platós kocsi, rajta a hangfalak, már szól a zene, jönnek sorban a felmatricázott maratoni kocsik, belőlük derékig kilógva a csapattagok.
Bálint meséli, hogy mikor idefele tartottak, a piros lámpánál odament hozzájuk egy srác és elmondta, hogy korábban drogos volt, és csak nagy nehezen tudott lejönni, és pontosan tudja, milyen pokol az, ezért nagyon jónak tartja, hogy ilyen programot csinálunk!
Majd elsétált és már éppen váltott volna a lámpa, amikor visszarohant, hogy rájött, hogy pl. azzal tudna nekünk segíteni, ha felajánlaná az adója 1%-át, úgyhogy gyorsan adjunk neki valami elérhetőséget…
A Deák téren aztán megy a sürgés-forgás, intézkedés, pakolás és rendezés, a sorban érkező csatlakozók megölelése, lassan jönnek a hírességek is, a színpadként használt kocsin befejeződik a díszítés és lassan kezdetét veszi a program.
Jó 200 ember előtt a Maraton Védnöke, Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelső Bíróság korábbi elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsának Elnöke tartja a nyitóbeszédet, kiemelve, hogy a drog hogyan fosztja meg az embert saját méltóságától, és hogy miért szükségesek az olyan civil mozgalmak, mint ez a 9 éves rendezvénysorozat is.
A taps után a jelen lévő hírességek felsorakoznak a színpadon és Braun Mónika Elnök köszönti a csatlakozókat. Lomnici úr mellett ott áll Dr. Komáromi István előadóművész, Beleznay Endre színész, Sipos Peti az Irigy Mirigyből, Dr. Molnár Tamás (Papesz) vízilabdázó, Foltán László, olimpiai bajnok kenus, valamint Hermon Mihranian addiktológus és Szomor Katalin kábítószer szakértő, megtestesítve a maraton Kiáltványának üzenetét, mely a drogokkal szembeni összefogásra szólít fel.
Aztán rövid bemelegítés kezdődik, melyben a Pillantó Kutya gyerekcsoport jár az élen. Ők azok a gyerekek, akik minden évben szinte körbefutják a Balatont, hogy L. Ron Hubbard nem vallásos erkölcsi kódexét, az „Út a boldogsághoz” füzetet osszák és előadják saját színdarabjukat..
Csodájukra is jár mindenki, ráadásul olyan példamutatóan melegítenek, hogy ettől mások is kedvet kapnak, úgyhogy a zenére csoportokban hajladoznak, nyújtóznak az emberek…
Megérkeznek a felvezető rendőr motorosok, megkezdődik a visszaszámlálás, a futókat biztosító molinós autó megindul, a futómenet élére besorol Kaló József a saját építésű Lotus Super 7 Replica meseautóval, és a friss zene ütemére a csapat megteszi első hivatalos futólépéseit a 2100 kilométeres útból.
Gyönyörű a hosszú sor, ahogy végig kígyózik a Körúton, maratoni zászlók lobognak elől, a járókelők integetnek, sűrűn csattognak a fényképezőgépek, főleg a mellettünk többször elhaladó városnéző turistabuszon.
Nincs ebben semmi szokatlan, hiszen ezek a buszok a várost járják…
Bár igaz, ami igaz, mintha a megszokottnál kicsit sűrűbben találkoznánk velük.
A magyarázatra csak este derül fény, amikor Lilla elmondja, hogy még reggel a rendezvényen odament hozzá a buszok útvonalának szervezője, és miután képet kapott a maratonról, direkt úgy szervezte meg a buszok útvonalát, hogy azok minél többször találkozzanak a maratoni menettel, és az idegenvezető még el is mondta az utasoknak, hogy milyen programot látnak éppen…
Egyébként idegenvezetésben nálunk sem volt hiány, mert a varázslatos műsorvezető Miklovicz Attila úgy vezeti fel a maratoni menetet, hogy hol az élen futó VIP csatlakozókat tapsoltatja meg a tömeggel, hol pedig idegenvezetést tart és megosztja velünk gyönyörű fővárosunk történetének érdekességeit.
A Blaha Lujza téren van egy nagyobb megálló, ahol 2,8 km-es futás után a megfáradt vándorok kiszállhatnak.
Sétálok végig a Corvin parkolóban a menet mellett és búcsúzkodom, közben udvariasan kikerülök egy tolószékben ülő nénit és az őt kísérő elegáns hölgyet, remélem nincs nagyon útban nekik a hosszúra nyúlt menet a zebrán való átkelésnél…
És itt most engedtessék meg, hogy megálljak egy percre, mert olyat mesélek, amit én magam sem hittem el…
Volt már részem egy-két csodában a korábbi 8 év maratonjai alatt, de ilyet… hát ilyet még nem éltem meg…
Most figyelj!
Ez a két hölgy nem a zebrán próbált átkelni éppen..
És egyáltalán nem voltunk útban nekik, mert ők kérem szépen bent álltak a futók között, hallgatták a zenét és élvezték a rendezvényt!
Azt mondja nekem valaki, hogy ez a két hölgy ott volt a start rendezvényen is a Deák térnél.
Mondom az nem lehet, mert ennyi idő alatt nem ülhettek autóba, hogy átjöjjenek.. Gondolj bele, kisegíteni a nénit a székből, betenni a tolószéket egy kocsiba, megelőzni az egész mezőnyt… ez egyszerűen időben sem fér bele…
Futni meg nyílván nem futhattak, mert az képtelenség.
Egy középkorú hölgy, elegáns kosztümben utcai fél magas sarkúban, nem fog beállni csaknem 3 kilométert futni a drogmentes Maratonnal!
Úgy meg aztán pláne nem fog futni, hogy közben egy idős hölgyet tolna tolószékben…
Márpedig most itt vannak előttem, mosolyognak és ott állnak a mezőny közepén…
Valószínűleg az tévedett, aki a rendezvény helyszínén is látni vélte őket.
Egyszerűen csak most lesétáltak a járdáról és elvegyültek velünk, hogy részesei legyenek a programnak…
Gondoltam én…
De most kapaszkodj meg…
Ez a két hölgy VELÜNK FUTOTTA LE a csaknem 3 kilométert!!!
Nem hiszed?
Én sem hittem..
Egészen addig, míg az esti meetingen a Chevy, az operatőrünk meg nem mutatta a Start napról készült videó összefoglalót és rá nem mutatott legalább 3 felvételen, ahogy ez a drága hölgy együtt fut a menettel, közben tolja az idős nénit a tolókocsiban, aki pedig folyamatosan és vidáman integet a járókelőknek..
De hát emberek, én ezt el sem hiszem!!!
Hát létezik ilyen?
Létezik, hogy egy kifogástalanul elegáns asszony egy tolószéket tolva egy idős hölggyel együtt beálljon egy drogmentes futómenetbe és így demonstrálja az egyetértését?
Igen!
Igen létezik!!!
Chevy mesélte el, hogy ugyanezzel a megdöbbenéssel kérdezte tőlük, hogy minek köszönhetjük a megtisztelő csatlakozást.
A hölgy elmesélte, hogy Németországban él és az ő településükön sajnos nagyon sokan drogoznak, még az ő unokája is.
És bizony sokszor még ő maga sem tud segíteni…
De most meglátta ezt a programot és arra gondolt, hogy ezzel legalább ő is tud tenni VALAMIT, ezért itt vannak és futni is fognak tovább egészen az Erzsébet hídig!!!
Őszinte leszek…
A világ végére is elfutnék azért, hogy ilyen emberekkel találkozhassak.
És BÁRMIT megtennék azért, hogy ennek a két csodálatos hölgynek segítsek, amiben csak tudok…
És ha ilyet látok, mindig arra gondolok, hogy én milyen sokszor érzem úgy, hogy egy feladat túl nagynak tűnik, vagy egy nehézség annyira hatalmasnak látszik, hogy azt gondolom: „Semmit nem tudok tenni ellene”…
Erre jön ez a két hölgy és felforgatja a világról alkotott képemet…
Nem szégyellem bevallani, hogy ettől a két drága hölgytől nagyon sokat tanultam ma… Emberségből, kitartásból, tiszteletből és reményből, hogy az ember MINDIG tud tenni valamit, ha nagyon akar…
Csak saját maga döntheti el, hogy mikor adja fel..
Tiszteletem és köszönetem minden csatlakozónak, fellépőnek és vendégnek…
De azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ennek a napnak a hőse ez a két hölgy volt, akik példát mutattak mindannyiunknak!
Akárhol is vannak, akármit is csinálnak e pillanatban, végtelen szeretettel gondolok rájuk, és azt kívánom, éljenek még soká ugyanebben a végtelen erőben és lendületben.
Ha szeretnéd látni őket, nézd meg a videót, látni fogod felbukkanni őket több helyen is..
És ha megnézted… gondolj rájuk végtelen szeretettel és küldj nekik egy jó szót ha kedved van hozzá…
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
Az ébredés első pillanataiban a megszokott szoba, az ismert csillár, a függöny és a bútorok…
Lassú visszatérés az álmok kedves-ködös tájairól, aztán ahogy az ember hirtelen eszmél, mint a villám hasít bele a gondolat: „Indulunk!!!”
Semmi máshoz nem hasonlítható a maraton indulásának reggelén az öltözés, a készülődés, a pakolás, ahogy az ember a fogát mossa és fejben már egészen máshol jár…
Gyors ellenőrzés, hogy minden megvan-e, hogy a hűtő ki van-e húzva, hogy a lámpa tuti lekapcsolva és az ember az ajtóhoz lép, táskákkal és szütyőkkel megrakodva kievickél valahogy, és bár az egyik lába már kint van a lakásból, egy pillanatra megáll, keze a kilincsen, utoljára körbefut a tekintet, és az ember elbúcsúzik, másfél hónapra elköszön a kedves tárgyaktól és útnak ered.
És ahogy kitette a lábát, mintha a másik, „otthoni” világ bezárulna mögötte, a lépcsőház már nem is annyira ismerős, tele van izgalmas kalandok ígéretével.
A kocsi ajtaja nyílik, bekerülnek a táskák és az ember kerekre nyílt, várakozó szemmel megindul a találkozó helyszíne felé…
A Deák téren már ott áll a „Gödör” előtt a platós kocsi, rajta a hangfalak, már szól a zene, jönnek sorban a felmatricázott maratoni kocsik, belőlük derékig kilógva a csapattagok.
Bálint meséli, hogy mikor idefele tartottak, a piros lámpánál odament hozzájuk egy srác és elmondta, hogy korábban drogos volt, és csak nagy nehezen tudott lejönni, és pontosan tudja, milyen pokol az, ezért nagyon jónak tartja, hogy ilyen programot csinálunk!
Majd elsétált és már éppen váltott volna a lámpa, amikor visszarohant, hogy rájött, hogy pl. azzal tudna nekünk segíteni, ha felajánlaná az adója 1%-át, úgyhogy gyorsan adjunk neki valami elérhetőséget…
A Deák téren aztán megy a sürgés-forgás, intézkedés, pakolás és rendezés, a sorban érkező csatlakozók megölelése, lassan jönnek a hírességek is, a színpadként használt kocsin befejeződik a díszítés és lassan kezdetét veszi a program.
Jó 200 ember előtt a Maraton Védnöke, Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelső Bíróság korábbi elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsának Elnöke tartja a nyitóbeszédet, kiemelve, hogy a drog hogyan fosztja meg az embert saját méltóságától, és hogy miért szükségesek az olyan civil mozgalmak, mint ez a 9 éves rendezvénysorozat is.
A taps után a jelen lévő hírességek felsorakoznak a színpadon és Braun Mónika Elnök köszönti a csatlakozókat. Lomnici úr mellett ott áll Dr. Komáromi István előadóművész, Beleznay Endre színész, Sipos Peti az Irigy Mirigyből, Dr. Molnár Tamás (Papesz) vízilabdázó, Foltán László, olimpiai bajnok kenus, valamint Hermon Mihranian addiktológus és Szomor Katalin kábítószer szakértő, megtestesítve a maraton Kiáltványának üzenetét, mely a drogokkal szembeni összefogásra szólít fel.
Aztán rövid bemelegítés kezdődik, melyben a Pillantó Kutya gyerekcsoport jár az élen. Ők azok a gyerekek, akik minden évben szinte körbefutják a Balatont, hogy L. Ron Hubbard nem vallásos erkölcsi kódexét, az „Út a boldogsághoz” füzetet osszák és előadják saját színdarabjukat..
Csodájukra is jár mindenki, ráadásul olyan példamutatóan melegítenek, hogy ettől mások is kedvet kapnak, úgyhogy a zenére csoportokban hajladoznak, nyújtóznak az emberek…
Megérkeznek a felvezető rendőr motorosok, megkezdődik a visszaszámlálás, a futókat biztosító molinós autó megindul, a futómenet élére besorol Kaló József a saját építésű Lotus Super 7 Replica meseautóval, és a friss zene ütemére a csapat megteszi első hivatalos futólépéseit a 2100 kilométeres útból.
Gyönyörű a hosszú sor, ahogy végig kígyózik a Körúton, maratoni zászlók lobognak elől, a járókelők integetnek, sűrűn csattognak a fényképezőgépek, főleg a mellettünk többször elhaladó városnéző turistabuszon.
Nincs ebben semmi szokatlan, hiszen ezek a buszok a várost járják…
Bár igaz, ami igaz, mintha a megszokottnál kicsit sűrűbben találkoznánk velük.
A magyarázatra csak este derül fény, amikor Lilla elmondja, hogy még reggel a rendezvényen odament hozzá a buszok útvonalának szervezője, és miután képet kapott a maratonról, direkt úgy szervezte meg a buszok útvonalát, hogy azok minél többször találkozzanak a maratoni menettel, és az idegenvezető még el is mondta az utasoknak, hogy milyen programot látnak éppen…
Egyébként idegenvezetésben nálunk sem volt hiány, mert a varázslatos műsorvezető Miklovicz Attila úgy vezeti fel a maratoni menetet, hogy hol az élen futó VIP csatlakozókat tapsoltatja meg a tömeggel, hol pedig idegenvezetést tart és megosztja velünk gyönyörű fővárosunk történetének érdekességeit.
A Blaha Lujza téren van egy nagyobb megálló, ahol 2,8 km-es futás után a megfáradt vándorok kiszállhatnak.
Sétálok végig a Corvin parkolóban a menet mellett és búcsúzkodom, közben udvariasan kikerülök egy tolószékben ülő nénit és az őt kísérő elegáns hölgyet, remélem nincs nagyon útban nekik a hosszúra nyúlt menet a zebrán való átkelésnél…
És itt most engedtessék meg, hogy megálljak egy percre, mert olyat mesélek, amit én magam sem hittem el…
Volt már részem egy-két csodában a korábbi 8 év maratonjai alatt, de ilyet… hát ilyet még nem éltem meg…
Most figyelj!
Ez a két hölgy nem a zebrán próbált átkelni éppen..
És egyáltalán nem voltunk útban nekik, mert ők kérem szépen bent álltak a futók között, hallgatták a zenét és élvezték a rendezvényt!
Azt mondja nekem valaki, hogy ez a két hölgy ott volt a start rendezvényen is a Deák térnél.
Mondom az nem lehet, mert ennyi idő alatt nem ülhettek autóba, hogy átjöjjenek.. Gondolj bele, kisegíteni a nénit a székből, betenni a tolószéket egy kocsiba, megelőzni az egész mezőnyt… ez egyszerűen időben sem fér bele…
Futni meg nyílván nem futhattak, mert az képtelenség.
Egy középkorú hölgy, elegáns kosztümben utcai fél magas sarkúban, nem fog beállni csaknem 3 kilométert futni a drogmentes Maratonnal!
Úgy meg aztán pláne nem fog futni, hogy közben egy idős hölgyet tolna tolószékben…
Márpedig most itt vannak előttem, mosolyognak és ott állnak a mezőny közepén…
Valószínűleg az tévedett, aki a rendezvény helyszínén is látni vélte őket.
Egyszerűen csak most lesétáltak a járdáról és elvegyültek velünk, hogy részesei legyenek a programnak…
Gondoltam én…
De most kapaszkodj meg…
Ez a két hölgy VELÜNK FUTOTTA LE a csaknem 3 kilométert!!!
Nem hiszed?
Én sem hittem..
Egészen addig, míg az esti meetingen a Chevy, az operatőrünk meg nem mutatta a Start napról készült videó összefoglalót és rá nem mutatott legalább 3 felvételen, ahogy ez a drága hölgy együtt fut a menettel, közben tolja az idős nénit a tolókocsiban, aki pedig folyamatosan és vidáman integet a járókelőknek..
De hát emberek, én ezt el sem hiszem!!!
Hát létezik ilyen?
Létezik, hogy egy kifogástalanul elegáns asszony egy tolószéket tolva egy idős hölggyel együtt beálljon egy drogmentes futómenetbe és így demonstrálja az egyetértését?
Igen!
Igen létezik!!!
Chevy mesélte el, hogy ugyanezzel a megdöbbenéssel kérdezte tőlük, hogy minek köszönhetjük a megtisztelő csatlakozást.
A hölgy elmesélte, hogy Németországban él és az ő településükön sajnos nagyon sokan drogoznak, még az ő unokája is.
És bizony sokszor még ő maga sem tud segíteni…
De most meglátta ezt a programot és arra gondolt, hogy ezzel legalább ő is tud tenni VALAMIT, ezért itt vannak és futni is fognak tovább egészen az Erzsébet hídig!!!
Őszinte leszek…
A világ végére is elfutnék azért, hogy ilyen emberekkel találkozhassak.
És BÁRMIT megtennék azért, hogy ennek a két csodálatos hölgynek segítsek, amiben csak tudok…
És ha ilyet látok, mindig arra gondolok, hogy én milyen sokszor érzem úgy, hogy egy feladat túl nagynak tűnik, vagy egy nehézség annyira hatalmasnak látszik, hogy azt gondolom: „Semmit nem tudok tenni ellene”…
Erre jön ez a két hölgy és felforgatja a világról alkotott képemet…
Nem szégyellem bevallani, hogy ettől a két drága hölgytől nagyon sokat tanultam ma… Emberségből, kitartásból, tiszteletből és reményből, hogy az ember MINDIG tud tenni valamit, ha nagyon akar…
Csak saját maga döntheti el, hogy mikor adja fel..
Tiszteletem és köszönetem minden csatlakozónak, fellépőnek és vendégnek…
De azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ennek a napnak a hőse ez a két hölgy volt, akik példát mutattak mindannyiunknak!
Akárhol is vannak, akármit is csinálnak e pillanatban, végtelen szeretettel gondolok rájuk, és azt kívánom, éljenek még soká ugyanebben a végtelen erőben és lendületben.
Ha szeretnéd látni őket, nézd meg a videót, látni fogod felbukkanni őket több helyen is..
És ha megnézted… gondolj rájuk végtelen szeretettel és küldj nekik egy jó szót ha kedved van hozzá…
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
péntek, április 16
Az első 7 maraton 2002 óta mindig szombaton indult el Budapestről. Ami nagyon jó volt, mert pl. így tudtunk biztonságosan a Körúton futni, viszont egyáltalán nem volt jó, mert a budapesti iskolák a hétvége miatt így nem tudtak részt venni a programon. Ezért tavaly az indulás előtt péntekre meghirdettük az 1. Budapesti Drogmentes Nap-ot.
És mi a megfigyelhető tendencia a sikeres rendezvények esetében?
Hogy gyorsan hagyománnyá válnak…
A 2. Budapesti Drogmentes Nap ugyanúgy a Népligeti Olimpiai központban zajlott.
Ezt a programot megcsinálni nem csak azért fura érzés, mert Budapest mindig különleges, hanem azért is, mert a csapattagok idén először itt végzik úgy a dolgukat, mint maratoni csapat, és először itt öltik magukra a hivatalos maratoni mezt…
Ha csak annyit írok le ide, hogy reggeltől kezdve tiszta az ég és süt a nap, ez mesze nem mond el mindent az időjárással kapcsolatos csodákról…
Ugyanis tegnap délelőtt, amikor pl. a kocsikat kellett volna matricázni, olyan fekete volt az ég, mint a megszállók űrhajók alatt a Függetlenség Napjában.
Még délután is komor volt minden, az aszfaltot bőségesen pettyező esővel és néha hűvös széllel. De úgy tűnik, a Felhők Ura egyszerűen tehetetlen volt a tegnap esti meetingen közösen elénekelt „Süss fel nap” mágiájával, mert ma reggel, gyakorlatilag megcáfolva a fizika és az időjárás-tudomány alapjait, hétágra süt a nap és egyetlen csepp eső sem esik…
Már áll a színpad és állnak a sátrak, amikor szállingózni kezdenek a gyerekek, és mikor aztán Beleznay Endre felvezetése nyomán a hip-hop világbajnok Mickey és dobos csapata belecsap a táncba, már 18 iskolából 750 gyerek és tanár ül a lelátókon.
Igazi sztárparádé zajlik a hátralévő 2 órában…
Színpadra lép Dr. Molnár Tamás (Papesz), 3x olimpiai bajnok vízilabdázó, a Sportolók a Drog Ellen Egyesület Elnöke, a Maraton Védnöke, hogy a sportról beszéljen, aztán jön Bagi Iván, a humorista és olyan fergeteges előadást tart, amilyet évek óta nem láttunk élő rendezvényeken.
Velük együtt zajlik az elmaradhatatlan előadás a Drogokról és a hozzá kapcsolódó Drogmentes Kapitány avatás. Legnagyobb meglepetésünkre szinte az egész karzat feláll, pedig ezeknek a srácoknak a többsége olyan vagány, aki nem igazán törődik a finomságokkal, mint eskü és társai, most mégis szépen zeng az eskü szívre tett kézzel…
Röviddel ezután megkezdődnek a foci és kosárbajnokságok, megindul a 100 méteres síkfutás versenye, és kipróbálásra várnak az olyan nehezen elérhető sportok, mint az ugrálóasztal, a baseball, valamint a kutyás frisbee.
Közben a Mickey-től kedvet kapott fiatalok egy csoportja megfűzi a technikust, hogy tegye be az általuk kért számokat és erre olyan parádés privát táncversenyt rendeznek csak úgy, saját indíttatásból, hogy a köréjük gyűlt nézők serege sehogy sem akar megcsappanni.
A színpad elé csak a nagy kedvenc, Sipos Peti tudja visszacsalni a tömeget, amikor is előad egy Irigy Mirigy dalt, megénekeltetve ezzel a fél mezőnyt, majd egészen az égig száll a visongás, amikor megjelenik Katus Attila és egy kis aerobiccal megmozgatja a közönséget…
Majd jön egy japán kardbemutató egy egyedülálló csoporttól, van is nagy csend a nézőtéren, hogy néha egy pisszenést sem hallani.
Végül pedig egy másik Védnök veszi birtokba a színpadot, akin úgy látszik, egyszerűen nem fog az idő, mert még mindig fiatalok számára is megirigyelhető frissességgel és töretlen erővel hazudtolja meg a fizikát, a felülmúlhatatlan Guiness rekorder erőművész Nick Árpád, aki puszta kézzel szakít szét telefonkönyvet és foggal hajlít meg egy olyan vasrudat, amit mi közönséges halandók még elgörbíteni sem tudunk…
És hogy az egész délelőtt mozgására és kikapcsolódására feltegyük a koronát, még egy utolsó sorban állás zajlik az ajándék süteményekért, ahol tanár és diák együtt falatozik a maratonistákkal az ajándék fánkokból.
Mikor az utolsó emberek is elvonulnak integetve, a mi kicsi szívünk is megnyugszik, hogy lám csak, érdemes volt megint egy rendezvényt szervezni, mert itt volt újra több mint 700 gyerek, akik úgy érezték jól magukat, hogy közben a drogmentességről és a józanságról hallottak, és olyan hírességek, sportolók és művészek beszéltek hozzájuk, akik példaképek lehetnek a maguk területén.
