9. Drogmentes Magyarországért Maraton

Végtelen örömmel jelenthetem, hogy ma reggel igazi napsütésre ébredünk!

Még a mosoly is szélesebb ilyenkor az ember arcán!

Főleg úgy, hogy ma 6 településről vannak csatlakozóink.

A kocsik úgy rohangálnak az útvonalon össze vissza, mint a hangyák, akik a hosszú hideg után végre egy kis napfényt éreznek magukon.


Az első egység Kazincbarcikán tartja a rendezvényeket 8 sulinak.
A Dózsa György általános minden évben csatlakozik, a gyerekek emlékeznek az előadás részleteire, az egyik szőke srác odamegy a Rikihez előadás közben és azt mondja: „Hadd beszéljek a mikrofonba..”
„De nem fogsz csúnyát mondani?” – kérdi a Riki, akinek azért már van tapasztalata az ilyen kérdésekben.
„Dehogyis – mondja ő, és miután megkapja a mikrofont, hátravetett fejjel belerikoltja: „SZERETELEK DÓZSA GYÖÖÖÖÖÖRGY!”
És erre az egész suli őrült tapsviharban tör ki…



A második egység maga a futás és a hozzá kapcsolódó PR kocsi, akik először Sajószentpéteren tartanak előadást vagy 130 gyereknek.


Innen futunk át a csodálatos Vadnára, ahol igazi hagyomány a csatlakozás, itt avattuk fel a maraton legidősebb és legfiatalabb Drogmentes Kapitányát még 2005-ben.
A sulit összevonták a szomszédos Bánhorvátival, ezért itt nincsenek gyerekek, de a polgárőrség vezetője külön leszervezi, hogy egy busszal hozzanak át gyerekeket a közös futásra.
Az egyik tanárnő Vadnai, ő hoz egy osztályt és megbeszéli a tornatanárral, hogy ő meg hozzon felsősöket, így apróságok és nagyobbak együtt loholnak a Maratoni zászló nyomában és majszolják a végén a frissítőként előkészített negyedelt almát és narancsot.
Természetesen a találkozón kint van a Polgármester úr is, arról beszélgetünk vele, hogy ez már a 8. év, amikor találkozunk.


Nem sokkal Vadna után érkezik hozzánk Görömbei Zoltán rendőr alezredes úr, aki már napokkal ezelőtt jelezte e-mailben, hogy lefut velünk ma egy hosszabb szakaszt, hogy példát mutasson a településeknek, ahol dolgozik. (Végül egyébként több mint 25 km lesz belőle…)


Putnokra is már vele együtt futunk be, jönnek is a gyerekek, a benzinkútig kocogunk együtt, ahol kiállunk egy rövid előadásra és a Putnok TV a maratoni felvételek után külön interjút csinál a Zolival.
Namost ugye 5 maratoni autó vagyunk és mindegyiknek külön dolga van, csak reggel és csak este találkozunk.
De úgy látszik, Putnokot valamilyen spirituális erőtér veszi körül, mert tavaly ugyanezen a napon véletlenül úgy alakult, hogy mind az 5 kocsi itt futott össze.
Most kérem szépen a futást kísérő kocsi eleve itt van, aztán megérkezik a Desszant, ami a következő futót hozza, majd sorra befut az Előkészítő, a PR és a Rendezvényes is. És ha ehhez hozzáveszem, hogy ott van a felvezető polgárőrautó, a rendőrautó is, no meg a TV-sek autója is, hát egész szépen kitöltjük a benzinkút parkolóját a 8 kocsival, amik a maraton kapcsán gyűltek össze.

Mindezt végignézi az út mellett dolgozó két munkás.
A fiatalabb, amikor látja, hogy a Kapitány avatásra kerül a sor, odajön és megkérdezi, hogy beállhatna ő is?
Persze, hogy beállhat, ott esküszik  munkásruhában a gyerekekkel…
Egyébként csak ekkor derül ki, hogy a gyerekek között van egy lány, aki megyei bajnok atléta, naná, hogy külön ki is áll a többiek elé és a Bálinték mellett teszi le az esküt.


Innen már csak a célállomás, Ózd van hátra, ahová már reggel előrement egy autó, hogy először előadást tartson a sulikban, aztán levezényelje a központi rendezvényt a sportcsarnokban.


Mikor végeznek az egyik iskolában az előadással, robognának át a sportcsarnokba a rendezvényre, de hát nem tudják, hogy merre van. Tyipü száguld kifelé az iskolából, meglát egy alakot, aki éppen a kocsijából szállna ki, odafut hozzá, hogy „meg tudod mondani, hogy merre van a sportcsarnok?”
„Ti vagytok a Maratonosok?” – kérdi az illető.
„Igen!”
„Mi meg a TV-sek vagyunk, hozzátok jöttünk, na pattanj be…” – és már robognak is a sportcsarnokhoz együtt.


A sportcsarnokban aztán a néptánc és a karate bemutató után jön a Thimmy az előadással.

A terem szinte teljes hosszában ülnek a gyerekek, így jó 50 méteres sor figyelmét kell magára vonnia

Thimmy a mikrofonnal fel alá sétál, majd rohangál a gyereksorok előtt és úgy vonja be őket az előadásba, hogy teletömi a zsebét telefonakasztókkal, és aki helyesen válaszol, annak már dobja is az ajándékot.

Nem is csoda, hogy elsősorban az apróságok nagyon hamar odagyűlnek a korláthoz.

Este még van egy kis aláírásgyűjtés is, ahol a Bálint odalép egy sráchoz, hogy aláírná-e a drogmentességért, mire a srác azt mondja:

„Szia Bálint!”

„Hát te honnan ismersz engem?”

„Hát tavaly együtt futottam veled Putnokon, és még aznap este én voltam ott a biliárdszalonban, amikor bejötteket aláírást gyűjteni és Drogmentes Kapitányt avatni. Egy parafatáblán azóta is kint van az oklevelem!”

Hát akkor, hajrá drogmentes Ózd!



Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán