9. Drogmentes Magyarországért Maraton

A paksi szervezők hagyományt teremtettek abból, hogy amikor itt alszunk a városban, a közös vacsorához mindig meghívnak egy élsportolót. Tavaly előtt Atom Anti, olimpiai bajnok cselgáncsozó volt velünk, tavaly pedig itt ismertük meg Kozmann Gyurit, világbajnok és olimpiai bajnok 3. kenusunkat, aki azóta már a Maraton Védnöke is lett.

Tegnap este is kilátogatott hozzánk és megbeszéltük többek között, hogy ahogyan ő eljön a mi programjainkra, úgy mi is elmegyünk az ő programjaira, pl. az első vidéki „Nagy Sportágválasztó” rendezvényre, ami szombaton lesz Szegeden.

Paks egyébként azért is fontos nekünk, mert már tavaly elindult egy nagyon jó együttműködés az atomerőművel, idén pedig Arany fokozatú támogatóink lettek!


Nem is csoda, hogy idén színpados-fellépős rendezvény van a városban.
Kint vannak a PSE NB I-es labdarúgói és persze a hagyományoknak megfelelően a tűzoltók is, Monroe énekel, a hip-hop világbajnok Mikey táncol, aztán jön még egy professzionális break tánc előadás, van tai-chi kardos bemutató és persze az előadás és a kapitány avatás.


Eközben a Deszant kocsi az egyik iskolában tart külön előadást 150 gyereknek. Az ifjúságvédelmis elmondja, hogy sajnos sokan füveznek a suliból, de pont ezért csatlakoznak idén is, a tavalyi remek tapasztalat után, mert bizony nagyon jó az előadás.


Ritka az olyan iskola, ahol ennyire örülnek a felvilágosító füzeteknek és a dvd-nek. Boldogan mesélik, hogy már tavaly is vetítették nem csak a társadalmi célú hirdetéseket, hanem a 2009-es maratonról készült 15 perces összefoglaló filmet is. Amikor a 2009-es kiadványt mutatjuk meg a tanároknak, szinte egymás kezéből veszik ki, hiszen ott díszeleg benne a Pakson velük készült fotó.

Aztán ugyanez a kocsi már robog is előre Dunaújvárosba, ahol két iskolának tartanak előadást, mindkettő olyan suli, ahonnan a másnapi nagy rendezvényre is szinte teljes létszámmal jönnek majd ki.

Az egyikben az előadást szervező tanárnő, amikor a Vándorkönyvi beírásra terelődött a szó, jelezte, hogy egy nagyon személyes üzenetet szeretne beírni. Mert bár ő „csak egy” magyartanár, oka van arra, hogy mindig ilyen nagyon nagy elkötelezettséggel szervezi a maratoni csatlakozást.

Ezt írta:

(Mint utóbb kiderült, megbeszélték a helyi szervezőkkel, hogy ezt a tapasztalatot és az élményt külön levélben is leírják, hogy el lehessen juttatni a többi Dunaújvárosi iskolába is.)

És hogy megadjuk a Dunaújvárosi előadások históriájának a megfelelő pikantériát, elmesélem, hogy a két iskolai előadás teljesen egy időben zajlott, ezért az egyiket szokás szerint Riki tartotta, a másik suliban pedig megtartotta élete első és egyben nagyon sikeres előadását Melcsi!

Gratula!

Mindezen események aláfestéseként pedig ott volt maga a futás, ami menetrend szerint elindul reggel 9-kor a két motoros rendőrünkkel, akik olyan tökéletesen kezelték a forgalmat, hogy a két sávos út ellenére sem volt mögöttünk soha torlódás.

Mondjuk a legjobb az volt, amikor a polgárőrök is becsatlakoztak, és a csendesebb szakaszokon így nézett ki a menetünk:
Rendőrmotoros – polgárőr autó – a futó – futókísérő maratoni kocsi – polgárőr autó – rendőrmotoros.
Filmbe illő koreográfia.

Egyébként a futás mellett ez a részleg biztosította a Bölcskei és Dunaföldvári rendezvényt, gyönyörű szép közös futással és Kapitány avatással.


Mikor Madocsán futunk keresztül és elhaladunk az óvoda mellett, látjuk, hogy az óvonéni védő szárnyai alatt a kis manók éppen bandukolnak ki az épületből. Tündériek voltak, el is kezdtünk egymás közt azon tanakodni, hogy „mintha tavaly is ők jöttek volna ki integetni a futóknak, nem?” A kétségeket a település vége táblánál futással is bekapcsolódó hölgy oszlatja el, aki azért jön, hogy a település nevében fusson is velünk, és menet közben kérdezi, hogy az óvodásokkal találkoztunk-e most…


Még szerencse, hogy az utánunk robogó Előkészítő kocsi be tud menni az oviba. És ha már bent vannak, Thimmy és Lilla elvegyülnek a gyerekek között. Az egyikük felnéz Thimmyre és azt kérdezi: „Fel tudsz emelni?” Hahhh… És ha már felemelte, akkor le sem teszi, gyerekkel az ölében járja végig az ovit és beszélgetnek az ovónénikkel…

Még szerencse, hogy éppen volt náluk lufi, amit üdvrivalgás közben tudtak szétosztani a Drogmentes Magyarországért Maraton legkitartóbb, legelkötelezettebb és lufival legkönnyebbel lekenyerezhető szurkolóinak!



Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán