9. Drogmentes Magyarországért Maraton

Hát az úgy volt, hogy este imádkoztunk a jó időért.
És éjszaka fél füllel azt hallgattuk, vajon dobol-e az eső a tetőn.
És reggel az első tennivaló félálomban a függöny elhúzása volt, hogy mi is vár ránk odakint.

Nem volt túl nagy meglepetés.
Szitáló eső és hűvöskés szél.


Az első futó esődzsekiben és kapucnival a fején vágott neki a futásnak Nyíregyháza belvárosában, de csak azután, hogy szinte a teljes legénység a média szolgálatába szegődött, mert a Xéni és a Bálint egyszerre adott interjút a két TV-nek, miközben én meg a rádióban voltam az élő műsorban.

Ma tulajdonképpen két fontos város vár ránk, sok-sok csatlakozó gyerekkel. Az egyik ugye rögtön az indulási pont, Nyíregyháza, a másik pedig az évek óta stabil barát Tiszavasvári.

Így két autó már robog is előre, hogy előkészítsék ott a rendezvényt a sportcsarnokban.


A másik kettő pedig megkezdi körútját a Nyíregyházi iskolákban. Az egyikben olyan jó előadást tart az Imi, hogy utána odamennek hozzá a gyerekek beszélgetni, kérdezgetni, a futásról, majd az egyikük nagy szerényen megkérdezi, hogy „Adhatok neked egy rágót”, és a remek előadás jutalmául megajándékozza az Imit egy rágóval.


A másik suliban meglehetősen kemény gyerekek vannak. Nem nagyon figyelnek, egymással beszélgetnek, a fegyelmezés sem igazán hat rájuk. Thimmy az előadó, tényleg meggyűlik velük a baja.
Mikor végez, ott motoszkál benne a kisördög kérdése, hogy vajon elért-e a gyerekekhez az üzenete, vajon tudott-e hatást gyakorolni rájuk?
Ahogy ott mászkál és pakol, odalép hozzá egy fiú és átad neki egy kicsire összehajtott papírlapot, amit láthatólag a kockás füzetéből tépett ki.
Ceruzával van megírva és rajzok is vannak rajta: egy alak, aki éppen belövi magát, erősen áthúzva, smile mosolygó arcok, és a maratoni logó futó alakja a zászlóval.
No meg szépen kanyarított betűkkel egy szöveg: név, dátum, település, egy e-mail cím, és alatta: „Új tagnak jelentkezem!”

Lám csak, lám, jövőre milyen szép kis csapatunk lehetne a 10. maratonra a jelentkező diákokból!


Egyébként miközben a szemerkélő esőben a TESCO parkolóban az előkészítő kocsinál a szendvicseket készítjük, arra leszek figyelmes, hogy a mellettünk lévő iskola ablakában szőlőfürtként csoportosulnak a lányok és vadul integetnek.
Odamegyek hozzájuk egy szórólappal, mire az egyik fürtös kislány megjegyzi, hogy „Én már voltam veletek előadáson. Még 2005-ben. Van is otthon egy oklevelem.”
„Drogmentes Kapitány oklevél?” – kérdezem tőle.
„Igen, ilyen pontok vannak egymás alatt felsorolva…”

Hát nem hihetetlen?
4 évvel ezelőtt talán egy órányira találkoztunk összesen, de ő most is emlékszik mindenre és otthon őrzi az oklevelét…


Tiszavasváriban hagyomány a nagy maratoni rendezvény. Volt már itt barátságos focimeccsünk is pár évvel ezelőtt, tavaly pedig egy teljes egészségnapot szerveztek a befutásunk napján.


Idén a sportcsarnokban van a program, vagy 160 gyerek fut a város határától velünk maratoni egyen pólóban a szemerkélő esőben, odabent pedig már várja őket az ugráló-vár, a sziklamászás, a bringás bemutató és persze az előadás.
A Polgármester úr nyitja meg a rendezvényt, amiben az 500 gyerek meglehetősen színes meglepetés programot élvezhet.


Amikor azt mondom, hogy „meglepetés program”, akkor nem túlzok, mert néhány program nem csak a nézőknek, és nem csak a szervezőknek, hanem maguknak a fellépőknek is meglepetés.
Van például egy nagyon tehetséges lány, aki musical részleteket énekel, és közben el is játssza őket.
De ebben nem csak az a kivételes dolog, amit a színpadon nyújt, hanem az, hogy hogyan lett ő a műsor része.
Ugyanis mikor odajött a sportcsarnokba, még nem tudta, hogy fel fog lépni.
Ő abba a suliba jár, ahol délelőtt külön előadást tartottunk, és a Riki csak úgy kedvtelésből elénekelt egy népdalt, és megkérdezte, hogy kit tudna még valami szépet bemutatni.
Ott jött elő a mi lányunk és énekelt először.
Most pedig, ahogy itt látjuk a sportcsarnokban, megkérdezzük, hogy „nem akarod itt is előadni?”
Gyorsan hazarobogtak a cd-jéért és már állt is a színpadon és mondani sem kell, kirobbanó sikert aratott.


 másik meglepetés fellépő egy harcművész világbajnok volt, aki éppen edzés után tartott haza, épp csak benézett a rendezvényre, de ha már ott volt és a hátizsákjában ott volt a kardja is, hát tartott az ámuló közönségnek egy profi bemutatót.

És hogy teljes legyen a kép, volt ott még 3 cigány srác, akik néha csak a maguk örömére, táncolgattak a zenére. Móni beszélt velük, hogy akarnak-e a színpadon is táncolni. Mondták, hogy szívesen, de ahhoz olyan zene kell nekik, amire ők szoktak táncolni.
Igen ám, de sem a technikusnál, sem nálunk, sem a srácoknál nem volt olyan lemez.
Vagy 5 perc rohangálás után került elő egy lány, akinek a telefonján volt megfelelő zene, gyorsan rácsatlakozik a technikára és a srácok csak úgy spontán olyan táncbemutatót rögtönöznek a színpadon, amit a legkeményebb profik is megirigyelhetnének.

És hogy a jövő évi maratoni csapattal kapcsolatban semmilyen kétség ne maradhasson bennünk, a Tiszavasvári ifjú polgárőr Zsanett, aki már sok éve segít nekünk, kijelenti, hogy szeretné jövőre a csapattal futni a 10. maratonon.



Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán