Mottó
„A boldogság a fontos.
A képesség, hogy az életet és a környezetet úgy rendezzük el, hogy jobban lehessen élvezni a létet;
A képesség, hogy az életet és a környezetet úgy rendezzük el, hogy jobban lehessen élvezni a létet;
a képesség, hogy eltűrjük embertársaink gyarlóságait;
a képesség, hogy meglássuk egy helyzet valódi tényezőit, és az élet problémáira pontos megoldást adjunk;
a képesség, hogy elfogadjuk és gyakoroljuk a felelősséget – ezek a fontos dolgok.”
L. Ron Hubbard
Drogmentes oldalak
Korábbi bejegyzések
-
▼
2010
(60)
- ► május 30 - június 6 (1)
- ► május 23 - május 30 (9)
- ► május 16 - május 23 (10)
- ► május 9 - május 16 (5)
- ► május 2 - május 9 (8)
- ▼ április 25 - május 2 (11)
szombat, május 1
5/01/2010 | Bejegyezte:
Drogmentes |
Bejegyzés szerkesztése
Ez egy „egyben-hétvége”!
Azért írok két napot egy beszámolóban, mert szombaton volt a szabadnapunk.
Elmagyarázom…
Maga a Maraton 42 napnyi futást jelent, de ha az április 17. és a május 30. között a napokat összeadod, akkor az biza 44-re jön ki.
Mert a 42 nap futás mellet kéthetente van benne 1-1 szabadnap.
Most szombaton volt az első, békés szendergéssel indult, Kaposvári majálislátogatással folytatódott, majd egy pazar bográcsozással fejeződött be, amit a tündéri Kaposvári szervezőink (Szilvi és István) rendeztek a korábbi évek hagyományainak megfelelően, baráti körrel az erdő mellett.
Mondjuk itt azért készült némi videóanyag is, amit - attól tartok – Chevy nem mulaszt el kitenni a blogra…
De vasárnap már… vasárnap már reggel útjára indult a futás.
Kissé borús ég alatt pakoltuk a kocsikat, szolidan szemerkélő esőben, ami bármilyen furcsán hangzik is, jobb futóidő, mint a szikrázó napsütés.
És mivel ma ketten is félmaratont terveztek, ez az időjárás kifejezetten ígéretesnek tűnt.
Sőt, egyenesen mesésnek, ha belegondolok, hogy ma speciális vendégekre is számíthattunk.
Konkrétan arra a 3 tündéri emberre gondolok, aki becsatlakoztak hozzánk már reggeltől.
A történet pontosan egy éve indult, amikor is 2009. május 2-án vasárnap, ugyanezen a szakaszon futottunk, és napi kocogását kibővítve bekapcsolódott hozzánk Németh Géza, aki 50 évesen velünk futotta le élete első 42 kilométeres maratonját!
És úgy tűnik, a barátság nem szakadt meg, mert idén április 25-én a következő levelet írta:
„Tisztelt Soós Zoltán Úr !
Tisztelettel és szeretettel szeretném kérdezni, hogy május másodikán vasárnap anyák napján a meghirdetett útvonalterv szerint Nagybajom Kaposvár Dombóvár közti szakaszt teljesitik-e?
Tavaly én voltam az, aki Kaposváron csatlakozott a csapathoz és Dombóvárig futottam, ami oly nagyszerű érzés még ma is, hogy futótársaim is szeretnének csatlakozni a csapathoz a fenti nap. Van olyan, aki élete első maratonját tervezi itt futni, szóval nagy az izgalom.
Kérem, ha nem változik a program, pár sorban szíveskedjen tájékoztatni a fenti nap tervezetéről, és hogy mehetünk e?
Tisztelettel: Németh Géza”
Namost ezután kell-e külön mondanom, hogy a reggeli találkozó után együtt futunk át a vidéken ezen a kedves kis vasárnapon a Gézával, és két sporttársával, a Ritával és a Csabával.
Mindketten személyes rekordot állítanak fel, mert a maratoni csapattal együtt futva a drogmenteségért, életük első maratoni távját teljesítik!
Szívből gratulálunk nekik, és végtelen megtisztelő számunkra, hogy mi lehettünk az emlékezetes esemény, aminek során először futották le egyben a 42,125 kilométert!
És hogy ha már lúd, hát legyen kövér, a maratoni csapatból a Bálint és a Móni is letoltak egy félmaratont…
Este fura érzés volt, hogy mikor a hotelben a vacsoránál ültünk, a rádióban éppen a Móni által adott maratoni interjút hallgattuk meg. Érdekes érzés úgy falatozni, hogy közben rólad szól a rádió…
(Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az N-Joy rádió riportere tündéri e-mailt írt tegnap, hogy a riportok mikor mennek le, és hogy napközben Kaposvárnál pont találkozott a futással és dudált s, meg integetett, és hogy ez milyen jó dolog…)
Kihasználva a hétvége nyugalmát, ideteszek egy kis csokrot olyan apróságokból, amiket a napi beszámolókban nem írtam meg, de itt most elférnek…
Pénteken a Móni Budapesten volt, hogy Pulai Imre olimpiai bajnok kenus Védnökünkkel interjút adjon a Sport TV-ben, ahol a riporter így vezette fel a beszélgetést: „Ha vicces akarnék lenni, azt mondanám, hogy: állandó rovatunk következik, a Drogmentes Magyarországért Maratonnal”. Tekintve, hogy már évek óta stabil vendégei vagyunk a Sport Tv műsorainak
A napokban kaptunk egy nagyon kedves levelet és egy fotót attól a Tárnoki ütős együttestől, akik a 2. Budapesti Drogmentes Nap-on a színpadon zenéltek:
„Köszönjük a meghívást, örülünk, hogy mi is egy kicsit részesei lehettünk ennek a fantasztikus kezdeményezésnek! A célotok eléréséhez kívánunk sok sikert, eredményességet. Jó egészséget kívánva üdvözlettel a tárnoki ütős együttes és a hip-hop táncakadémia nevében”
Április 24-én pedig kaptam egy e-mailt egy sráctól:
„Jó napot! Patrik vagyok, egy 12 éves fiú, és szeretném segíteni a munkájukat! Létrehoztam egy ingyenes honlapot, amivel szeretném tovább terjeszteni ezt a dolgot.”
Mikor rákérdeztem, hogy mégis, honnan jött az indíttatás, ez a válasz érkezett:
„Az iskolánkkal kint voltunk egy előadásukon, és elkezdett bennem leforogni, hogy milyen nehéz lehet azoknak, akik "betegek", és hogy jó lenne segíteni az önök munkáját :)
És egyik tanórán elkezdtem írni a szöveget a honlaphoz. És megcsináltam :)
Még egyszer köszönöm :D”
Egy hatodikos fiú a Pápai Evangélikus iskolából, aki a maratoni előadáson hallottak alapján úgy gondolta, hogy valamit neki is tennie kell!
Tessék kérem megnézni a Patrik oldalát (www.wodrog.qwqw.hu) és belegondolni abba, hogy vajon hány estben vált ki a maraton ilyen hatást úgy, úgy, hogy legtöbbször nem is tudunk róla…
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
Azért írok két napot egy beszámolóban, mert szombaton volt a szabadnapunk.
Elmagyarázom…
Maga a Maraton 42 napnyi futást jelent, de ha az április 17. és a május 30. között a napokat összeadod, akkor az biza 44-re jön ki.
Mert a 42 nap futás mellet kéthetente van benne 1-1 szabadnap.
Most szombaton volt az első, békés szendergéssel indult, Kaposvári majálislátogatással folytatódott, majd egy pazar bográcsozással fejeződött be, amit a tündéri Kaposvári szervezőink (Szilvi és István) rendeztek a korábbi évek hagyományainak megfelelően, baráti körrel az erdő mellett.
Mondjuk itt azért készült némi videóanyag is, amit - attól tartok – Chevy nem mulaszt el kitenni a blogra…
De vasárnap már… vasárnap már reggel útjára indult a futás.
Kissé borús ég alatt pakoltuk a kocsikat, szolidan szemerkélő esőben, ami bármilyen furcsán hangzik is, jobb futóidő, mint a szikrázó napsütés.
És mivel ma ketten is félmaratont terveztek, ez az időjárás kifejezetten ígéretesnek tűnt.
Sőt, egyenesen mesésnek, ha belegondolok, hogy ma speciális vendégekre is számíthattunk.
Konkrétan arra a 3 tündéri emberre gondolok, aki becsatlakoztak hozzánk már reggeltől.
A történet pontosan egy éve indult, amikor is 2009. május 2-án vasárnap, ugyanezen a szakaszon futottunk, és napi kocogását kibővítve bekapcsolódott hozzánk Németh Géza, aki 50 évesen velünk futotta le élete első 42 kilométeres maratonját!
És úgy tűnik, a barátság nem szakadt meg, mert idén április 25-én a következő levelet írta:
„Tisztelt Soós Zoltán Úr !
Tisztelettel és szeretettel szeretném kérdezni, hogy május másodikán vasárnap anyák napján a meghirdetett útvonalterv szerint Nagybajom Kaposvár Dombóvár közti szakaszt teljesitik-e?
Tavaly én voltam az, aki Kaposváron csatlakozott a csapathoz és Dombóvárig futottam, ami oly nagyszerű érzés még ma is, hogy futótársaim is szeretnének csatlakozni a csapathoz a fenti nap. Van olyan, aki élete első maratonját tervezi itt futni, szóval nagy az izgalom.
Kérem, ha nem változik a program, pár sorban szíveskedjen tájékoztatni a fenti nap tervezetéről, és hogy mehetünk e?
Tisztelettel: Németh Géza”
Namost ezután kell-e külön mondanom, hogy a reggeli találkozó után együtt futunk át a vidéken ezen a kedves kis vasárnapon a Gézával, és két sporttársával, a Ritával és a Csabával.
Mindketten személyes rekordot állítanak fel, mert a maratoni csapattal együtt futva a drogmenteségért, életük első maratoni távját teljesítik!
Szívből gratulálunk nekik, és végtelen megtisztelő számunkra, hogy mi lehettünk az emlékezetes esemény, aminek során először futották le egyben a 42,125 kilométert!
És hogy ha már lúd, hát legyen kövér, a maratoni csapatból a Bálint és a Móni is letoltak egy félmaratont…
Este fura érzés volt, hogy mikor a hotelben a vacsoránál ültünk, a rádióban éppen a Móni által adott maratoni interjút hallgattuk meg. Érdekes érzés úgy falatozni, hogy közben rólad szól a rádió…
(Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az N-Joy rádió riportere tündéri e-mailt írt tegnap, hogy a riportok mikor mennek le, és hogy napközben Kaposvárnál pont találkozott a futással és dudált s, meg integetett, és hogy ez milyen jó dolog…)
Kihasználva a hétvége nyugalmát, ideteszek egy kis csokrot olyan apróságokból, amiket a napi beszámolókban nem írtam meg, de itt most elférnek…
Pénteken a Móni Budapesten volt, hogy Pulai Imre olimpiai bajnok kenus Védnökünkkel interjút adjon a Sport TV-ben, ahol a riporter így vezette fel a beszélgetést: „Ha vicces akarnék lenni, azt mondanám, hogy: állandó rovatunk következik, a Drogmentes Magyarországért Maratonnal”. Tekintve, hogy már évek óta stabil vendégei vagyunk a Sport Tv műsorainak
A napokban kaptunk egy nagyon kedves levelet és egy fotót attól a Tárnoki ütős együttestől, akik a 2. Budapesti Drogmentes Nap-on a színpadon zenéltek:
„Köszönjük a meghívást, örülünk, hogy mi is egy kicsit részesei lehettünk ennek a fantasztikus kezdeményezésnek! A célotok eléréséhez kívánunk sok sikert, eredményességet. Jó egészséget kívánva üdvözlettel a tárnoki ütős együttes és a hip-hop táncakadémia nevében”
Április 24-én pedig kaptam egy e-mailt egy sráctól:
„Jó napot! Patrik vagyok, egy 12 éves fiú, és szeretném segíteni a munkájukat! Létrehoztam egy ingyenes honlapot, amivel szeretném tovább terjeszteni ezt a dolgot.”
Mikor rákérdeztem, hogy mégis, honnan jött az indíttatás, ez a válasz érkezett:
„Az iskolánkkal kint voltunk egy előadásukon, és elkezdett bennem leforogni, hogy milyen nehéz lehet azoknak, akik "betegek", és hogy jó lenne segíteni az önök munkáját :)
És egyik tanórán elkezdtem írni a szöveget a honlaphoz. És megcsináltam :)
Még egyszer köszönöm :D”
Egy hatodikos fiú a Pápai Evangélikus iskolából, aki a maratoni előadáson hallottak alapján úgy gondolta, hogy valamit neki is tennie kell!
Tessék kérem megnézni a Patrik oldalát (www.wodrog.qwqw.hu) és belegondolni abba, hogy vajon hány estben vált ki a maraton ilyen hatást úgy, úgy, hogy legtöbbször nem is tudunk róla…
Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:
Soós Zoltán
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Kis türelmet kérünk, a kommentek moderálás után jelennek csak meg.