9. Drogmentes Magyarországért Maraton

Elméletileg hétvége van, békés, ebédelős hétvége.
Az ember a családjával üldögél, vagy a barátokkal szervez kirándulást.
Végül is mondhatjuk, hogy ez ránk is igaz.
Mert barátok között vagyunk, az tuti, és ráadásul nagyon szép helyen is, hiszen Szentendréről futunk ma kifele.


Az indulás utáni vasárnap többnyire csöndes csatlakozás tekintetében, ezt a napot inkább arra szoktuk felhasználni, hogy az 5 autóban rendet tegyünk.

Mert akárhogyan is nézem, az indulás előtti napokban olyan sűrű a tennivalók sora, hogy bár minden autónak külön listája van a bepakolásra, azért itt-ott maradnak kipipáltalan tételek, maradnak gyanúsan üres helyek a kocsiban és persze jönnek velünk olyan dolgok is, amiket a nagy sietségben biztos, ami biztos alapon bepakoltunk, de az első nap után nyilvánvalóvá válik, hogy egyáltalán nem fogjuk használni őket.

Ilyenkor a futás rendben elindul reggel - egy olyan hotelből, ahol a recepció falán ott virít a tavalyi maraton köszönő oklevele - a zseniális polgárőrök pedig a megbeszélt helyen várják már a kocsit, hogy felvezessenek.

A vasárnapi csendes hétvége ellenére, már ma is vannak tüneményes csatlakozóink.

Az első akció rögtön Leányfalun, ahol igazi össznépi örömfutás kerekedik, jönnek futni felnőttek és gyerekek, jönnek bringások, jönnek görkorisok, gördeszkások, és persze van, aki kihozza a hűséges ebet, aki logó nyelvvel kocogja velünk a távot, természetesen maga után vontatva a görkoris gazdit.

Igazi családi program ez, a drogokról szóló előadást gyerek és felnőtt együtt hallgatja meg, 55 délceg Kapitány áll szívére tett kézzel és esküszik, hogy tanul a drogokról és segít barátainak, családtagjainak is.

Érdekes, de valahogy olyan magától értetődő, hogy ezek az emberek ezt teljesen komolyan gondolják...
Hiszen ezért vannak itt, vasárnap délelőtt 10 óra felé.


A csatlakozást egyébként régi jóbarátok szervezik az Éjszakai ping-pong egyesületből, akik maguk is a drogmentességért dolgoznak, egyedülállóan okos módon, hogy az egyébként felszabadult idejét felhasználni nem tudó gyerekeket az éjszakai csatangolás és céltalan lődörgés helyett ping-pongozni invitálja!

Zseniális…

Ráadásul az egyesület vezetője szó szerint jutalmazza a „nem drogozást”, ezért van kis ajándékozási szertartás is, melynek levezetésére a Maraton képviseletében a Rikit kérik fel…

A másik csatlakozás szintén egy régi baráti szervezet köré épül, Pilismaróton a „Legyetek jók, ha tudtok” alapítvány és az iskola intézi a csatlakozást, ami azért álomszép, mert az iskolák hétvégéken nem szokták tudni összeszedni a gyerekeket.
Kivéve, ha az egy nagyon jó iskola, ahol kivételesen erős az összetartás, és nagyon jó a viszony a diákok és a tanárok között!!!



Az egyik kocsi már jóval a futók előtt odaér, hála istennek, van még benne komolyabb mennyiségű fánk, amit most boldogan oszthatunk meg a gyerekekkel.

Érdekes megfigyelni, hogy milyen tisztelettel fogadják ezt az apróságot is, és olyan tisztán köszönik meg, mintha valami hatalmas ajándékot kaptak volna.

Mondanom sem kell, az előadás remek, a Kapitány esküt a jelen lévők java része már nem először teszi le…


Mindezek után a délután fő feladata a már említett rendcsinálás a kocsikban.

Jó másfél óra, mire minden a helyére kerül és az összes kocsi készen áll arra, hogy hétfőn megkezdje az előadások stabil tartását és a standard működést.

És ha már készen áll, akkor jöhet a megérdemelt pihenés…

Úgy is lett…


Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán