9. Drogmentes Magyarországért Maraton

A tegnapi napon még volt egy kis sztori, ami ma reggel vált igazán teljessé…

Szabadszálláson aláírásgyűjtés közben egy kedves hölgy azt meséli el, hogy van egy 16 és 19 éves gyereke is, ezért nagyon is érinti őt a drogtéma, ráadásul pont a napokban döntötte el, hogy sokkal többet akar tenni a közösségért, ezért kér tőlünk egy elérhetőséget, hogy majd keresni fog minket.
Ma reggel pedig a következő levél érkezik tőle:
„Tisztelt Soós Zoltán!
Tegnap Szabadszálláson beszéltünk a Polgármesteri Hivatal előtt a buszmegállóban. Szeretnék önöknek segíteni.
Várom válaszát.
Tisztelettel: Pappné Eszter”
Egy igaz ember, aki tartja a szavát.




Ez pedig megint egy hétvége, megint egy kétnapos beszámolóval.

És bármennyire is hétvége, szombaton mégis 4 település van, ahol a drogmentesség zászlaját a helyi csatlakozókkal együtt emeljük a magasba.

Kecskemét főtere amellett, hogy gyönyörű, közlekedésileg nem egyszerűen megközelíthető. Külön felderítő akciót indítunk, hogy megtaláljuk a felvezető rendőrünket, aki mindössze egy utcával arrébb vár minket, de ahhoz, hogy a futóautó és a rendőrautó találkozhasson, külön navigációs feladványt kell megoldani.

Mindenesetre a futás szépen időben megindul annak rendje és módja szerint pontban 9 órakor.


Az első csatlakozás Nagykőrösön van, ahol a tanárnő vezénylete alatt lelkes és kitartó gyerekcsoport képviseli a települést, majd jön Cegléd, a koreográfia hasonló, a futás jó időben zajlik, az előadás pedig bent a gimnáziumban.


A Kapitány avatás alatt Gabi arra lesz figyelmes, hogy a portás néni erősen érdeklődve követi az eseményeket és igen fészkelődik a székében. Oda is megy hozzá és elmondja, hogy mi is az eskü, és hogy nagyon sokszor felnőttek is leteszik, mert ez pont hogy nem szégyen, hanem pont hogy példamutatás a többi fiatal és felnőtt előtt!
Erre a néni már áll is fel, arcán mosoly, keze a szívén és mondja az esküt a többiekkel…

De a csatlakozások csúcspontja minden kérdést kizáróan Szolnok, ahol az iskolák nem tudnak csatlakozni, viszont a helyi szervezők lendületének így sem lehet gátat szabni.
El kell mondjam, hogy 9 éves maratoni praxisom alatt még nem nagyon tapasztaltam ilyen elkötelezettséget, mint Szolnokon.


Először is csináltak maguknak saját „no drog” feliratú pólót. Aztán a főszervező, a Józsi autójára feltettek két hatalmas molinót, ami a drogmentességet és a maratont hirdeti, valamint beszereltek egy külső hangszórót is, és a hét második felében ezzel járták a várost, minden apró zegét-zugát bezengve a hírrel, hogy szombaton drogmentes rendezvény lesz a Kossuth téren.

Emellett persze szórólapokat osztottak és rengeteg emberrel beszéltek, a rádióban pedig folyamatosan ment a rendezvény beharangozója.

Szolnokon sok minden történt már a maratonok 9 éve alatt, de bizton állíthatom, hogy ez volt a legszebb, legjobb, legszeretettelibb rendezvény!


A maratonistákat futók és kerékpárosok kísérték be, a színpadon pedig 3 tánccsoport lépett fel, kisebbek és nagyobbak egyaránt.

És bár lógott az eső lába, vagy 150 érdeklődő és mosolygó ember csodálta őket, miközben zajlott a felvilágosító anyagok osztása és az aláírásgyűjtés.





Gabi meséli, hogy megszólított egy hatalmas izomzatú, tetovált, kigyúrt srácot.
- Aláírod a drogmenteségért? – kérdi a Gabi.
- Nem – csak ennyit mondott, nem többet, de ezt is mosolyogva, semmi rossz érzés, semmi él nem volt benne.
- És miért nem?
- Azért mert annak idején 3 évig kokainoztam. – És látszott rajta, hogy bár már jó ideje nem nyom semmilyen drogot, egyszerűen nem érezte korrektnek, nem érezte hitelesnek, ha ő ezt most aláírja.
- 3 év? – kérdi Gabi. – Én 6 évig drogoztam, keményebben, mint te. Most mégis itt vagyok, és látod, körbefutjuk az országot a drogok ellen, hogy eljussunk a fiatalokhoz és segítsünk nekik abban, hogy ne nyúljanak drogokhoz.
- És te is futsz?
- Persze, mind a 19-en futunk…
- Na ad ide azt a lapot – és már írja is alá

Milyen érdekes, hogy az ember néha követ el hibákat, néha sokszor is elkövetheti ugyanazt a hibát, de legbelül mindig ott marad a tisztességre és jóra való hajlam, ami csak arra vár, hogy egyszer valahogyan utat találjon…


A 4. település pedig az a Szeged, ahol a Kozmann Gyuriék az 1. Szegedi Nagy Sportágválasztót szervezik éppen most.
Az egyik autó felkészült legénységével átrobog Szegedre, ahol külön asztalt kapunk, kétszer sikerül a színpadon Drogmentes Kapitányokat avatni és találkozunk számos élsportolóval.

Az esti pihenés után pedig vasárnap jön a csendes Szolnok-Tiszakécske szakasz, ami hagyományosan a családtagok és barátok meghívásának napja.
Jönnek is szép számmal, élmény a közös futás, születnek félmaratonok, sőt, Imi csak azért nem futja le a 42 km-es nagy maratont, mert 36 kilométer után elfogy a napi táv.

Így aztán délután a csodálatos termál fürdőben pihenjük ki az egész hét minden lefutott méterét, minden reggeli rohanását és minden fejünkön koppanó esőcseppjét.


Szeretettel a maraton minden csapattagja, segítője és támogatója nevében:

Soós Zoltán