9. Drogmentes Magyarországért Maraton

Tisztelettel jelentem, hogy az eddigi „nyugodt” napok után teljes hatékonysággal üzemel a maraton „logisztikai szekciója”.

Mert hát nyilvánvaló, hogy a csatlakozásokat, az előadások időpontjait és a kocsik mozgását koordinálni kell.
Ezt csinálja a Melcsi, aki már az indulás előtt összefogta és megválaszolta az iskoláktól beérkező csatlakozási igényeket, és ezek alapján előre kijelölte, hogy az egyes napokon melyik autónak hová és hányra kell megérkeznie.

Ma olyanok vagyunk az autókkal, mint valami mesés koreográfiát táncoló balett csoport.
Zenénk a maratoni kocsiból hangzó rikkancs szöveg, ami bemutatja a maratont, közönségünk vagy 10 település gyerekei és felnőttjei, színpadunk pedig nem más, mint Magyarország térképe.

Reggel 9-kor ugye indulás a pápai szállásról, a futót kísérő kocsi még gyorsan elugrik tankolni, és ha már ott van, beszerez két példányt a Veszprémi Napló–ból, amiben a tegnapi 2500 fős rendezvény képes beszámolója szerepel, aztán a villogó rendőrautó nyomában megkezdi 50 kilométere napi túráját.


De addigra… haaaaj, addigra a Deszant autó már javában tartja az előadást Győrben az egyik iskolában 210 gyereknek, hogy aztán ha befejezték, azonnal zúduljanak át a következő suliba hogy csaknem 300 gyerek előtt beszéljenek a drogokról.


Míg az előadás után a fiúk sebesen elpakolják a hangfalakat, a tanárnő megkérdezte Szilvitől, hogy hány iskolába mentek be így előadást tartani Győrben. „Hát összesen kettőbe, - mondja a Szilvi, - mert 11-re már Gyönyün kell lennünk.”

Mire a tanár néni: „Összesen kettőbe? És abból az egyik MI vagyunk? Hát ez nagyon megtisztelő! Ennek nagyon örülök, köszönjük szépen!”

És 11-kor persze már ott volt a kocsi Gönyün, ahol az egész iskola vesz részt a programon.

A suli felé haladva az út szélén tüneményes csöppségekkel találkoznak, akik integetnek és kiabálnak, és feltartott mutatóujjal „stopolnak”. Rövid csevej és hatalmas kosárnyi mosoly után indulnának tovább, de a néhol megszeppent, néhol felháborodott gyerekarcok gyanússá válnak.

Kérem szépen az ovisok nem csak úgy integetni jöttek ám ki, hanem ők FUTNI akarnak!
De futni ám!
Besorolnak a futó mellé és víg kacajjal robognak a rendőrautó mögött.


A suliban remek az előadás, sok az ismerős arc, aki pontosan emlékszik a korábbi évek előadásaira is.
A Kapitány avatás után pedig jöhet a futás, amibe nem csak a friss iskolások csatlakoznak, hanem a megállíthatatlan óvódások is, akik ezen a délelőttön már másodszor rendeződnek be izgatottan és visongva a maratoni kocsi elé…



Mókás dolog ez, mert a Győri szervezőnk és barátunk, aki Gyönyün lakik, este eljön hozzánk és mosolyogva meséli, hogy épp a könyvelőjénél volt, amikor betoppant annak gyereke, büszkén lobogtatva egy kék színű oklevelet, hogy „Ezt nézd, mit kaptam! Drogmentes Kapitány lettem és ez az oklevelem! És az előadást tartó Bálint, még alá is írta!”


A Rendezvényes autó reggel a futókkal együtt Pápán indítja a napot, 3 iskolából 70 gyereknek tartja az előadást a Pápai TV kamerája előtt, aztán irány Tét 80 gyerekkel, ahol a tornatanárnak annyira tetszett a maraton célja és maga a maraton működése, hogy az előadás után már arról érdeklődött, hogy hogyan tudna ő jövőre csapattagként csatlakozni a 42 napra.


Fél óra múlva már Győrszemerén zajlott a program igazi gyereksereggel, a teljes suli kint van 160 rettenthetetlen harcossal.


Éppen az előadás végén jártunk, amikor egy tanár néni érkezett egy pityergő gyerekkel. El nem tudtuk képzelni, hogy mi lehet a baj, miféle dráma húzódhat a háttérben és vajon mit tudunk majd tenni mi, hogy orvosoljuk a helyzetet…

Kiderült, hogy a kisfiúért megérkezett a mamája, és már el kellene mennie, de ő meg maradni akar, mert ő Kapitány akar lenni, és az nem igazság, hogy ő nem lehet Kapitány!

Nosza, tanárnői és maratonista segédlettel már áll is be a sorba, a Thimmy éppen kezdi az esküt, ő meg mosolyogva és emelt fővel szavalja utána a pontokat, hogy aztán büszkén baktasson a mamájához és mutassa neki az oklevelét, átszellemült, boldog arccal, amin nyoma sincs már könnyeknek.


Miközben mindezek az előadások zajlanak, a PR autó 11-re Győrbe robog, mert az ETO Parknál, a stadionnál 6 suliból 350 gyerek és tanár gyűlik össze Győr központi maratoni programjára.
A legtöbben felsősök, laza, vagány csajok és srácok, akik nem különösebben törődnek a „társadalmi korlátokkal és szabályokkal”, mint ahogyan ez a kamaszoknál megszokott.

De itt egy olyan apró kis történet részesei lehetünk, ami igazán ritkaságnak számít, és szívet melengető…
Az előadás után a srácok valahogyan a mikrofonhoz keverednek és énekelni kezdenek.
Együtt énekelnek, jó érzéssel énekelnek és szépen is énekelnek.
Csak úgy, a maguk gyönyörűségére.

Aztán egyszer csak elkezdenek a tanárnőjüknek énekelni, név szerint köszöntve őt.
Majd ezt a kedves, középkorú hölgyet egyszerűen bevonják a kórusba és diák és tanár együtt énekel Győr városában, kint az ETO parknál, egy vidám pénteki napon, nagyjából dél felé.
És akárhogyan is nézem, olyan jó dolog ezt látni.
Hogy ilyen tisztelet és szeretet van ezek között a srácok között és a kedves tanárnőjük között…
Remélem, a példa ragadós…

És hogy ne legyen unalmas a nap, ma még ott volt Székesfehérvár is…

A Fehérvári szervezőnk, Kerék Tamás, ugye már szerdán jelezte, hogy ma 3 suliban várnak minket, hogy előadást tartsunk. Tamás jön el két maratonistáért a saját autójával, mert az 5 maratoni autóból mindegyik akcióban van, tehát nem tudna elmenni vele.

A 3 fehérvári iskolában összesen 600 gyerek hallgatja meg az előadást és kap felvilágosító füzeteket, mindezt úgy, hogy mind a 3 suliban volt projektor is, és levetítik a drogfelvilágosító kisfilmeket!


Jó kis hajtós nap volt, egyik lábunk itt, a másik ott.
De nincs kérdés abban, hogy megérte-e vagy sem…

Csak ma több mint 2000 gyerekhez jutottunk el a drogmentesség üzenetével, kiosztottunk több mint 5000 db különféle felvilágosító anyagot, gyűjtöttünk 620 aláírást és emellett lefutottunk 50 kilométert..

Szép álmunk lesz azt hiszem.


Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán