9. Drogmentes Magyarországért Maraton

Nem tudok elmenni szó nélkül a tegnap este mennyei vacsorája mellett. Elnézést kérek tisztelettel mindenkitől, akinek indokolatlanul izgatom az érzékeit, vagy az éppen éhes hasát zargatom, de lehetetlen „nem szót ejteni” arról a Pazar lakomáról, amit a Bécsi Kapu étteremben volt részünk átélni. (Jelentős százaléknyi anyagi támogatással…)
A végén külön ki kellett hívnunk a szakácsot is, hogy letapsoljuk a két lábáról, mert csodákat művelt!

De hogy a mai nap történésihez evezzünk, a Rendezvényes autó Szombathelyen kezd, ahol az első suliban külön tartanak meg vagy 250 gyereknek egy remekbe szabott előadást.
Aztán persze irány a Polgármesteri Hivatal előtti gyönyörű tér, ahol 5 suliból gyűlnek össze a gyerekek, hogy meghallgassák az előadást megtapsolják, ahogy a Szombathelyi FALCO kosárlabdacsapattól idén is átvesszük a dedikált emlékeket, majd fogadják az éppen beérkező futót.


De nem is akármilyen futót!

Konkrétan a maratonistát és Rónai András ezredest, aki a Szombathelyi rendőrség egyik vezetője.
És ez nem csak azért nagy öröm nekünk, mert úgy be vagyunk biztosítva rendőrautókkal és posztokkal végig az úton, mint egy fejedelmi küldöttség, hanem azért, mert az András minden évben fut is velünk.

És amikor azt mondom, hogy „fut”, akkor nem valami csendes totyogásra gondolok, hanem nagyon jó tempójú futásra, ahol résen is kell lennem, hogy tartsam vele a tempót.
Az előadás után persze a csaknem 200 gyerekkel azért még folytatja a futást egészen a város határáig, csaknem 10 kilométert futva együtt a maratonnal!



A főtéren egyébként szociális rendezvény van, fellépő kórusokkal, művészeti bemutatókkal.
Szikla be is megy a nagy sátorba drogellenes aláírást gyűjteni, először csak egy-két ember, aztán egyre nagyobb csoport gyűlik köréje. Aztán beszél pár szót a maratonról, mire megkínálják túrógombóccal, és megkérik, hogy írjon be a rendezvény „nagy könyvébe”.

Gabi bemegy a különféle boltokba is aláírást gyűjteni, mire az egyik boltban egy hölgyből aláírás közben szó szerint kirobban: „Úr isten, ti vagytok azok? Hát láttalak titeket a TV-ben reggel” (Reggel a szállásadó néni ugyanezzel búcsúzott tőlünk, hogy az MTV-ben látta a Nagycenki felvételt.)

Aztán persze irány Ják, újabb teljes iskolás csatlakozás vagy 100 nebulóval.


Namost az ugye megszokott, hogy a csatlakozó tanárok és igazgatók beírnak a maraton Vándorkönyvébe valamilyen üzenetet.

De olyat még SOHA nem tapasztaltunk 9 éves működésünk során, hogy egy iskola külön kis lappal készült volna.

Márpedig itt Jákon a suli logós papírját adják át nekünk, rajta az iskola pecsétje, az igazgatónő aláírása és az üzenet:

Hihetetlen érzés…


Mindeközben persze a Deszant kocsi már reggel óta a napi végállomáson, Körmenden oktat az iskolákban.
Többek között egy középiskolában is 120 gyereknek.




Úgy tűnik, nagyon jó lehetett az előadás, mert a fiatalok ¾-e leteszi a Kapitány esküt.
Az oklevelek osztásánál odamegy egy srác a Szilvihez, hogy ő is szeretne oklevelet kapni.

Nagyjából a következő párbeszéd játszódik le:

- Letetted az esküt?
- Hát nem álltam fel.
- Oké, de letetted az esküt?
- Hááááát, figyeltem.
- Ez nagyon jó, de le is tetted az esküt?
- Nem.
- Tudod, hogy oklevél csak annak jár, aki leteszi az esküt.
- De mit kell csinálni hozzá?
- Hát most le tudod tenni velem itt külön. Jobb kéz a szíven, bal kéz a magasban…

És ez a 15 év körüli vagány kölyök most ott áll a Szilvi előtt és külön, személyesen leteszi a Drogmentes Kapitány esküt.

Mindezt úgy, hogy a társai ott járnak-kelnek körülötte, sokan nézik, kap hideget-meleget egyaránt, de ő akkor is ott marad és akkor is végigmondja a pontokat sorban egymás után, eltökélt arccal.
Nem is csoda, hogy a végén igazi büszkeséggel veszi át a saját, jól megérdemelt oklevelét.
Sőt, külön kér egy marihuanáról szóló füzetet, mert egyszer már próbálta, az nem jött be neki igazán, de most, az előadás hatására nagyon kíváncsi lett, hogy mit is kellene valójában tudnia róla.

És újra csak mindenki figyelmébe ajánlom, hogy lám csak lám, az első látása, első ítéletre fegyelmezhetetlen srácok igenis elérhetők és megszólíthatók, ha megfelelő módon közelít hozzájuk az ember.
Ha az ember képes átlépni a divatos nemtörődömségen és trendi lazaságon, mögötte gondolkodó, értékes lényeket talál, aki képesek helyes döntéseket hozni és akarnak javítani a saját maguk és környezetük állapotain.




Igen, határozottan érdemes körbefutni az országot a drogok ellen, érdemes előadásokat tartani, Kapitányokat avatni és megszólítani ezeket a fiatalokat.

Érdemes…


És esküszöm, nem én találom ki a forgatókönyvet, hanem az „élet”, de este Körmenden aláírásgyűjtésnél Szilviék éppen ezzel a sráccal és haverjaival futnak össze, akik igazi örömmel és szeretettel integetnek és köszönnek…



Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán