Mottó

„A boldogság a fontos.


A képesség, hogy az életet és a környezetet úgy rendezzük el, hogy jobban lehessen élvezni a létet;

a képesség, hogy eltűrjük embertársaink gyarlóságait;

a képesség, hogy meglássuk egy helyzet valódi tényezőit, és az élet problémáira pontos megoldást adjunk;

a képesség, hogy elfogadjuk és gyakoroljuk a felelősséget – ezek a fontos dolgok.”


L. Ron Hubbard

Útvonal

Útvonal
42 nap, 320 település, 2100 kilométeres futás
szerda, április 21
Reggel az a nagy szerencse, hogy a szállásunk gyakorlatilag a rendezvény helyszínén van, pont a sportközpont bejárata mellett.

Persze a maratoni legénység ma is megoszlik, mert az egyik kocsi megindul előadást tartani az egyik Fehérvári iskolába, a másik pedig a futóval együtt zúdul előre, hiszen Csór és Várpalota iskolái is visszajeleztek, hogy ma csatlakozni szeretnének.



A Fehérvári rendezvény már a bejáratott modell szerint zajlik, reggel állítják a színpadot, mi meg előre összeállítjuk a kiosztásra váró anyagokat.



Ezek ugye a konkrétan a következők:
Szórólap a maratonról és a drogokról a gyerekeknek
Drogfelvilágosító füzetek a gyerekeknek (Ecstasy, Fű, Alkohol)
Oklevelek a Drogmentes Kapitányoknak
PR mappa a tavalyi év kiadványával és egyéb bemutatkozó anyagokkal a tanároknak
A Maratonról készült filmet és a drogokról szóló társadalmi célú hirdetéseket tartalmazó dvd az iskoláknak
Út a boldogsághoz ajándék DVD az Út a boldogsághoz alapítvány jóvoltából (Egy általános érvényű erkölcsi útmutató zseniális kisfilmekben bemutatva)

Magán a rendezvényen vagy 200 fő előtt énekel Tőzsér Dávid, majd jön egy rögbi bemutató, és mindez persze a Fehérvár Tv kamerái előtt.



De nincs sok idő pacsizni és parolázni, mert a kihagyhatatlan előadás és a közös Kapitány avatás után csak rövid búcsúzkodásra van idő, aztán nyomás a futómenet után, hiszen maga a maraton eddigre már jó 30 kilométerrel odébb jár.


Mindenesetre Tamás, a helyi szervezőnk jelzi, hogy volna még néhány iskola, ahol jó lenne külön előadást tartani, ezért ha belefér, ugyan jöjjünk már vissza pénteken és tartsunk ott is előadásokat, mert szeretettel várnak minket..
Könnyű azt mondani…
De azért szerintem megoldjuk…

Csóron viszonylag kevés gyerekre számítunk, de legnagyobb meglepetésünkre szinte az egész suli kivonul, összesen 140 gyerek hallgatja az előadást és kivétel nélkül le is teszik a Drogmentes Kapitányok esküjét.



Várpalotán két suliból jönnek gyerekek több mint 160-an. A Nepomuki Szent János tanárnője kifejezetten örül az ajándék dvd-knek, mert pont egy egészséghét előtt állnak, és már tervezgeti is, hogy melyik filmet melyik témakörhöz illesztheti be. A kisfilmeken szó van az egészségről, a személyes higiéniáról, a magunk körül tartott rendről, de még a mások felé mutatott tiszteletről is, úgyhogy igazán szép, színes kis program kerekedhet a vetítésükből.



És mielőtt véget érne a nap, és befutnánk Veszprémbe, Hajmáskéren egy bringás jön oda hozzánk és érdeklődik a futásról. Aztán gondol egyet és beáll a futó mellé.
Olyan jól elcsevegnek, hogy végül úgy dönt, ha már egyszer itt van, és a drogok elleni demonstráció a cél, akkor ő bizony elkerekezik velünk Veszprémbe.
Aztán majd hazateker magában…

Egyébként érdekes dolog ez a „véletlen”..

Szikla meséli, hogy tegnap, mikor aláírást gyűjtött Fehérváron, egy padon 3 fiatal üldögélt, olyan 15-16 évesek.
Oda toppan hozzájuk és kérdezi, hogy aláírnák-e a drogmenteségért.
Mind a hárman rácsapnak, az egyikük a szája sarkában elmosolyodik.
Mi az? – kérdezi Szikla.
Á, semmi – mondja a srác és tovább mosolyog.
Nade, mégis, miért mosolyodtál el?
És erre a srác elmeséli, hogy ugye ültek itt és éppen beszélgettek mindenféléről, osztálytársakról, haverokról, és szóba került a drog. És hogy tiszta hülyeség, hogy így divatot csinálnak belőle, holott tiszta gáz az egész… És milyen jó lenne valami olyan dolog, ami kifejezetten a drogok ellen van… Merthogy az osztálytársaik 90%-a drogozik. És ez elég hülye helyzet. Ők meg nem. És ezért néha úgy érzik, ki is vannak közösítve kicsit.
És tessék, erről beszélnek, hogy jó lenne ezzel valamit csinálni, erre megjön egy futómezes fickó és azt kérdezi, hogy „Aláírnátok a drogmentességért?”, merthogy ők bizony körbefutják az országot a drogok ellen és előadásokat tartanak és aláírásokat gyűjtenek, hogy az ember állás foglalhasson a józan ész mellett.

Na, hát ennyit a véletlenekről…


Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán

0 megjegyzés:

Köszönet illeti az L. Ron Hubbard Libraryt, amiért engedélyezte részletek közlését L. Ron Hubbard szerzői joggal védett műveiből.