Útvonal
42 nap, 320 település, 2100 kilométeres futás
kedd, május 11
5/11/2010 | Bejegyezte:
DrogmentesTagnap este ugye Kiskunfélegyházára futottunk be, ma pedig innen indulunk tovább, így aztán nem meglepő, hogy a két előadást tartó autó ma is Kiskunfélegyháza iskoláiban kezd.
Igen ám, de az egyik suliban a 11 órás előadás nem egy szimpla beszélgetés a drogokról, hanem egy igazi rendezvény színpaddal és fellépővel.
Megfelelő technikai háttér gyanánt „egyesítjük a maraton hangerejét”, ugyanis a két kocsiban külön használt 2 pár hangfalat, most összekötjük, és úgy állítjuk fel, hogy elegendő hangerőt biztosítson a csaknem 800 fős rendezvényhez.
Már szól a zene, mikor a focipálya körül elrendeződnek a fiatalok, persze biztonságos távolban az előadótól.
A zseniális Riki pontosan tudja, hogy ha meg akarja szerezni a figyelmüket, akkor olyasmit kell csinálnia, ami nem szokványos, ezért a háttérben szóló zenét kihasználva megkérdezi a közönségtől, hogy „lányok, ki jön velem táncolni egy lassút?”
Gyorsan akad jelentkező, a 800 gyerek előtt lassan pörögnek-forognak a pálya közepén, kapnak is érte szép nagy tapsot, főleg mikor megkérdezi a lányt, hogy főleg az ilyen számokat szereti-e, ő pedig elmondja, hogy alapjában inkább a „street dance” jön be neki. Nosza hát gyorsan előkerül egy pörgősebb szám és már nyomják is Rikivel a rögtönzött táncpárbajt..
Na erre aztán zúdul taps…
Nem is csoda, hogy egy ilyen indítás után nagyon jól sikerül az előadás.
Majd megjelennek az 1. Szegedi Sportágválasztón múlt héten megismert Capoeirások, és olyan lélegzetelállító bemutatót tartanak, hogy még a mi fotósunknak is leesik az álla. Kiderül, hogy a Capoeirának ezt a stílusát egy magyar srác csiszolta ki…
Utána pedig jön a Móni, aki nem csak, hogy énekel, hanem azt is eléri a közönségnél, hogy egyre közelebb jöjjenek hozzá, és az invitálására először csak két lány, aztán másik kettő, majd még öten, aztán egyre többen nekiállnak táncolni.
Mire a következő számba kezd, már vagy 50 gyerek táncol a pálya közepén a többiek tapsára.
Hogy ez buli volt-e?
Igen, határozottan az!
Mégpedig drogmentes buli!
Arról szólt, hogy igenis lehet drogok nélkül is nagyon felszabadultan szórakozni, és arról szólt (az előadás részében), hogy miért is KELL szermentesen szórakozni…
És hogy jól érezték-e magukat azok, akik ott voltak?
Erre a legjobb választ azok a srácok adják meg, akik a program után odasereglettek a kocsi oldalán lévő térképhez, nézegették az útvonalat és kérdezték, hogy mennyit futunk, hol alszunk, és főleg hogy „Kecskeméten is jártatok már? Mert én ott lakom!”…
Nem sokkal ezután jött a következő középiskola, ahol őszinte meglepetésünkre már állt a színpad és elő volt készítve a hangtechnika az előadáshoz!
Mint kiderült, tavaly is ebben a suliban voltunk külön előadást tartani és az nagyon jó élmény maradt. Annyira jó élmény, hogy a védőnő még akkor körbetelefonálta a többi iskolát is, hogy elmesélje: „náluk külön bent volt a maraton előadást tartani”, és ez olyan jó előadás, hogy ha ők is próbálják elintézni, hogy hozzájuk is bemenjünk.
A középiskolákban, mindig egy kicsit más hangnemben zajlik az előadás, kicsit keményebbek a példák és a fiatalok a Drogmentes Kapitány avatás helyett sokan inkább aláírásukkal fejezik ki egyetértésüket.
De ezzel együtt is a lehetőség megvan rá, Riki meg is kérdezi, hogy ki akarja letenni az esküt. Először senki nem jelentkezik, aztán bátorságot merít két lány, aztán a barátnőik, majd egy kisebb csoport, végül vagy huszonöten állnak kint szívükre tett kézzel.
Kapitány avatás után az egyikük meg is jegyzi, hogy ő bizony tavaly is kint állt az eskünél, amikor rajta kívül csak ketten (!) tették le!
Tavaly összesen hárman. És az egyikük büszkén kint áll idén is. De most már 25-en vannak!
És valójában ez a maraton fő célja és egyben titka is.
Lassan, de fokozatosan elérni, hogy a drogmentesség legyen a normális és követendő, hogy a józanság és a tiszta szórakozás legyen a követendő példa és a fiatalok között az arány egyre inkább ebbe az irányba tolódjon el.
És ezért érdemes az egész országot körbefutni!!!!!!!
És hogy mennyire komolyan veszik ebben a suliban a tanárok és a diákok a drogmentességet és a maratont, kb. 3 héttel ezelőtt kiírtak egy rajzpályázatot ebben a témában, aminek természetesen most van az eredményhirdetése. Melcsi segít a zsűrizésben, Riki pedig átadja a győzteseknek az ajándékkosarakat!
Hát nem ragyogó?
Összességében kérdés nélkül kijelenthető, hogy Kiskunfélegyháza végtelenül kedves város!
És öröm ellátogatni az iskoláiba!
A mai napról dupla zárszóként csak annyit, hogy amikor Kiskunmajsán az aktuális futó betérne egy étterem mosdójába, az ajtóban álló vendéglős éppen telefonál, de meglátja a maratonista mezt, gyorsan azt mondja a telefonba, hogy „mindjárt visszahívlak”, majd elirányítja a futót a mosdó felé, és mikor jön vissza, már teszi is elé az ajándék ásványvizeket, miközben folyamatosan a futásól érdeklődik.
.JPG)
.JPG)
A mai végállomás pedig Kiskunhalas, ahol a tavaly megismert csodaember, a Pro Urbe díjas Tabajdi Józsi bácsi jön ki elénk egy futótársával. Józsi bácsiról elég azt tudni, hogy 67 éves és eddig több mint 200 maratont futott le. Most futás közben mosolyogva meséli, hogy a Halas TV-n már napok óta megy a maraton beharangozása.
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Kis türelmet kérünk, a kommentek moderálás után jelennek csak meg.