Útvonal
42 nap, 320 település, 2100 kilométeres futás
szerda, június 16
6/16/2010 | Bejegyezte:
Drogmentes
Szigeti Sportvarázs, 2010. június 4-5-6.
Már harmadik éve hagyomány a maraton életében, hogy egy sátorral és válogatott legénységgel részt veszünk Budapest legnagyobb szabadtéri sport kavalkádján, a Szigeti Sportvarázson.
A program főszervezője a Fővárosi önkormányzat sport osztálya, együttműködve vagy 40 sportszövetséggel és vagy 130 egyéb szervezettel, köztük 5-6 társadalomjobbító csoporttal, mint a GREENPEACE és persze az Együtt egy Drogmentes Magyarországért mozgalom.
A sátrunkban a legifjabbak rajzolhatnak, az idősebbek kitölthetnek drog-totót, a szülők pedig tanácsokat kaphatnak a baj megelőzésére. Mindemellett persze zajlik a felvilágosító füzetek osztása és az elmaradhatatlan Drogmentes kapitány avatás.
Legnagyobb örömünkre az idei Pesti Est különkiadásban - ami bemutatja a 9 helyszínen zajló rendezvényeket és a kipróbálható sportágak egész sorát - a drogmentes sátorban zajló életről tavaly készült képek is ott virítanak!
Sok érdekességről lehetne mesélni, hogy hogyan találkoztunk a szigeten a több Védnökünkkel is, és hogy milyen boldogságos arccal vitték a gyerekek a drogellenes rajzaikat a büszke szülők kíséretében, és hogy hogyan tette le a velünk szemben lévő orvosi ügyelet teljes csapata a Drogmentes Kapitány esküt….
De annak a történetnek a szálai, amit most a Kovács Imi elmesél, sokkal messzebbre nyúlnak vissza…
„Május 28-án éppen Őrbottyánban futottunk a Maratonnal.
A parkolóban vártuk a futó megérkezését a gyerekekkel, mikor figyelmes lettem egy kedves kislányra akin volt egy golyóálló mellényhez hasonlító gerincmerevítő.
Odaléptem hozzá és beszélgetni kezdtünk iskoláról, családról, tervekről és természetesen elmondta azt is, hogy volt egy kis gerincferdülése és ezért kell hordania a merevítőt.
De gyorsan hozzátette, hogy ezzel együtt szívesen fut, sportol bármit, sőt a Rippel akadémia tanulója is!
Akkor egyszerűen csak összebarátkozunk és a futás után boldogsággal váltunk el, és én nem is sejtettem, hogy milyen varázslatos módon fogunk újra találkozni…
Ugyanis most vasárnap (június.06-án) a Szigeti Sportvarázs rendezvényen a VIP sátorban elkaptam egy szóra Rippel Ferit (Rippel fivérek, extrém akrobatika hatszoros világrekorder) és érdeklődtem a margitszigeti nagyréten fölállított nagyon látványos „standjuk” iránt.
Feri elmondta, hogy például azt az „ugrószőnyeget” (kb 30m hosszú, 70cm vastag, 2m széles levegővel fölfújt cucc) ők használják először Magyarországon a külföldi gyártó cég kérésére.
Röviden elmondtam Ferinek, hogy mi a drogmentes Magyarországért maraton csapattagjai vagyunk és körbefutjuk az országot a drogok ellen… ekkor ért oda Braun Móni is, büszkén feszítve a maratonos mezben.
És ha már így alakult, hát elmeséltem a Ferinek az Őrbottyáni történetet
Ekkor Feri elkezdett mosolyogni és egyből rávágta: „Persze a Vivien! Az egyik legügyesebb tanulónk, itt van ő is, gyertek, nézzétek meg!”
Mónival odasétáltunk a „Rippel bázishoz” ahol csak úgy nyüzsögtek a tanítványok és az érdeklődő gyerekek. Gyanútlanul odaléptem egy hölgyhöz, hogy tudja-e hol van az a kislány, akinek van egy gerincmerevítője.
A hölgy elmosolyodott és közölte.” Persze, Vivien a kislányom”- ezzel egy időben az ugróasztal szélén ülő kislány megfordult és mosolyogva rám nézett majd integetett.
A hölgy ránézett a mezünkre majd nevetve folytatta. „Áh, szóval ti vagytok azok! És te vagy aki beszélgettél Viviennel! Mindent elmesélt ám a lányom és nagyon örülök, hogy beszéltetek és hogy megismerhetlek titeket!”
Vivient persze megkértük, hogy mutasson valami produkciót - amit azonnal és szívesen meg is tett - mi meg csak ámultunk, forgattuk a fejünket és néztük, ahogy nevetve csinál meg olyanokat, amihez nekünk 4 éven át kellene edzenünk heti 15 órát és még akkor is csak mulattatásnak nevezhetnénk, nem akrobatikának!
Később, mikor a Rippel Feri és Viktor is odajött, és pár percet beszélgettünk a maratonról,
sportról, csak úgy magunk között azért elmondták, hogy Vivien a legmegbízhatóbb és
legügyesebb tanítványuk.
Na, így már mégsem volt olyan ciki belegondolni a 15 év edzés lemaradásba…
Úgy látszik, tényleg „kicsi a világ”, és ha már ilyen kicsi, mi jövőre is körbefutjuk, reméljük a csodálatos Rippel fivérekkel és az utánozhatatlan Viviennel!
És találkozunk egy év múlva a Szigeti Sportvarázson!
Szeretettel:
Kovács Imre"
Már harmadik éve hagyomány a maraton életében, hogy egy sátorral és válogatott legénységgel részt veszünk Budapest legnagyobb szabadtéri sport kavalkádján, a Szigeti Sportvarázson.
A program főszervezője a Fővárosi önkormányzat sport osztálya, együttműködve vagy 40 sportszövetséggel és vagy 130 egyéb szervezettel, köztük 5-6 társadalomjobbító csoporttal, mint a GREENPEACE és persze az Együtt egy Drogmentes Magyarországért mozgalom.
A sátrunkban a legifjabbak rajzolhatnak, az idősebbek kitölthetnek drog-totót, a szülők pedig tanácsokat kaphatnak a baj megelőzésére. Mindemellett persze zajlik a felvilágosító füzetek osztása és az elmaradhatatlan Drogmentes kapitány avatás.
Legnagyobb örömünkre az idei Pesti Est különkiadásban - ami bemutatja a 9 helyszínen zajló rendezvényeket és a kipróbálható sportágak egész sorát - a drogmentes sátorban zajló életről tavaly készült képek is ott virítanak!
Sok érdekességről lehetne mesélni, hogy hogyan találkoztunk a szigeten a több Védnökünkkel is, és hogy milyen boldogságos arccal vitték a gyerekek a drogellenes rajzaikat a büszke szülők kíséretében, és hogy hogyan tette le a velünk szemben lévő orvosi ügyelet teljes csapata a Drogmentes Kapitány esküt….
De annak a történetnek a szálai, amit most a Kovács Imi elmesél, sokkal messzebbre nyúlnak vissza…
„Május 28-án éppen Őrbottyánban futottunk a Maratonnal.
A parkolóban vártuk a futó megérkezését a gyerekekkel, mikor figyelmes lettem egy kedves kislányra akin volt egy golyóálló mellényhez hasonlító gerincmerevítő.
Odaléptem hozzá és beszélgetni kezdtünk iskoláról, családról, tervekről és természetesen elmondta azt is, hogy volt egy kis gerincferdülése és ezért kell hordania a merevítőt.
De gyorsan hozzátette, hogy ezzel együtt szívesen fut, sportol bármit, sőt a Rippel akadémia tanulója is!
Akkor egyszerűen csak összebarátkozunk és a futás után boldogsággal váltunk el, és én nem is sejtettem, hogy milyen varázslatos módon fogunk újra találkozni…
Ugyanis most vasárnap (június.06-án) a Szigeti Sportvarázs rendezvényen a VIP sátorban elkaptam egy szóra Rippel Ferit (Rippel fivérek, extrém akrobatika hatszoros világrekorder) és érdeklődtem a margitszigeti nagyréten fölállított nagyon látványos „standjuk” iránt.
Feri elmondta, hogy például azt az „ugrószőnyeget” (kb 30m hosszú, 70cm vastag, 2m széles levegővel fölfújt cucc) ők használják először Magyarországon a külföldi gyártó cég kérésére.
Röviden elmondtam Ferinek, hogy mi a drogmentes Magyarországért maraton csapattagjai vagyunk és körbefutjuk az országot a drogok ellen… ekkor ért oda Braun Móni is, büszkén feszítve a maratonos mezben.
És ha már így alakult, hát elmeséltem a Ferinek az Őrbottyáni történetet
Ekkor Feri elkezdett mosolyogni és egyből rávágta: „Persze a Vivien! Az egyik legügyesebb tanulónk, itt van ő is, gyertek, nézzétek meg!”
Mónival odasétáltunk a „Rippel bázishoz” ahol csak úgy nyüzsögtek a tanítványok és az érdeklődő gyerekek. Gyanútlanul odaléptem egy hölgyhöz, hogy tudja-e hol van az a kislány, akinek van egy gerincmerevítője.
A hölgy elmosolyodott és közölte.” Persze, Vivien a kislányom”- ezzel egy időben az ugróasztal szélén ülő kislány megfordult és mosolyogva rám nézett majd integetett.
A hölgy ránézett a mezünkre majd nevetve folytatta. „Áh, szóval ti vagytok azok! És te vagy aki beszélgettél Viviennel! Mindent elmesélt ám a lányom és nagyon örülök, hogy beszéltetek és hogy megismerhetlek titeket!”
Vivient persze megkértük, hogy mutasson valami produkciót - amit azonnal és szívesen meg is tett - mi meg csak ámultunk, forgattuk a fejünket és néztük, ahogy nevetve csinál meg olyanokat, amihez nekünk 4 éven át kellene edzenünk heti 15 órát és még akkor is csak mulattatásnak nevezhetnénk, nem akrobatikának!
Később, mikor a Rippel Feri és Viktor is odajött, és pár percet beszélgettünk a maratonról,
sportról, csak úgy magunk között azért elmondták, hogy Vivien a legmegbízhatóbb és
legügyesebb tanítványuk.
Na, így már mégsem volt olyan ciki belegondolni a 15 év edzés lemaradásba…
Úgy látszik, tényleg „kicsi a világ”, és ha már ilyen kicsi, mi jövőre is körbefutjuk, reméljük a csodálatos Rippel fivérekkel és az utánozhatatlan Viviennel!
És találkozunk egy év múlva a Szigeti Sportvarázson!
Szeretettel:
Kovács Imre"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Kis türelmet kérünk, a kommentek moderálás után jelennek csak meg.