9. Drogmentes Magyarországért Maraton

Ha ez egy hétvége, akkor ez egy összevont beszámoló.
Merthogy szombaton szabadnap van ugyebár. Konkrétan a 42+2 napos maraton második szabadnapja.

Nem mondom, az időjárás lehetne kicsit kegyesebb is hozzánk, mert már reggeltől olyan hideg van, mintha október lenne, és olyan feketén is esik az eső.

Bosszúból átautózunk a közeli Gyulai termálfürdőbe és kiáztatjuk a kilométereket a lábunkból, aztán hazafelé beugrunk Békéscsabára és megnézzük a Robin Hood-ot.

Nagyon édes kis nap kerekedik ebből a hűvös szombatból.

És még azt is mondhatnám, hogy ki is pihenjük magunkat és másnap újra harcra készek vagyunk.

Vasárnap reggel mindenki ott zsibong a kocsiknál, zajlik a bepakolás, a felszerelések átnézése, és a futó annak rendje, s módja szerint 9-kor szépen meg is indul útjára.

Csak az a fránya idő…

Az ég továbbra is fekete és az eső ott csepeg, szemerkél, szöszmötöl az ember fején, becselleng a gallérja mögé és percek alatt megnehezíti a melegítő felsőjét az összegyűlt víz.

Mindezek ellenére ma 4 településen várnak ránk csatlakozók!

Mivel nem akarunk délután 5-re befutni a célállomásra, ezért kettészedjük a csapatot, és megfelezzük az útvonalat, tehát egyszerre két autó és két futó teljesíti a távot párhuzamosan.

Az első Köröstarcsáról indul, ahol a Dezső vár minket már reggel. Ő egy nyolcadikos srác, aki itt lakik, de a 10 km-re lévő Körösladányba jár iskolába, és ekkora távot még nem futott le egyben soha, hát úgy döntött, kipróbálja és elfut velünk odáig.
Nagyon szép tempót diktál az esőben, mindenki elismerően hümmög a kocsiban, hogy „ez igen!”

Ladányban aztán már nincs is egyedül csatlakozóként, mert ott meg egy tanár úr jön ki a futáshoz egy növendékével és egy nagyon szép futással jegyzik be kedves településüket a maratoni csatlakozások sorába.

Közben a másik autó beérkezik Darvasra, ahol 12 ember várja őket a zord idő ellenére és futnak egy derkast, majd leteszik a Drogmentes Kapitányok esküjét.
Mindezt azon a Darvason egyébiránt, ahol a védőnő kiplakátozta a teljes települést, hogy vasárnap futás a drogok ellen, jöjjön aki tud.



És mielőtt elhagynánk Darvast, a Xéni figyelmes lesz egy srácra, aki bringájával a sulinál várakozik.
„Te is az előadásra jöttél?” – kérdezi.
„Hát nem, én futni fogok”.
Na ő a Máté.
Vékony, szemüveges srác, tavaly is együtt futott velünk két barátjával.
A bringáját nem tudja hová rakni, ezért úgy áll be a futó mellé, hogy tolja maga mellett.
Eltelik egy kilométer, ő még mindig a bringájával fut.
Felmerül, hogy betehetné valamelyik kocsiba, de nem, ő a bringájával fut.
6 (HAT) kilométer után sikerül megfelelő megoldást találni, és a bringája bekerül az egyik kísérő rendőrautóba, a Máté pedig végre felszabadultan, bringa nélkül futhat velünk.

És fut is derekasan, egészen a célállomásig, Berettyóújfaluig, ahol vagy 20 lelkes csatlakozó fut be velünk a sportpályáig.

Namost Máté végig ott szalad az élen, kezében a maratoni zászlóval.

Ez a fiú több mint 19 kilométert húzott végig velünk ebben a fekete, esős időben úgy, hogy ebből hat kilométeren keresztül a bringáját is tolta maga mellett!

Hát igen, a mindennapok hősei…

És hogy mi volt Berettyón?
Egyrészt egy csodalány, a Dóri szervezi a teljes csatlakozást. Körbejárta az iskolákat és leszervezte az előadásokat, és persze a ma délutáni közös befutást.
Mindenhová plakátokat ragasztott ki a városban és mozgósította a korábbi évek kedves csatlakozóit, hogy méltóképpen fogadják a maratont.
Sőt, ha jól tudom, még a rendőrségi felvezetés intézésében is ő segített.
Nameg az esti közös vacsorában, naná.
És hogy miért ennyire extra hír ez?
Mert a Dóri még csak 17 éves, iskolába jár, de felnőtteket megszégyenítő határozottsággal intézte Berettyóújfalú csatlakozását!




És ha szabad zárszóként egy személyes megjegyzést beszúrnom ide…

Találkoztam Vanesszával.
Azzal a tündéri lánnyal, akivel pár évvel ezelőtt a függönyként leszakadó esőben kéz a kézben futottunk együtt.
Azóta eltéphetetlen kötelék köt össze minket.
A tündéri kislányból azóta ragyogó nagylány lett, aki mostanra a modern táncban magyar bajnoki címet is szerzett!
Hát persze, hogy készül vele interjú, és persze, hogy beír a Vándorkönyvbe…

És bár a hajdani kicsi lányból kész felnőtt lett, a kötelék ugyanolyan tiszta és erős maradt.
Sok sikert, magyar bajnok!


Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán