Mottó

„A boldogság a fontos.


A képesség, hogy az életet és a környezetet úgy rendezzük el, hogy jobban lehessen élvezni a létet;

a képesség, hogy eltűrjük embertársaink gyarlóságait;

a képesség, hogy meglássuk egy helyzet valódi tényezőit, és az élet problémáira pontos megoldást adjunk;

a képesség, hogy elfogadjuk és gyakoroljuk a felelősséget – ezek a fontos dolgok.”


L. Ron Hubbard

Útvonal

Útvonal
42 nap, 320 település, 2100 kilométeres futás
csütörtök, május 20
Reggel ugye Polgárról indulunk el és napok óta először végre újra ránk mosolyog a nap a felhők közül.


Még tegnap mesélte az Imi, hogy éppen a kocsiban ült, amikor hallotta, hogy valakik angolul beszélnek a kocsi mellett. Kiderült, hogy 3 hölgy az, az egyikük egy tanárnő Portugáliából, és ahogy mondja, sajnos náluk is nagy probléma a drog. Csinált is jó pár fotót, hogy odahaza megmutathassa a gyerekeinek, hogy milyen jó drogellenes kezdeményezések vannak más országokban a drogok ellen.


Az első állomásunk ma Sajószöged.
A polgárőrünk elmondja, hogy ő bizony büszke arra, hogy 2007 óta minden évben részt vesznek a maratonon és ők biztosítják a futást, és ezért minden évben köszönő oklevelet is kapnak.
Most elhívta a környező települések polgárőreit, mert azt szeretné, hogy ők is büszkék lehessenek.
Gyönyörű kisbusszal jönnek…
Egyébiránt 11-re várjuk a gyerekeket, de még nem érkeznek.
20 perc telik el lassan de nem jönnek..
Várunk…
Egyszer csak a polgárőreink fogják magukat, bepattannak a kisbuszba és elviharzanak, majd visszatérnek, kinyitják a hátsó ajtót, ahonnan - mint a filmekben - előbukkan vagy 25 gyerek és 2 tanár.
A kocsi megint elviharzik, majd percekkel később újra itt van, nyílik a hátsó ajtó és előkerül újabb 20 gyerek.
Újabb forduló és jönnek a legnagyobbak, vagy 15 idősebb srác.
Végül összesen vagy 80 Drogmentes Kapitány esküszik szívére tett kézzel.


Aztán integetve elhagyjuk a csatlakozókat és újra visszakanyarodunk a főútra, de kísérőként már csak az eső szegődik mellénk…

Nagycsécsen arra leszünk figyelmesek, hogy a buszmegálló olyan furcsán tele van…
Legalább 25 ember zsúfolódik össze a fedél alatt.
És óvatos becslések szerint is a várakozók átlagéletkora maximum 7 év lehet!
Bizony ám!
3 felnőtt és vagy 20 töpörtő, kezükön színes kis díszekkel integetnek a futónak!


Ugyanis kérem szépen, a Sajószögedi tanárnő átszólt a Nagycsécsi óvodába, hogy jön a maraton és jöjjenek ki fogadni.
És ha már itt vannak, hát befutunk velük az oviba, hogy aztán valami kedves ajándékot adhassunk nekik.
De végül is mi kapjuk a dupla ajándékot, mert amellett, hogy még az esőben is kijöttek fogadni a maratont, csináltak nekünk külön ere az alkalomra kis kártyákat, rajtuk virágok és a felirat: „Sok szeretettel a nagycsécsi óvodától! 05.21.”




Már jó ideje olyan szakaszán futunk az országnak, ahol a napok óta tartó irgalmatlan esőzés komoly gondokat okozott.
Kemény látvány a kertekben még mindig tetőző belvíz és az út szélén sorakozó homokzsákok!
Minden tiszteletünk azoké, akik az ilyen nehézségek közepette is kitartással folytatják a mindennapokat, és persze azoké, akik az ország távoli szegleteiből is eljönnek segíteni.

Nekünk eddig csak annyi jutott a rossz időből, hogy bőrig ázva integettünk az autósoknak.

De ma már más formában is meggyűlt a bajunk az esővel.

Egyrészt azért, mert a hagyományokhoz híven, Miskolcon 1000 fős rendezvényünk lett volna, színpaddal, fellépőkkel, de ezt szó szerint elmosta az eső.
Legalábbis le kellett fújni a programot, és helyette 9 iskolába megyünk be előadást tartani.






A másik változás konkrétan a futást érinti.

Ma ugyanis 44 kilométeres lenne az útvonal, de csak 27-et futunk le.
Ugyanis az a szakasz, ahol haladnunk kéne, még mindig nem biztonságos. Autóval ugyan bemegyünk előadást tartani Alsózsolcára, de a futás egy biztonságos ponton megáll és autóval érünk be a célállomásra, Miskolcra.


Este találkozunk a helyi szervezőkkel és néhány szcientológus barátunkkal. Velük persze két közös téma van: 1. Hogy halad a maraton, 2. Miben segítettek ők az árvíznél.
Ugyanis a Szcientológia Önkéntes Lelkészek célja, hogy segítséget nyújtsanak a rászorulóknak, ahol tudnak, és ahogyan a külföldi önkéntes lelkészek szeptember 11-én ott voltak a World Trade Centernél, és ott vannak szinte minden fontos természetei katasztrófánál, úgy a magyar önkéntes lelkészek is kint vannak a földeken a mostani árvíznél.

Kitartást, erőt és nagyon jó munkát kívánunk nekik is és mindenkinek, aki a gátakon dolgozik.



Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán


0 megjegyzés:

Köszönet illeti az L. Ron Hubbard Libraryt, amiért engedélyezte részletek közlését L. Ron Hubbard szerzői joggal védett műveiből.