Útvonal
42 nap, 320 település, 2100 kilométeres futás
péntek, május 14
5/14/2010 | Bejegyezte:
Drogmentes
Ha azt mondom, hogy a tegnapi örömittas este után le sem lehetett vakarni a vigyort az arcunkról, akkor nem járok messze az igazságtól!
Nagyon jó érzés úgy egy pénteket megkezdeni, hogy az előző csütörtökkel a valaha volt legsikeresebb napot véstük a történelemkönyvünkbe…
De ez ugyebár nem jelenti azt, hogy ma ne dúskálnánk az akciókban!
Reggel a TESCO-ban a vevőszolgálatos hölgy mondja, hogy akkor adna nekünk vevőkódot. Mire a Tájmi megköszöni, „de ne tessék fáradni vele, évente egyszer járunk erre, mint Drogmentes Maraton ugyebár.”
Mire a hölgy: „Óh, hát ti vagytok azok, hát ismerlek titeket! A lányom tegnap hozta haza a Kapitány oklevelét!”
Egyébként a Drogmentes Kapitányok hagyományosan szép oklevelet kapnak minden évben. Van, akinek ott sorakoznak a falán a különböző színű oklevelek, mint a sorminta.
De úgy látszik, nem csak a Kapitány oklevelünk szép, hanem a többi anyag is, mert mikor reggel az orosházi média képviselőjének átadjuk az 52 oldalas Kiadványt, a PR mappát, a maratoni dvd-t és a felhívást, egyre kerekebb és kerekebb lesz a szeme, ahogy nő a kezében a kupac, majd mikor mindent átvett, néhány másodpercnyi hatásszünet után felnéz és azt kérdezi: „Úr Isten, kik vagytok ti?”
.JPG)
Persze Orosházán indul a nap két előadással, aztán irány Békésre másik két suliba, majd jön a Gerlai suli, és végül Békéscsaba, ahol az iskolákban is van külön előadás, de van központi program is, mégpedig amerikai football bemutatóval és vagy 600 gyerekkel.
Thimmy, aki Békésen él pont abban a suliban tartja az előadást, ahol az édesanyja is dolgozik. Itt hátrányos helyzetű és fogyatékos gyerekek vannak, de mindezek ellenére meglepően tájékozottak a drogokkal kapcsolatban.
Az előadás maga nagyon jó, de amikor elérkezik a Kapitányavatás, az egymás előtt szégyenlős fiúk és lányok láthatóan vívódnak, hogy mit is tegyenek.
A hátsó sorban 1 fiú és 1 lány először feláll, aztán leülnek.
Majd újra erőt vesznek magukon és felállnak az eskühöz, de aztán mégis úgy döntenek, hogy csendben leereszkednek.
Thimmy látja ezt, ezért többször is kihangsúlyozza, hogy Békéscsabán lesz a nagy rendezvény 11 órakor, aki akar jönni, szeretettel látjuk.
És lám csak, a jó szándék mindig utat talál a jó megoldás felé, mert 11-kor ez a fiú és ez a lány ott vannak a Békéscsabai rendezvényen és bár hátul állnak, a tömeg mögött egy fa alatt, most végre nyugodtan, a többiek cikiző tekintetétől védetten saját döntésük szerint cselekedhetnek: fogadalmat tehetnek, hogy nem fognak drogokhoz nyúlni!
És ez az, amiért végtelen tisztelet illeti őket, mert minden nehézség ellenére is kitartottak amellett, amit helyesnek gondolnak!
.JPG)
.JPG)
.JPG)
És ha szabad zárszóként elmesélnem még valamit, akkor az csakis Csorvás lehet.
Ez a város a maraton szempontjából több dologról is nevezetes.
Egyrészt, a polgármester úr már számtalan alkalommal volt velünk a programon, példát mutatva az egész településnek!
Másrészt, itt született meg a maraton egyik legszebb fotója, egy csorvási lányról, aki „NO DROG” kitűzőjével ül az előadáson, és azóta már 2 kiadványunk címlapján is szerepelt. Büszkék is rá a tanárai.
És végül arról is nevezetes Csorvás, ahogyan a futásban részt vesznek.
Most is szinte végeláthatatlan sorokban érkeznek a gyerekek a benzinkúthoz kettesével, kézen fogva. 4-5 csodás kísérőtanár jön velük, élükön a tornatanár úr, aki élő és határozott, olyan igazi tanáros, mégis tiszta és megértő.
Ahogy a 180 fős menet megindul a tér felé, úgy 1 kilométer után a bal szélen kis csoport topog feszengve.
Ők az ovisok, akiknél szintén hagyomány, hogy becsatlakoznak a maratonba.
Valószínűleg ők a nagycsoportosok, mert egyrészt több száz métert is futnak, másrészt meg csak a nagyobbak lehettek, mert kicsit később az út jobb oldalán még náluk is kisebb törpék érkeznek..
Hihetetlen édesek, ahogy a még nem igazán koordinált mozgással tipegnek-topognak a menetben.
A tornatanárunk fut a mezőny végén, óvva-biztosítva a végén haladókat.
Egy testesebb lány kifullad, láthatólag nem nagyon bírja, a tanár úr lehajol hozzá, nem nagyon halljuk mit mond, csak látjuk, hogy a keze a lányka vállán, és néhány szó után a teljesen kifulladt gyerek új erőre kap, és már lohol is a többiek után…
Őszintén mondom, olyan jó látni ezt…
Igazi pedagógusokat, igazi gyerekeket egy igazi városban, ahol a közért előtti nénik beszélgetéséből éppen azt a mondatot csíped el: „Persze, az enyém is ott van valahol.”
Az övé is ott van valahol a mezőnyben, mint ahogyan annak további csaknem 20.000 anyukának és apukának a gyereke is itt volt, itt van, vagy itt lesz, aki idén velünk fut a drogmentességért!
Hogy egy józan társadalomban nőhessenek fel.
Amilyenben mindannyian fel szeretnénk nevelni a gyerekeinket…
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
Nagyon jó érzés úgy egy pénteket megkezdeni, hogy az előző csütörtökkel a valaha volt legsikeresebb napot véstük a történelemkönyvünkbe…
De ez ugyebár nem jelenti azt, hogy ma ne dúskálnánk az akciókban!
Reggel a TESCO-ban a vevőszolgálatos hölgy mondja, hogy akkor adna nekünk vevőkódot. Mire a Tájmi megköszöni, „de ne tessék fáradni vele, évente egyszer járunk erre, mint Drogmentes Maraton ugyebár.”
Mire a hölgy: „Óh, hát ti vagytok azok, hát ismerlek titeket! A lányom tegnap hozta haza a Kapitány oklevelét!”
Egyébként a Drogmentes Kapitányok hagyományosan szép oklevelet kapnak minden évben. Van, akinek ott sorakoznak a falán a különböző színű oklevelek, mint a sorminta.
De úgy látszik, nem csak a Kapitány oklevelünk szép, hanem a többi anyag is, mert mikor reggel az orosházi média képviselőjének átadjuk az 52 oldalas Kiadványt, a PR mappát, a maratoni dvd-t és a felhívást, egyre kerekebb és kerekebb lesz a szeme, ahogy nő a kezében a kupac, majd mikor mindent átvett, néhány másodpercnyi hatásszünet után felnéz és azt kérdezi: „Úr Isten, kik vagytok ti?”
Persze Orosházán indul a nap két előadással, aztán irány Békésre másik két suliba, majd jön a Gerlai suli, és végül Békéscsaba, ahol az iskolákban is van külön előadás, de van központi program is, mégpedig amerikai football bemutatóval és vagy 600 gyerekkel.
Thimmy, aki Békésen él pont abban a suliban tartja az előadást, ahol az édesanyja is dolgozik. Itt hátrányos helyzetű és fogyatékos gyerekek vannak, de mindezek ellenére meglepően tájékozottak a drogokkal kapcsolatban.
Az előadás maga nagyon jó, de amikor elérkezik a Kapitányavatás, az egymás előtt szégyenlős fiúk és lányok láthatóan vívódnak, hogy mit is tegyenek.
A hátsó sorban 1 fiú és 1 lány először feláll, aztán leülnek.
Majd újra erőt vesznek magukon és felállnak az eskühöz, de aztán mégis úgy döntenek, hogy csendben leereszkednek.
Thimmy látja ezt, ezért többször is kihangsúlyozza, hogy Békéscsabán lesz a nagy rendezvény 11 órakor, aki akar jönni, szeretettel látjuk.
És lám csak, a jó szándék mindig utat talál a jó megoldás felé, mert 11-kor ez a fiú és ez a lány ott vannak a Békéscsabai rendezvényen és bár hátul állnak, a tömeg mögött egy fa alatt, most végre nyugodtan, a többiek cikiző tekintetétől védetten saját döntésük szerint cselekedhetnek: fogadalmat tehetnek, hogy nem fognak drogokhoz nyúlni!
És ez az, amiért végtelen tisztelet illeti őket, mert minden nehézség ellenére is kitartottak amellett, amit helyesnek gondolnak!
És ha szabad zárszóként elmesélnem még valamit, akkor az csakis Csorvás lehet.
Ez a város a maraton szempontjából több dologról is nevezetes.
Egyrészt, a polgármester úr már számtalan alkalommal volt velünk a programon, példát mutatva az egész településnek!
Másrészt, itt született meg a maraton egyik legszebb fotója, egy csorvási lányról, aki „NO DROG” kitűzőjével ül az előadáson, és azóta már 2 kiadványunk címlapján is szerepelt. Büszkék is rá a tanárai.
És végül arról is nevezetes Csorvás, ahogyan a futásban részt vesznek.
Most is szinte végeláthatatlan sorokban érkeznek a gyerekek a benzinkúthoz kettesével, kézen fogva. 4-5 csodás kísérőtanár jön velük, élükön a tornatanár úr, aki élő és határozott, olyan igazi tanáros, mégis tiszta és megértő.
Ahogy a 180 fős menet megindul a tér felé, úgy 1 kilométer után a bal szélen kis csoport topog feszengve.
Ők az ovisok, akiknél szintén hagyomány, hogy becsatlakoznak a maratonba.
Valószínűleg ők a nagycsoportosok, mert egyrészt több száz métert is futnak, másrészt meg csak a nagyobbak lehettek, mert kicsit később az út jobb oldalán még náluk is kisebb törpék érkeznek..
Hihetetlen édesek, ahogy a még nem igazán koordinált mozgással tipegnek-topognak a menetben.
A tornatanárunk fut a mezőny végén, óvva-biztosítva a végén haladókat.
Egy testesebb lány kifullad, láthatólag nem nagyon bírja, a tanár úr lehajol hozzá, nem nagyon halljuk mit mond, csak látjuk, hogy a keze a lányka vállán, és néhány szó után a teljesen kifulladt gyerek új erőre kap, és már lohol is a többiek után…
Őszintén mondom, olyan jó látni ezt…
Igazi pedagógusokat, igazi gyerekeket egy igazi városban, ahol a közért előtti nénik beszélgetéséből éppen azt a mondatot csíped el: „Persze, az enyém is ott van valahol.”
Az övé is ott van valahol a mezőnyben, mint ahogyan annak további csaknem 20.000 anyukának és apukának a gyereke is itt volt, itt van, vagy itt lesz, aki idén velünk fut a drogmentességért!
Hogy egy józan társadalomban nőhessenek fel.
Amilyenben mindannyian fel szeretnénk nevelni a gyerekeinket…
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Kis türelmet kérünk, a kommentek moderálás után jelennek csak meg.