De a szív megnyugvása, és a merengés a jól sikerült nap felett csak percekig tarthat, mert utána még ránk vár az öt autó előkészítése és bepakolása, aztán otthon is a nagy bepakolás minden szükséges holmival a 42 napra, hiszen holnap már…
Haaaaaj, holnap…
Holnap bizony más világ kezdődik…
Útjára indul a 9. Maraton és megint kifordul sarkaiból a világ…
Bár az ember hulla fáradtan zuhan az ágyba, nyugodt és csendes alvásban reménykedve, valahogy nem jön álom a szemére, mert a fejében ezer kép kergeti egymás, és a fáradt arcra csendben kiül egy mosoly ami ott is marad egészen reggelig…
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
És mi a megfigyelhető tendencia a sikeres rendezvények esetében?
Hogy gyorsan hagyománnyá válnak…
A 2. Budapesti Drogmentes Nap ugyanúgy a Népligeti Olimpiai központban zajlott.
Ezt a programot megcsinálni nem csak azért fura érzés, mert Budapest mindig különleges, hanem azért is, mert a csapattagok idén először itt végzik úgy a dolgukat, mint maratoni csapat, és először itt öltik magukra a hivatalos maratoni mezt…
Ugyanis tegnap délelőtt, amikor pl. a kocsikat kellett volna matricázni, olyan fekete volt az ég, mint a megszállók űrhajók alatt a Függetlenség Napjában.
Még délután is komor volt minden, az aszfaltot bőségesen pettyező esővel és néha hűvös széllel. De úgy tűnik, a Felhők Ura egyszerűen tehetetlen volt a tegnap esti meetingen közösen elénekelt „Süss fel nap” mágiájával, mert ma reggel, gyakorlatilag megcáfolva a fizika és az időjárás-tudomány alapjait, hétágra süt a nap és egyetlen csepp eső sem esik…
Már áll a színpad és állnak a sátrak, amikor szállingózni kezdenek a gyerekek, és mikor aztán Beleznay Endre felvezetése nyomán a hip-hop világbajnok Mickey és dobos csapata belecsap a táncba, már 18 iskolából 750 gyerek és tanár ül a lelátókon.
Igazi sztárparádé zajlik a hátralévő 2 órában…
Színpadra lép Dr. Molnár Tamás (Papesz), 3x olimpiai bajnok vízilabdázó, a Sportolók a Drog Ellen Egyesület Elnöke, a Maraton Védnöke, hogy a sportról beszéljen, aztán jön Bagi Iván, a humorista és olyan fergeteges előadást tart, amilyet évek óta nem láttunk élő rendezvényeken.
Velük együtt zajlik az elmaradhatatlan előadás a Drogokról és a hozzá kapcsolódó Drogmentes Kapitány avatás. Legnagyobb meglepetésünkre szinte az egész karzat feláll, pedig ezeknek a srácoknak a többsége olyan vagány, aki nem igazán törődik a finomságokkal, mint eskü és társai, most mégis szépen zeng az eskü szívre tett kézzel…
Röviddel ezután megkezdődnek a foci és kosárbajnokságok, megindul a 100 méteres síkfutás versenye, és kipróbálásra várnak az olyan nehezen elérhető sportok, mint az ugrálóasztal, a baseball, valamint a kutyás frisbee.
Közben a Mickey-től kedvet kapott fiatalok egy csoportja megfűzi a technikust, hogy tegye be az általuk kért számokat és erre olyan parádés privát táncversenyt rendeznek csak úgy, saját indíttatásból, hogy a köréjük gyűlt nézők serege sehogy sem akar megcsappanni.
A színpad elé csak a nagy kedvenc, Sipos Peti tudja visszacsalni a tömeget, amikor is előad egy Irigy Mirigy dalt, megénekeltetve ezzel a fél mezőnyt, majd egészen az égig száll a visongás, amikor megjelenik Katus Attila és egy kis aerobiccal megmozgatja a közönséget…
Majd jön egy japán kardbemutató egy egyedülálló csoporttól, van is nagy csend a nézőtéren, hogy néha egy pisszenést sem hallani.
És hogy az egész délelőtt mozgására és kikapcsolódására feltegyük a koronát, még egy utolsó sorban állás zajlik az ajándék süteményekért, ahol tanár és diák együtt falatozik a maratonistákkal az ajándék fánkokból.
Mikor az utolsó emberek is elvonulnak integetve, a mi kicsi szívünk is megnyugszik, hogy lám csak, érdemes volt megint egy rendezvényt szervezni, mert itt volt újra több mint 700 gyerek, akik úgy érezték jól magukat, hogy közben a drogmentességről és a józanságról hallottak, és olyan hírességek, sportolók és művészek beszéltek hozzájuk, akik példaképek lehetnek a maguk területén.
De a szív megnyugvása, és a merengés a jól sikerült nap felett csak percekig tarthat, mert utána még ránk vár az öt autó előkészítése és bepakolása, aztán otthon is a nagy bepakolás minden szükséges holmival a 42 napra, hiszen holnap már…
Haaaaaj, holnap…
Holnap bizony más világ kezdődik…
Útjára indul a 9. Maraton és megint kifordul sarkaiból a világ…
Bár az ember hulla fáradtan zuhan az ágyba, nyugodt és csendes alvásban reménykedve, valahogy nem jön álom a szemére, mert a fejében ezer kép kergeti egymás, és a fáradt arcra csendben kiül egy mosoly ami ott is marad egészen reggelig…
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
csütörtök, április 15
Mit mond a „Blog etikett”?
Illendő a legelején bemutatkozni, mielőtt még bármilyen történetbe is kezdene az ember?
Elregélni, hogy mégis:
KI az, aki itt ír?
MIRŐL fog írni?
És MIÉRT fog írni?
Őszintén megvallva, nem tudom, mit mond az etikett, de talán a rövid bemutatkozás nélkül nem is lenne teljes ez a kis kalendárium, ami majd itt összeáll, ezért hát tessék kérem, tessék csak, tessék…
Soós Zoltán vagyok, a Drogmentes Magyarországért Mozgalom ügyvezetője.
Ez a 9. alkalom, hogy egy évről-évre változó, ám minden évben egyedülálló és megismételhetetlen csapat kapitányaként nekivágok Magyarország körbefutásának.
A hősi küldetés, aminek krónikásaként napról-napra íni fogok, maga a Drogmentes Magyarországért Maraton, az ország legnagyobb drogellenes rendezvénysorozata, egy 42 napos, 320 települést érintő, 2100 kilométeres futás, amihez csatlakoznak hírességek, sportolók, önkormányzatok és persze gyerekek hihetetlen számban.
Ha csak a közös drogellenes demonstrációba, és a közös mozgásba vonnánk be idén is 20.000 futással csatlakozót, már az is határozott eredmény lenne a drogokkal szemben, de emellett az iskolákban előadásokat tartunk, drogfelvilágosító füzeteket osztunk, Kapitányokat avatunk, és a települések utcáin és terein drogellenes aláírásokat gyűjtünk.
Ez tehát a maraton, amellyel 2009-ben több mint 50.000 embert értünk el közvetlenül!
És hogy miért születik e mesebeli kalandról krónika?
Egyrészt azért, mert igény van rá, hiszen mindazok, akik nem tudnak eljönni velünk és nem tudnak személyesen is részesei lenni a számtalan csodának, azoknak határozott kérése volt, hogy a friss hírek hozzájuk is eljussanak.
Másrészt pedig azért írom ezt a blogot, mert az elolvasásával TE is segítesz nekünk!
Pusztán csak azzal, ha elolvasod e sorokat, már azzal is hozzájárulsz a közös céljainkhoz: a drogmentességhez, józansághoz, normális és tartalmas élethez!
Gondolom, most némiképp meghökkenten olvasol tovább…
„Hogy én hozzájárulok? Azzal, hogy ezt olvasom?”
Bizony, hozzájárulsz, már azzal is, hogy éppen e percben is tovább olvasol…
Mert ha itt vagy, és időt szánsz erre, az azt jelenti, hogy a drogmentesség és a józan ész ügye téged is érdekel.
Azt jelenti, hogy téged is zavar, ha valaki tönkreteszi magát a drogokkal. (Az egészségét, családját, barátait, környezetét stb.)
Téged is zavar, ha az újságban, vagy ne adj isten az ismerősi körödben drogos halálesetről olvasol. Sajnálod és azt gondolod: „Miért kellett?” És talán egy kicsit azt is gondolod: „Talán lehetett volna tenni valamit azért, hogy az az élet ne menjen tönkre…”
És talán most is azért vagy itt, mert szíved szerint tennél valamit, hogy ne kelljen legközelebb is „fekete híreket” olvasnod a drogokról..
És hidd el, örülünk neki, hogy ezt a blogot olvasod…
Mert így velünk vagy egy kicsit…
Minél többen gondolják úgy, hogy az élethez nem kell drog, hogy az életet drogok nélkül is ugyanolyan élvezettel, sőt, sokkal intenzívebben, színesebben és teljesebben lehet élni, annál inkább a drogmentesség számít NORMÁLISNAK, és annál kevesebbek szorulnak majd segítségre.
Ezért igazán: köszönöm, hogy olvasol!
Ha az olvasásánál többet akarsz tenni, akkor küldd tovább másoknak is ezt a blogot, hogy olvassák, nézd meg a www.drogmentes.hu oldalunkat, támogasd a munkánkat, légy tagja a Klubunknak, vagy ha belefér, nézd meg az útvonaltervet és csatlakozz hozzánk valahol.
De amit mindenképpen tegyél meg: szánj rá naponta egy kis időt, hogy elolvasd a legfrissebb híreket, és ha ezek a történések és hírek kiváltanak belőled valami jót, akkor oszd meg másokkal is, amit gondolsz, vagy üzenj valamit a 19 embernek, akik egész Magyarországért futnak 42 napon át.
Ez nem csak hasznos lesz, de még élvezni is fogod, megígérem…
Nos, mit gondolsz, van mit mondanod?
Ragyogó napot neked mindannyiunk nevében:
Soós Zoltán
Csapatkapitány
Illendő a legelején bemutatkozni, mielőtt még bármilyen történetbe is kezdene az ember?
Elregélni, hogy mégis:
KI az, aki itt ír?
MIRŐL fog írni?
És MIÉRT fog írni?
Őszintén megvallva, nem tudom, mit mond az etikett, de talán a rövid bemutatkozás nélkül nem is lenne teljes ez a kis kalendárium, ami majd itt összeáll, ezért hát tessék kérem, tessék csak, tessék…
Soós Zoltán vagyok, a Drogmentes Magyarországért Mozgalom ügyvezetője.
Ez a 9. alkalom, hogy egy évről-évre változó, ám minden évben egyedülálló és megismételhetetlen csapat kapitányaként nekivágok Magyarország körbefutásának.
A hősi küldetés, aminek krónikásaként napról-napra íni fogok, maga a Drogmentes Magyarországért Maraton, az ország legnagyobb drogellenes rendezvénysorozata, egy 42 napos, 320 települést érintő, 2100 kilométeres futás, amihez csatlakoznak hírességek, sportolók, önkormányzatok és persze gyerekek hihetetlen számban.
Ha csak a közös drogellenes demonstrációba, és a közös mozgásba vonnánk be idén is 20.000 futással csatlakozót, már az is határozott eredmény lenne a drogokkal szemben, de emellett az iskolákban előadásokat tartunk, drogfelvilágosító füzeteket osztunk, Kapitányokat avatunk, és a települések utcáin és terein drogellenes aláírásokat gyűjtünk.
Ez tehát a maraton, amellyel 2009-ben több mint 50.000 embert értünk el közvetlenül!
És hogy miért születik e mesebeli kalandról krónika?
Egyrészt azért, mert igény van rá, hiszen mindazok, akik nem tudnak eljönni velünk és nem tudnak személyesen is részesei lenni a számtalan csodának, azoknak határozott kérése volt, hogy a friss hírek hozzájuk is eljussanak.
Másrészt pedig azért írom ezt a blogot, mert az elolvasásával TE is segítesz nekünk!
Pusztán csak azzal, ha elolvasod e sorokat, már azzal is hozzájárulsz a közös céljainkhoz: a drogmentességhez, józansághoz, normális és tartalmas élethez!
Gondolom, most némiképp meghökkenten olvasol tovább…
„Hogy én hozzájárulok? Azzal, hogy ezt olvasom?”
Bizony, hozzájárulsz, már azzal is, hogy éppen e percben is tovább olvasol…
Mert ha itt vagy, és időt szánsz erre, az azt jelenti, hogy a drogmentesség és a józan ész ügye téged is érdekel.
Azt jelenti, hogy téged is zavar, ha valaki tönkreteszi magát a drogokkal. (Az egészségét, családját, barátait, környezetét stb.)
Téged is zavar, ha az újságban, vagy ne adj isten az ismerősi körödben drogos halálesetről olvasol. Sajnálod és azt gondolod: „Miért kellett?” És talán egy kicsit azt is gondolod: „Talán lehetett volna tenni valamit azért, hogy az az élet ne menjen tönkre…”
És talán most is azért vagy itt, mert szíved szerint tennél valamit, hogy ne kelljen legközelebb is „fekete híreket” olvasnod a drogokról..
És hidd el, örülünk neki, hogy ezt a blogot olvasod…
Mert így velünk vagy egy kicsit…
Minél többen gondolják úgy, hogy az élethez nem kell drog, hogy az életet drogok nélkül is ugyanolyan élvezettel, sőt, sokkal intenzívebben, színesebben és teljesebben lehet élni, annál inkább a drogmentesség számít NORMÁLISNAK, és annál kevesebbek szorulnak majd segítségre.
Ezért igazán: köszönöm, hogy olvasol!
Ha az olvasásánál többet akarsz tenni, akkor küldd tovább másoknak is ezt a blogot, hogy olvassák, nézd meg a www.drogmentes.hu oldalunkat, támogasd a munkánkat, légy tagja a Klubunknak, vagy ha belefér, nézd meg az útvonaltervet és csatlakozz hozzánk valahol.
De amit mindenképpen tegyél meg: szánj rá naponta egy kis időt, hogy elolvasd a legfrissebb híreket, és ha ezek a történések és hírek kiváltanak belőled valami jót, akkor oszd meg másokkal is, amit gondolsz, vagy üzenj valamit a 19 embernek, akik egész Magyarországért futnak 42 napon át.
Ez nem csak hasznos lesz, de még élvezni is fogod, megígérem…
Nos, mit gondolsz, van mit mondanod?
Ragyogó napot neked mindannyiunk nevében:
Soós Zoltán
Csapatkapitány