9. Drogmentes Magyarországért Maraton

Most kezdjem azzal, hogy megint esik az eső?
Nem kezdem!

Azzal kezdem, hogy ma ismét 5 felé rohan az 5 kocsi.

Mert reggel ugye előadások a Berettyói iskolákban, amit persze a Dóri szervezett le. De közben már usgyi előre Debrecenbe, ahol iskolai előadás és színpados rendezvény is lesz. Az útvonal szerint jön majd Sáránd és közben még hajrá, irány Biharnagybajom, ami nincs is az útvonalunkon, de az elmúlt években itt is hagyománnyá lett a csatlakozás.


Reggel Berettyóban a Riki tartja az előadásokat és ahogyan kell, szépen osztályról-osztályra vándorol. A termek mások, a gyerekek mások, de a kacagás, a tágra nyílt szemek és az eredményesség ugyanaz.




Debrecenben eredetileg az Egyetem tér lett meghirdetve mint rendezvény helyszín. De már tegnap este eldöntöttük, hogy a fránya idő miatt „B tervként” át kell helyeznünk a rendezvényt a plázába.
Azzal indul a reggel, hogy végig telefonáljuk a már korábban értesített médiát, és mind a 14 jelentkezett iskolát, hogy megváltozott a helyszín. Legtöbben tudnak jönni ide is, csak néhányan vannak, akiknek a pláza már túl messze van az iskolától ahhoz, hogy sok gyereket megmozgassanak.


Közben lassan szépül a színpad, készülnek a fellépők.
9 suliból kb. 400 gyerek gyűlik össze, van remek show-tánc bemutató, van zenekarunk és ott vannak a már tavalyról megismert nagyszerű vívók, akik idén is pazar bemutatót tartanak.
Csősz Imre, olimpiai bronzérmes cselgáncsozó a díszvendégünk, vele együtt zajlik a Drogmentes kapitány avatás.

Tyipü meséli, hogy még az előkészületek során odamegy hozzá egy idősebb bácsi, olyan 65 éves lehet, és kérdezi, hogy mi készül itt. Tyipü elmondja, a bácsi köszöni és továbbsétál.

Jó pár perc múlva, amikor már elkezdődik a színpadon a program, a bácsi megint odajön, belehallgat kicsit a programba, egyetértően bólogat és aztán már el sem megy, végighallgatja az első szótól az utolsóig az egész programot, és a végén a többiekkel együtt, szívére tett kézzel le is teszi a Kapitány esküt.

Egyébként itt találkozunk véletlenül a Téglási polgárőrség egyik vezetőjével is, akinek nagyon tetszik az előadás, a Kapitány avatás és minden egyéb.

Meg is kérdezi, hogy hogyan lehetne bevonni az ő iskolájukat is annak ellenére, hogy nincsenek rajta az útvonalon.

És talán mondanom sem kell, hogy 5 percen belül már a Téglási iskola igazgatójával egyeztetjük telefonon, hogy másnap mikor megyünk be hozzájuk előadást tartani.

A rendezvény vége felé kiderül, hogy az egyik iskola, akit reggel nem értünk el, kiment az Egyetem térre 520 gyerekkel. Ráadásul még külön transzparenseket is készítettek és igazi felvonulási menetben vonultak ki.


Gyorsan bemegyünk az iskolába, és akkor lesz világos az ok: a telefonok az érettségi miatt ki voltak kapcsolva.
Persze pillanatok alatt azt egyeztetjük, hogy hogyan lehetne a sulit mégiscsak bevonni a csatlakozásokba, ha már ilyen kivételes módon készültek a programra.
A csodás vezetővel egyeztetve lehetőség is felmerül: vagy május 28-án jövünk majd az egészségnapra, vagy majd szeptemberben a következő egész iskolás programra.
Mindenesetre őszinte elismerésünk a Diószegi Sámuel sulinak a megértésért és a transzparenses szervezésért!!!


De ha Debrecenben külön is ki lehetne emelnem valamit, akkor az a csodálatos, álomszép és tökéletes rendőri felvezetés lenne.

Tudni kell, hogy a maraton 2100 kilométeres útvonalának teljes hosszán az illetékes közútkezelőknek és rendőrségeknek mindenhová elküldjük a megfelelő tájékoztatást és bejelentést, és ezt a kivételes Tyipü intézi, a csodálatos Vivien segítségével.

Ha e levél alapján Debrecenben a rendőrkapitány úgy dönt, hogy a polgárőrség felvezetése mellett még egy plusz járőrautót is biztosít a futáshoz, már akkor azt mondom, hogy „Hálásan köszönjük, csodálatos volt!”

De nem ez történt!

Már Debrecenbe is két rendőrautó vezetett be minket. Az egyik elől ment, a másik hátul biztosított.
Csak később vettem észre, hogy jóval előttünk egy harmadik autó is kíséri a futást.
Az első piros lámpás kereszteződésnél a két jobb oldali sávban mellettünk is hosszú kocsisor, és előttem is hosszú kocsisor.
Lelassítom a futást, hátha megcsípjük a zöldet.
A lámpa vált, de a kamionok meg sem mozdulnak előttem.
„Háááát – mondom magamban, ez kegyetlen menet lesz, ha 100 méterenként állni kell a pirosnál…”
A hidegben az izmok gyorsan lemerevednek, a ritmus megtörik, a várakozó kocsik pont elém pufognak…
Csügged helyben futással totyogok a rendőrautó mellett, mire az ablak leereszkedik és kiszól a vezetőnk: „Mindjárt kihúzzák előlünk a kollégák a sort!”
A szemem felcsillan, a már rendőrautók tetején kékek-pirosan villogó  széles lámpák mellé bekapcsolódik a sziréna, mi pedig szép ívben kikanyarodunk balra, megkerülve a két veszteglő sort, előrehúzva a lámpához és határozottan áthaladva a kétoldalt tökéletesen biztosított kereszteződésen.

És innentől kezdve szó szerint a csodák birodalmába lépünk.

4 rendőrautó van velünk minimum (legalábbis én annyit tudok számolni az állandó mozgásban) és olyan tökéletes és kimondhatatlanul professzionális biztosításban van részünk, amitől a szemem könnybe lábad.

Minden kereszteződés lezárva és biztosítva, minden zebránál stabil átkelés, minden pillanatban legalább egy autó a futó mellett, egy pedig stabilan a futó kocsi mögött.
Olyan érzés, mintha valami amerikai krimit néznék, ahol az Elnököt védik a speciális egységek.

Ahogy áthaladunk egy kereszteződésen, az addig biztosító autók a hátunk mögül szirénázva előreszáguldanak, és már állnak is be a következő kereszteződésbe és tartják biztonságban a menetet.

Kimondhatatlan és felemelő érzés.
És egyszersmind csodálatos biztonság így átfutni ezen a gyönyörű és hatalmas városon…

És mindezt úgy, hogy egyetlen komolyabb előzetes egyeztetés sem történt. Mi beadtuk az anyagot, ők pedig mindent tökéletesen elintéztek, mire jöttünk.

Magyarország legnagyobb drogellenes rendezvénye áthaladt Debrecenen…

És hogy mit gondolhattak erről maguk a rendőrök?
Legyen erre a válasz az az elcsípett félmondat, amit a Debreceni rendőri biztosítás vezetője mondott telefonon a következő kollégánknak, amikor Debrecen határában átadták a felvezetést nekik: „A futókat épen és egészségesen átadtuk, vigyázzatok rájuk ti is, jó futást és jó biztosítást!”

Drága debreceni rendőr hölgyek és urak!

Tiszta szívvel köszönjük a biztonságot és figyelmet!

Bízom benne, hogy jövőre ismét veletek futhatunk!




Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán